Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Fil 1,1-17

Bevezető a Filippi levélhez:

- Pál missziói metódusa: missziói útjain mindig a stratégiai értelemben fontos helyeket, keresztutakon elhelyezkedő, kereskedelmi és egyéb szempontból fontos, népes településeket, főként városokat keresett fel, ahol tömegek éltek. Ilyen volt Filippi is.

- Filippi városa: Fülöpről (Filipposz), Nagy Sándor apjáról kapta a nevét, aki a város alapítója is volt. Az ősi Krenides városának a helyén épült, (jelentése: források, kutak) Kr. e. 368-ban. Stratégiai helyzetét az adta, hogy az Ázsiából Európába vezető út rajta haladt keresztül. Emiatt a rómaiak is hatalmas csatában szerezték meg a várost, amely később megkapta a "római kolónia" kitüntető címet. Ez mindenben meghatározta aztán a város életét, berendezkedését Pál korára.

- Pál Filippiben: erről az ApCsel 16-ból olvashatunk, amely érdekes, és egyben szimbolikus történet, mely három szereplője erősen üzenetes: az egyik Lydia a bíborárus, aki befogadta Pált és munkatársait. Az ő neve valószínűleg nem Lídia volt, hanem a név ennyit jelent: "A Lydiából való asszony". Így, ő ázsiai származású volt. A másik a kis rabszolgalány, akit Pál a jövendőmondó lélektől szabadított meg. Ő görögnek született. Végül a börtönőr, aki megtért azon a csodálatos éjszakán, és háza népével Jézus követője lett. Ő római volt. E három réteg alkotta tulajdonképpen a Római Birodalom népességét. Mindhárom jelen volt a filippi gyülekezetben, amit Pál alapított.

- Pál és az üldöztetés: Pálnak az üldözések végett el kellett egy idő után hagynia Filippit. Ez az üldözés átöröklődött a gyülekezetre is, ezért mondja a mai igében Pál, hogy vele együtt részesedtek mind az üldözésekben, mint az evangélium védelmében (7). A levél megírásakor pedig Rómában volt már az apostol házi őrizetben.

- A levél megírásának körülményei: a filippiek elküldték Pálhoz Epaphroditus-t, akinek az útján Pál híreket kapott a gyülekezet problémáiról, amelyekre válaszol ebben a levélben. Ő Pál személyes szolgálja lesz egy időre. Ő vitte el a számára a gyülekezet ajándékait is. A levelet aztán maga Epaphroditus visz vissza, miután befejezte szolgálatát Pál mellett.

Jegyzetek a mai igéhez:

- A mai szakaszban, a köszöntést követően (3-11) Pál örömmel emlékezik a közös megtapasztalásokra. S ezekből a megtapasztalásokból a keresztyén élet négy alapvető jele emelkedik fel:

a/ az öröm. A filippieknek írt levelet örömlevélnek is mondják. Milyen az a keresztyén öröm, amit ez a levél elénk fest? Mai részünkből leginkább az imádságból fakadó öröm világlik ki (4), amikor azokat, akiket szeretünk, imádságunk csendjében Isten trónja elé visszük. Olvastam egy kórházi nővérről, aki a kezét használva tanított meg valakit imádkozni. Az a beteg egy roppant kellemetlen, veszekedős, morgós, örömtelen életű ember volt. A nővér a kezén levő ujjakat használva, a következőket tanította neki: ha nézzük a kezünket, a hozzánk legközelebb a hüvelykujj áll. Ez figyelmeztet a hozzánk legközelebb állókért való imádságra. A mutató ujj azokért szól, akik valamit megmutattak nekünk: hálaadás a tanárainkért, ill. a főnökeinkért. A középső ujj a leghosszabb. Ez a VIP személyekért szól. Vezetőkért minden területen: egyház, állam, gyülekezet, stb. A gyűrűs ujj a leggyengébb, mint a zongoristák is mondják. Ez a bajban levőkért, betegekért, szenvedőkért való imádságra figyelmeztet. Míg a kisujj a legkisebbekért, azokért, akiknek a mi közbenjárásunkra van szükségük. A nővérnek az ilyen imádságban volt öröme. Ezt tanította a betegének is, aki ennek hatására később teljesen megváltozott: megjelent az öröm az életében a másokért való közbenjárás végett. Nézzünk a kezünkre, és leljünk az ilyen imádságban örömet, hiszen mindig békesség és öröm az, ha azokat, akik számunkra fontosak, az Úr elé visszük!

