Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

2Kor 11:1-15

- Pál apostol a 7-15 versekben ismét egy ellene felhozott vádra reagál. Tudniillik arra, hogy a korinthusiaktól miért nem fogadott el támogatást akkor, amikor ott volt náluk? Az apostol felfogása az adományok elfogadásáról sajátos, és messze eltért a kor szokásaitól. Hiszen ő akkor, amikor Korinthusban szolgált, nem az ottani gyülekezet adományaiból tartotta fenn magát, hanem a filippi gyülekezet támogatásából élt. Attól a gyülekezettől, ahol éppen tartózkodott és prédikált, tanított, sohasem fogadott el támogatást, ezzel őrizve meg a függetlenségét a tanításban.

- Ez azonban messze túlmutatott a kor szokásain, és a görög módra gondolkodó korinthusiak számára pontosan emiatt volt elfogadhatatlan az, hogy Pál ingyen hirdette nekik az evangéliumot. Dolgozott tehát, tanított, mégsem fogadott el ezért tőlük semmit. A görög gondolkodás szerint a tanítóknak a tanításból kellett, hogy megéljenek, bár ez semelyik korban sem volt jó megélhetés forrása. Ezért a görög-római világban a tanítók, rétorok és irodalmárok támogatásból éltek. Minden városnak joga és kötelessége volt, hogy felmentést adjon például a polgári adók alól bizonyos számú rétornak, irodalmárnak és tanítónak. A támogatást tekintve pedig feljegyzések tanúskodnak arról, hogy Augustus római császár évente 100000 szerterciusszal támogatta Verrius Flaccust, a híres rétort. Ez mai forintban kiszámolva 120-130 millió forint körüli, azaz, hihetetlenül nagy összeg volt. Ezért keltett Pál anyagi függetlensége értetlenséget, sőt ezért jelentett sértést a korinthusiak számára.

- A hamis apostolok pedig, akik megjelentek közöttük, s akiket elfogadtak, és meghallgattak, nem tétováztak, a kor szokásainak megfelelően elfogadták a gyülekezettől a támogatást. Sőt, azt állították, hogy az, hogy ők a szokásoknak megfelelően elfogadják a támogatást, bizonyítéka annak, hogy ők az igazi apostolok, mert azzal, hogy Pál a tanításáért semmit sem fogadott el, ezzel azt bizonyította, hogy az ő tanítása értéktelen. Azzal, hogy Pált és tanítását így folyamatos nyomásgyakorlással leminősítették, a korinthusi hívők előtt a maguk kapzsiságát akarták takargatni, és a Pál függetlenségének a kontrasztjából a maguk kapzsi szívét kiemelni. Ezért Pál ezeket álapostoloknak, azaz képmutató apostoloknak mondja.

- Képmutatás. Ma is vannak képmutató tanítók és képmutató keresztyének. Vannak, akik tudatosan azok, vannak, többen, akik esetében ez nem tudatos, mégis jelen van az életükben. Vagyis hogy adott pontokon a keresztyénségünk lehet egyfajta öltözet, ami mögött, ami alatt nincs ott a valóság. Ami alatt nincsen semmi. Az ugandai keresztyén egyház vezetése a múlt század második felében felállított egy négy kérdésből álló tesztet, amelynek végigfuttatásával minden ottani keresztyén megvizsgálhatta, hogy a keresztyénsége mennyire valóságos. Íme a négy kérdés, amely ma is, nekünk is aktuális:

1/ Ismerem-e a megváltást a Krisztus Jézus keresztje által?

2/ Növekszem-e a Szentlélek erejében, az imádságban és az Isten ismeretében?

3/ Él-e bennem a komoly vágy arra nézve, hogy hirdessem az Isten országát példaadással és tanítással?

4/ Igyekszem-e másokat Krisztushoz vezetni személyes megkereséssel, látogatással, és nyilvános bizonyságtétellel?

- Mások hitével nem sokat kezdhetünk. Azonban a magunk hitét megvizsgálhatjuk, és mérlegre tehetjük a keresztyénségünket, hogy mennyiben valós, mennyiben van jelen benne a képmutatás? Ez mai napra szóló üzenet a számunkra!

További áldott napot kívánok!