Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Fil 1,18-30

Jegyzetek a mai igéhez:

- Pál római házi őrizetből, börtönből írja ezt a levelet. Vár a pere lefolytatására, szembenézve azzal a ténnyel, hogy teljesen bizonytalan annak a végkimenetele: élet vagy halál. Leveléből azonban az derül ki, hogy számára mindkét végeredmény teljességgel elfogadható. Mit mond itt?

- Egyrészt ezt mondja: "Nekem az élet Krisztus..." Minden hívő ember számára, ha valóban - Pál kedves kifejezésével élve - Krisztusban van, akkor legalább hatféleképpen válik Jézus Krisztus életté a számára:

a/ minden élő hitű keresztyén számára Jézus Krisztus az élet kezdete. Abban az értelemben, ahogy Pál számára is az volt, mivel hogy a damaszkuszi úton történt fordulással (ApCsel 9) Pál mintha az egész életét elölről kezdte volna. El is mondja ebben a levelében később: "Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem" (Fil 3,8). Ez a fordítás, amelyben itt Pál múltját tekintve mindent szemétnek ítélt, meglehetősen konszolidált. Az eredetiben legalább trágya erősségű kifejezés szerepel. Ennyire új volt a számára a kezdet Jézus Krisztussal. Minden Jézussal újat kezdett ember valahol ezt éli meg. Jézusért kárba veszni hagyja a régi életét, és egy új kezdet nyomán Jézus Krisztus maga válik életté a számára. Sokan, sokféleképpen határozzák meg, hogy az élet éppen mi a számukra: szenvedés, harc a létért, lemondás vagy örökös hajsza, törődés, és így tovább. Ha megkérdeznék tőlem ma, hogy számomra mi az élet, mit válaszolnék? S itt ne "kincstári", protokoll válaszra gondoljunk...

b/ A hívő ember életében ezután Jézus Krisztus jelenti a mindenkori "továbbot". Pál számára megtérésétől fogva egyetlen nap sem telt el, amit ne Jézus Krisztus élő jelenlétében töltött volna el. Az élete nehéz pontjain aztán mindig Ura jelenléte jelentette a folytatást a számára. Mint például amikor Korinthusban a zsidók felé bezárult a szolgálata, és egy éjjelen látomásban tovább indította őt a pogányok felé, ezt mondva neki: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban" (ApCsel 18,9-10). Ha most megtorpantam, és nem látok kiutat, megoldást, de Krisztus az élet a számomra, bízhatok! Az ő jelenlétében lesz tovább, lesz folytatás!

c/ Isten gyermekei részére Jézus Krisztus az élet végén is ott áll. Jézus Krisztus jelenlétében Pál számára a halál, azaz a kárhozat elvesztette a a mérgét. Már nem árthat (1Kor 15,53kk). Egyetlen rizikófaktor marad: a test halála, a meghalás. Fájdalmas lesz-e, vagy csendes, hosszú vajúdással megelőzött vagy hirtelen? Ezek releváns kérdések. De az Úr jelenlétéből fakadó erő, bizalom és szeretet meghaladja az ettől való félelmemet. Kiűzi azt, ha erre gondolok!

d/ Krisztus az élet ihletése az övéi számára. Az élet dinamikája. Északír barátaim énekeltek sokszor egy gyönyörű éneket erről, ami mélyen a szívembe vésődött: "Because He lives, I can face tomorrow, Because He lives, all fear is gone! Because I know he holds the future, And life is worth the living, just because He lives!" Ami annyit jelen nyers fordításban: "Mivel Ő él, szembe nézhetek a holnappal. Mivel ő él, eltűnik minden, mitől a szívem fél! Mert tudom: ő tartja kézben a jövőm, És érdemes élnem, csak mert Jézus él!"

e/ A hívő ember számára Jézus értelmet, célt jelent. Pál Damaszkuszban megtudta azt, hogy Isten mire rendelte őt. Nem arra, hogy fogdossa össze a keresztyéneket. Hanem arra, hogy hirdesse az evangéliumot zsidónak és görögnek. Az ő jelenlétében ismerhetem fel az elhívásom, a feladatom, amiben sikereim lehetnek, ahol az ajándékaim vannak, amire teremtettem!

f/ Jézusban adatik erő az élethez. Pált gyengeségeiben Krisztusnak mindenre elégséges ereje, kegyelme tartotta meg. Ez az erő és kegyelem ma is egy imádságnyi távolságra van tőlem!

g/ Végül az övéi számára Jézus az élet jutalma. Pál számára ez azt jelentette, hogy az egyetlen, amiért érdemes volt élnie, az Jézus közelsége volt. Jelenléte nélkül számára semmi sem maradt volna az életből. Egy-egy napom végén, amikor azt érzem, látom, hogy ő ott volt abban a napban, és számba veszem, ami velem történt, jutalomként élem meg jelenlétét. Azt hiszem, hogy ez szavakkal kifejezhetetlenül örömteli belső valóság.

- Másrészt Pál így folytatja: "a meghalás nyereség". Halál és meghalás között óriási a különbség. Míg a halál az a lelki állapot, amikor az embernek nincsen Istennel élő, személyes kapcsolata. Ha ebben a lelki állapotban éri a meghalás, azaz a fizikai halál, akkor a biológiai halál, a meghalás ezt a lelki állapotot kárhozattá konzerválja, véglegesíti. A meghalás akkor válik nyereséggé, ha korábban Jézus Krisztus vált életté a számunkra. Hiszen ha újjáteremtett szívvel, lélekkel érünk el a meghalás pillanatáig, akkor a biológiai halál ezt az újjáteremtett, megváltott állapotot véglegesíti örök, boldog életté. Innentől a meghalás nem más, mint belépés Jézus Krisztus élő, és addig nem tapasztalt, látható jelenlétébe. A színről-színre látás világába. Sokan kérdezik tőlem, hogy mi a végső pecsétje az ember megtérésének, megújulásának? Az egyik ilyen jel az, hogy hogyan gondol valaki a meghalásra: félelem nélkül, az üdvösség bizonyosságával, vagy bizonytalansággal vegyes félelemmel. Ezt a bizonyosságot mímelni nem lehet! Mert ez Jézus Krisztus bennünk lakozásából származó valóság. Ha valakinek Jézus az élet, annak a meghalás valóban nyereséggé válik. Vizsgáljuk meg ma igénk alapján: ha azt kérdezné tőlünk bárki, hogy mi van bennem a meghalásra gondolva, hogyan válaszolnék?

- Pál vágya az elköltözés. Az erre használt eredeti kifejezés az analuein, igen életteli képeket rejt magában: egyrészt a sátorbontás képét. Lebontom a sátrat, és elköltözöm egy más vidékre. A keresztyén embernek ennyi a meghalás? Aztán eloldani a hajó kötelét, felhúzni a horgony, kifeszíteni a vitorlát, és elhajózni. A hívő ember számára ennyi a meghalás? Igen, ennyi! Csak ennyi! Ha valóban Krisztusé az életem, így, ilyen békével nézhetek annak a végére! Legyen ez biztatássá a számunkra ma!

Áldott napot kívánok!