b/ Az áldozat (6) E két szónak tehát, hogy aki elkezdte, az elvégzi bennetek a jó munkát, mert innen fogjuk majd érteni a következőket. Elkezdte – elvégzi. Itt az Újszövetség eredeti nyelve egy olyan képet használ, ami az áldozatok, a rituális áldozatok kezdetére és végére vonatkozott az ókori pogány világban. Hiszen a görög áldozatoknak volt egy jellegzetes kezdő mozzanata. Egy fáklyát meggyújtottak az oltár tüzéről, majd az égő fáklyát belenyomták egy tál vízbe azért, hogy szent lángjával megtisztítsa a vizet. Aztán ezt a megtisztított vizet ráhintették az áldozatra és az áldozatot bemutatókra egyaránt, hogy megtisztítsák és megszenteljék ezzel őket. Ezt követően tartották az ún. eufémiát, a szent csendet, amely alatt az emberek elmondhatták imádságaikat istenüknek. Ezután hoztak egy kosár árpát, hintettek belőle az áldozatra, és a földre az áldozat körül. Ez volt az áldozat kezdete. Ezzel kezdték el azt. Az itt szereplő kifejezést használja Pál, amikor ezt mondja: aki elkezdte bennetek a jó munkát. Ugyanúgy az áldozati szertartás végét, befejezését jelentő kifejezést is következetesen használja az apostol akkor, amikor arról beszél, hogy aki elkezdte, az el is végzi, be is fejezi a jó munkát bennetek. Pál ezek szerint úgy látja a keresztyén ember életét, a maga teljességében, mint egy áldozatot, amelyet a hívő ember Jézus Krisztusnak mutat be megtérésétől földi élete utolsó pillanatáig! "Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek" (Róma 12,1). Vajon az én életem ilyen élet-e?

c/ A közösség. Szükség van partnerekre az evangéliumért való munkában, a szenvedésben (!), imádságban, és számos kardinális területen. E nélkül nem öröm, hanem kínlódás a keresztyén élet. Nincs is, nem is létezik erős, örömteli keresztyénség közösség nélkül. Sokan szenvednek attól, hogy egyedül vannak. Ez főleg a kérdésekkel szembenézve, a legbelső problémák megélésének, megoldásának az idején kritikus. Sok helyütt azonban keveset, vagy szinte semmit sem teszünk azért, hogy közösséget találjunk. Mit teszel ezért? Amikor Pál a 8. versben a filippiek utáni vágyódásáról ír, a Krisztus szeretetével vágyódik utánuk. Érdekes kifejezés áll itt az eredetiben: a splagchna eredendően szívet jelent. De többet annál: a legbelső szerveket: a szívet, a májat, a tüdőt. A görögök ezekről azt hitték, hogy itt székelnek az érzések és a vágyak, az ember legbelső mozgatórugói. Pál tehát, amikor ezt mondja: "a Krisztus szeretetével vágyódom utánatok", mintha azt mondaná: "úgy, olyan mélyen szeretlek benneteket, ahogy Jézus szeret titeket". Amikor valóban egyek vagyunk Jézussal, az ő szeretete tölt el minket, s ez a szeretet túlcsordul rajtunk mások felé (J. B. Lightfoot). Ha ez így van, lehet, hogy mások fogják a mivelünk való közösséget keresni, s így lesz majd közösségünk - másokkal.

d/ A növekedés (8-9). A szeretetben való gazdagodás a növekedés lényege. Az egyik fontos mozzanat, amit itt említ a megítélés. A keresztyén szeretet nem vak. Az erre használt görög kifejezés a nemesfémek tisztítására is való volt. Elválasztani a tiszta, nemesfémet a salaktól. A növekedés folyamatában a szeretet által tudjuk elválasztani a jót a rossztól, a hamisat az igaztól. Így lesz a keresztyén ember tiszta. Az erre használt eredeti kifejezés újfent érdekes többletjelentést hordoz. Az eilikrines, a tiszta kifejezésre több értelmezés is létezik. Ezek közül az egyik szerint ez a szó az eilein kifejezésből származik, ami olyasmi forgást jelent, mint amit a centrifuga produkál, ami kiválasztja a vizet a ruhából. Így a keresztyén ember növekedése abból áll, hogy a szeretetben gazdagodva kiválasztódik a karakteréből a salak, és így folyamatosan alakul és formálódik a tiszta, isteni, jézusi személyiség.

Áldott napot kívánok!