Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben
2Kor 12,1-10
Jegyzetek a mai igéhez:
- dicsőség, tövis és kegyelem, ez lehet a mai ige mottója.
- Dicsőség: Pál amikor az elragadtatásáról beszél, akkor valami olyanról szól, amiben nekünk nagy valószínűséggel nem lehet részünk. Két dolgot mond:
a/ elragadtatott a harmadik égig. Más szóval: a harmadik mennyországig. Jézus az úri imádságban arra tanít minket, hogy így szólítsuk meg Istent: "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..." Utóbbi kifejezés esetében a többesszám érdekes. Magyarázók három szféráját különböztetik meg a levegőégnek, a mennynek, a földtől távolodva, koncentrikus körökben: 1/ az első mennyország a fecskék világa; 2/ a második mennyország a csillagok világa; 3/ a harmadik mennyország a kerubok és a szeráfok világa. Isten, a mi Atyánk mindegyik mennyégben Úr! (G. Campbell Morgan: The Practice of Prayer Ambassador Productions, 1995) Amikor Pál a harmadik mennyről, a harmadik égről beszél, azt fejezi ki, hogy - testben vagy azon kívül - Isten az ő legbelsőbb világába vitte, ragadta el és vonta be őt.
b/ Ezen belül Pál a paradicsomról beszél. Ez az Úrhoz visszatért azon lelkek gyűjtőhelye, akik hitben boldogultak meg. A szó etimológiája roppant érdekes. A paradicsom kifejezés perzsa gyökerű, és fallal körülvett kertet jelöl. Amikor egy perzsa uralkodó valakit az érdemei miatt vagy egyéb okokból kifolyólag a legmagasabb kegyben óhajtott részeltetni, akkor az az ember a király fallal övezett kertjében, magával az uralkodóval tölthetett el egy sétányi időt. Pál tehát ott, a harmadik egekig elragadva, a paradicsomban az Atyával való bensőséges közösségben kapott dicsőséges kijelentéseket!
- Tövis: a dicsőségre, vagyis a tapasztalás teljességgel egyedi voltára és az abból fakadó egyedülállóan különleges kijelentések fajsúlyára tekintettel Pál tövist (szó szerint karót) kapott a testébe, elbizakodás ellen. Mi lehetett ez a tövis vagy karó? Sokféle magyarázat létezik erre: lelki kísértések (Kálvin), a folyamatos küzdelem az ellene állókkal és az üldözések (Luther). Testi szenvedés (katolikus álláspont). Mások epilepsziára gondolnak, talán ez a legelterjedtebb felfogás. Ismét mások krónikus fejfájásra, ami szembetegségéből fakadt. A Gal 6,11-ben írja, hogy a befejező sorokat ő maga rója a levél végére, igen nagy betűkkel, ami jelzi, hogy rosszul láthatott. Végül még a Mediterráneumban erősen jelen levő maláriára is gondolnak kutatók. Bármi legyen is, a kijelentések nagysága végett kapta Pál ezt, mint ellensúlyt elbizakodottság ellen. Háromszor kérte, hogy vegye el tőle ezeket az Úr. Isten módszere azonban nem az, hogy megkímél bennünket a terhektől, hanem az, hogy erőt ad azok elhordozásához.
- Kegyelem: jelzővel illette az Úr Pál számára azt a kegyelmet, amit megígért neki, mert ez a kegyelem: elégséges kegyelem. Pál életében mire volt, és mire elégséges a mi életünkben is a kegyelem, tövisek között? Elégséges a fizikai kimerültség elhordozásához: John Wesley élete során 42000 igehirdetést mondott el. Naponta hármat. Minden nap majdnem 100 kilométert lovagolt, mégis, 83 évesen azt írta az életrajzában, hogy sohasem fáradt el. Ez a mindenre elégséges kegyelem munkája. Az ilyen kegyelem továbbá elég a fizikai fájdalmak elhordozásához. Egyszer egy fiatal lányt, aki halálosan betegen feküdt otthon, meglátogatott egy barátja. "Hoztam neked egy ragyogó, mosolygós, örömteli kis könyvet, amin sokat fogsz derülni! Ismerem azt a könyvet, - mondta a halálosan beteg lány - hiszen én írtam..." Ez is a mindenre elégséges kegyelem munkája. Az ilyen kegyelem elégséges a velünk szembeni erők elhordozásához. Pál az előző szakaszban elsorolja, mit élt meg az évek során. Döbbenetes, hogy mi jött vele szembe az úton, mégsem fordult soha vissza. Nem adta fel. Ez is a mindenre elégséges kegyelem munkája. S végül, ez a kegyelem elégséges a rágalmak elhordozásához is. Pál szinte úszott ezekben. Egy alkalommal a makedón Arkhelaoszt valaki leöntötte indulatában egy pohár vízzel. Ő azonban semmit sem mondott erre. Mikor megkérdezték később tőle, hogyan tudta ezt ilyen derűsen viselni, így válaszolt: "Az az ember nem rám öntötte a vizet, hanem arra a valakire, akinek elgondolt engem." Pál sohasem azzal törődött, hogy az emberek mint mondanak róla, hanem azzal törődött, hogy Isten kinek ismeri őt. Számára valóban mindenre elégséges volt a megígért kegyelem.
Ez a kegyelem elégséges ma is, bármivel nézel szembe ezen a napon, vagy ezekben a napokban!
