Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben
Fil 3,15-21
Jegyzetek a mai igéhez:
- "Akik tehát tökéletesek vagyunk..." - így folytatja az előzőeket követően Pál. Tökéletes. Mit jelent ez? Erre a kérdésre azért fontos a válasz, mert a tökéletességet - amit másutt is hangsúlyoz az Újszövetség - csak akkor tudjuk helyesen értelmezni, ha helyes az istenképünk! Hogyan mondhatta Pál ezt a filippieknek: "akik tehát tökéletesek vagyunk"?
- A teleios görög kifejezés, amit így fordít a mi magyar Bibliánk: tökéletes, sokféle egymással összetartozó jelentésárnyalatot hordoz. Ami a legfontosabb, hogy messze nem absztrakt tökéletességet jelent. Hiba nélkül valóságot. Inkább funkcionális tökéletességet jelent ez a kifejezés. Valami vagy valaki egy adott feladatra, célra nézve alkalmas. Jelent továbbá teljes felnőttséget, ellentéteként annak, aki még fiatal, és így még növekedésben van. Jelent értelmi érettséget; ezzel együtt képesítést valamilyen szakmára azzal szemben, aki még tanulja azt a szakmát. Sőt, használták ezt az áldozatokra is a régi görög világban. A tökéletes áldozat, ami fogyatékosság, hiba nélküli volt. A keresztyének esetében gyakran arra az emberre mondták, hogy tökéletes, aki hitre jutott, megkeresztelt ember volt, így teljes jogú tagja a Krisztus Egyházának, ellentétben azokkal, akik még úton voltak efelé a státusz felé. A korai egyházban a mártírokat mondták még tökéletesnek, akik kard által lettek tökéletesítve, és a haláluk napja volt így az ő tökéletessé válásuk napja. Ez azt jelentette, hogy a mártíromság volt a keresztyén érettség legmagasabb foka. Érzékeljük, hogy itt nem valami befejezett állapotról van szó, amikor Pál tökéletességről beszél ,hanem törekvésről, el egészen az utolsó szívdobbanásig.
- Ezzel a törekvéssel állítja szembe Pál azokat, akik nem aszerint jártak, mint amit az apostol élt a filippiek elé. Kik ezek? Így jellemzi őket: a Krisztus keresztjének ellenségei, földi dolgokra törekvők, akiknek istenük a hasuk, s a végük a kárhozatban lesz. Nem tudjuk, kik lehettek ezek. Feltételezzük, hogy a korai gnoszticizmus képviselői, akik kétféle felfogást vallottak azzal együtt, hogy mindeközben keresztyénnek tartották magukat: az egyik felfogás az volt, hogy az összvalóság anyagból és lélekből áll. A lélek a fontos, az anyag lényegtelen. S mivel a testet Isten anyagból formálta, így az lényegtelen. Azt lehet tenni vele, amit az ember csak akar. Azaz: bárhogyan lehet élni, bármit ki lehet próbálni, mert mindaz csak erre az elhanyagolható hústestre hat, a lélekre, és annak üdvösségére nem. A másik felfogás az volt, hogy az ember el addig nem lesz tökéletes, ameddig mindent ki nem próbál, méghozzá a bűnnek a lehető legteljesebb mértékéig elmenően. Így válik az ember messze tökéletessé. Ezzel a felfogással éltek emberek a gyülekezetben. Félreértelmezett keresztyén szabadsággal, mondván: azt tehetek, amit csak akarok, mert a lelkem megváltott lélek. Ezzel együtt félreértelmezve a keresztyénség szívét, a kegyelemtant. Mivel azt gondolták, hogy a kegyelem olyan széles ölelésű, hogy minden bűnt elfedez, és ezért az ember azt csinál testben, amit akar, mert úgyis megbocsájt neki a kegyelem Istene.
- Mi volt Pál érve a keresztyének felé erre nézve? Ezt mondta: "nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk...". Ez egy olyan kép volt, amit a filippiek kitűnően értettek. Hiszen - gondoljunk a levél bevezetőjében írottakra - Filippi római kolónia volt. Kiszolgált római veteránok lakták javarészt. Ők a 21 évnyi szolgálatukért kapták a polgárjogot, házat, telket, nyugdíjat a Birodalomtól. Ezekre a városokra az volt jellemző, hogy bárhol terültek el a birodalomban, ezek a települések olyanok voltak, mint egy "kis Róma". A római közigazgatás szabta a törvényt, az emberek római szokások szerint éltek, sőt, öltözködtek. A latin volt a beszélt nyelv, és a római morál volt a meghatározó. Ha a világ végén voltak is, megmaradtak rómainak. Így Pál ezt mondja a filippieknek: "Ahogy a római telepesek sohasem felejtik el, hogy Rómához tartoznak, nektek sem szabad soha elfelejteni, hogy ti mennyei polgárok vagytok! A viselkedéseteknek, életvezetéseteknek az eredeteteket kell tükröznie! Ti mennyei eredetű emberek vagytok!"
- Mi az üzenet számunkra ebből? Mi, ma élő keresztyének a "már igen, és még nem" feszültségében élünk. Már igent mondtunk Jézus Krisztusnak, ő elpecsételt minket magának, így családjának tagjai, országának polgárai vagyunk. És mégis: e "gyarló" testben élünk, ami bűn alá van rekesztve, így a tökéletességet akkor érjük el, ha levetjük ezt a testet, s majd a feltámadásban visszakapjuk a Krisztuséhoz hasonló, újjáteremtett testünket. Addig pedig a mi Urunk törekvést vár tőlünk. Törekvést a tökéletességre, és bizalmat e törekvésünkben afelé, aki a mi romló, változó testünkben is tud bennünket a maga képére és hasonlóságára formálni úgy, hogy a mi halandó testünkből kiábrázolódjék a Krisztus. Miben kell ehhez neki ma engednem?
Áldott napot kívánok!
