Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Fil 4,10-23

Jegyzetek a mai igéhez:

- A Filippi levél záró gondolatait olvastuk ma. A 10-13. vers egy nagyon fontos komponenst érint, ami sokunk számára kérdés ma is: a megelégedés kérdését. Ahhoz, hogy értsük, mekkora kincset ad itt Pál a filippiek elé azzal, hogy a megelégedés titkát feltárja előttük, értenünk kell, hogy azok az emberek, akik először olvasták ezt a levelet, milyen gondolkodásban nevelkedtek a megelégedés tekintetében.

- Pál itt megemlékezik azokról a szeretetadományokról, amiket a filippiektől kapott Epafroditoszon keresztül, aki elvitte azokat neki, római házi őrizetben lévén. Jelezte: tudja, hogy szerettek volna gondoskodni róla korábban is, de nem volt alkalmuk erre. Ez azonban Pált pontosan ezért nem érintette nehezen, mert a szívében ott élt a megelégedés ajándéka. S az a szó, amit itt az apostol a megelégedésre használ, a pogány görög világ erkölcsiségének az egyik leginkább emblematikus kifejezése volt, az autarkes szó. Ezt jelenti: teljes mértékben megelégedett. A főnévi változata ennek a szónak, az autarkeia, a megelégedettség, a legfőbb cél volt a sztoikus erkölcsök között. Ez a sztoikus etikában, amely igen jellemzően benne élt a korai római közgondolkodásban, olyan embert jelölt, aki teljes mértékben független mindentől és mindenkitől. Ez egyenesen cél is volt, nevezetesen, hogy az ember értelme erre a bizonyos útra ráálljon, ill. erre az állapotra eljusson.

- Ezt az állapotot azzal kívánták elérni, hogy feltételezték minden emberi vágy kiirtását magukból. Egy alkalommal megkérdezték Szókratészt, hogy hogy ki a leggazdagabb ember? Így válaszolt: "Az, aki a legkevesebbel is beéri, mert a megelégedettség a természetes gazdagság." A másik erény, amire e kapcsán törekedtek az volt, hogy az ember kiirtson a szívéből minden érzést el addig, hogy ne érdekelje sem az, hogy mi történik vele, sem az, hogy mi történik másokkal. Irtsa ki a szeretetet, a törődést, és minden ebből fakadó tettet az életéből. Mindezt pedig úgy képzeték el, hogy fátumszerűen mindent Isten akaratának tulajdonítottak. Bármilyen fájdalmas valóságról, bármilyen katasztrofális helyzetről, állapotról legyen is szó, ez Isten akarata! Ezért felesleges harcolni bármi ellen. Az ember acélozza meg magát, és fogadjon el mindent. Valaki ezt mondta róluk: "Pusztává tették a szívet, és azt mondták rá: ez a béke." (T. R. Glover)

- Azonnal lehet látni a különbséget a kor felfogása, és Pál felfogása között. A különbséget talán úgy lehetne a legjobban érzékeltetni, ha látjuk a sztoikus gondolkodás megelégedés értelmezését: "Megtanulom a megelégedést, a saját akaratom szabad döntései révén!" Pál pedig ezt mondta: "Mindenre van erőm abban (a Krisztusban), aki megerősít engem." Míg az egyik egy teljesen élhetetlen, emberi erőfeszítés töredékes terméke, addig a másik isteni ajándék. A kor gondolkodása azért volt járhatatlan út, mert emberidegen volt. A keresztyénség útja azért járható ma is, mert annak a gyökerei az Úrba, az erő, a kegyelem és a józanság isteni Lelkébe kapaszkodnak, és éppen ezért az erő a megelégedés megtanulásához adatik az Úrral kapcsolatban élő embernek.

- Végül négy egyszerű gondolat számukra arról, hogy mi nem a megelégedés, mi a megelégedés legnagyobb akadálya, és hogy hogyan tanulhatjuk a megelégedést a Krisztusban?

a/ Szükséges tisztázni azt, hogy mi nem a megelégedés? A megelégedés nem jelenti az ember egészséges ambícióinak a feladását. Az egészséges törekvés az ajándékaink, talentumaink és lehetőségeink mentén teljes összhangban van azzal, amit Isten ajándékul elkészített kinek-kinek a számára, hogy azokban járjon. A megelégedés nem jelenti azt, hogy ne legyenek céljaink, terveink, álmaink, ambícióink!

b/ A megelégedés legnagyobb akadálya az összehasonlítgatás. Mindig találunk valakit a környezetünkben, akihez odamérjük magunkat: a szépségünket, az alakunkat, a stílusunkat, az eszünket, a képzettségünket, az anyagi helyzetünket, a családunkat, a gyermekeink előrehaladását, a szolgálatunkat, a megbecsültségünket, a hitünket(!). Így mindig találunk majd valakit, aki miatt elkeseredhetünk; és mindig fogunk valaki olyat találni, aki fölé emelkedhetünk. A 2Kor 10,12 ezt mondja: "mi nem vagyunk olyan vakmerőek, mint akik magukat nagyra tartják. Nem, mi nem hasonlítjuk össze magunkat ilyenekkel!" (Egyszerű fordítás). Kihez méred magad? Kivel harcolsz így a legtöbbet? Illetve ki fölé próbálod magad emelni, hogy igazolást, belső ki- vagy megelégedést keress?

c/ Természetünk szerint nem vagyunk megelégedett emberek! A megelégedés nem fakad az ember ótermészetéből. Ezért mondja itt Pál: "Megtanultam...". Tanulnia kellett neki is, hogy minden körülmények között megelégedett legyen. Az én alaptermészetemből az fakad, hogy többet akarok! Kitűnni akarok! Különbözni másoktól! Jobb lenni, több lenni, többet és többet megszerezni mindenből! Ha jól magunkba nézünk, megtaláljuk ezeket a szívünk mélyén. Ezért a megelégedettséget tanulni kell! A tanulás pedig időbe telik.

d/ A megelégedésben a tudatos hálaadás mindenért és mindenkiért egyszerűen kulcskérdés. Van, akinek a megelégedés talán könnyebben tanulható, van, akinek nehezebben. Pál mondja a thesszalonikaiaknak: "mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra" (1Thessz 5,18). A hálaadás javai között az egyik a megelégedés tudománya. Mivel a tudatos hálaadásban Isten Lelke megtanít elfogadni és örülni annak, amim van, és ami több: örülni annak, ami a másiké a nélkül, hogy az enyém lenne!

Áldott napot kívánok!