Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Róma 1,1-15

Jegyzetek a mai igéhez:

- Pál egy olyan gyülekezetnek ír, akiket nem ismert, egy olyan közösségnek, amely a világ legnagyobb birodalmának a fővárosában élt, ezért komoly figyelemmel válogatja meg bevezető szavait. Legelőször is a saját önmeghatalmazásáról ír. Szánjuk a mai csendességünket arra, hogy átgondoljuk ennek nyomán a mi saját önmeghatározásunkat, ill. azt, hogy a magunk öndefiníciója mennyire befolyásolja, mennyire határozza meg az életünket, ill. csak a mai napunkat is.

a/ Első renden azt vallja önmagáról, hogy ő Jézus Krisztus szolgája. Szó szerint rabszolgája, doulos-a. Pál Jézust a leggyakrabban így szólítja: az Úr. A kurios szó olyasvalakit jellemez, akinek elvitathatatlan tulajdonjoga van valaki vagy valami felett. Tulajdonos, a szó abszolút értelmében. Ennek ellentéte a rabszolga, a doulos. Pál úgy definiálja saját magát, mint Jézus Krisztus rabszolgája, akinek Ura, Gazdája Jézus Krisztus, aki annyira szerette őt, hogy életét adta érte. Ezért Pál lemondott a saját élete feletti "uraságról", és a szeretet köteleivel odakötötte magát Jézus Krisztushoz. Így a szolgaság teljes szeretetben való elköteleződést jelentett a számára. Imádságban gondoljuk végig Isten jelenlétében ma: én kinek határozom meg önmagam? S az én önmeghatározásom mire kötelez engem? Hogyan fogja ez befolyásolni a mai napomat?

b/ Majd úgy ír önmagáról, hogy ő elhívott apostol. Elhívott. Jézus azt mondja a tanítványainak: "Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki (benneteket)..." (János 15,19). Pál azzal, hogy ő elhívott apostolnak írja le saját magát, azt mondja ki, hogy az életére, az élete meghatározó irányultságára nézve nem úgy gondol, mint olyan valamire, amiben ő azt tesz, amit akar. Ő úgy tekint az életére, mint amiben azt akarja élni, amire elhívatott. Azaz, ami az örökkévalóságban visszhangzik. Mindannyian arra hívattunk el, hogy olyan életet éljünk, amely valamilyen különös elhívásban visszacsengjen az örökkévalóságban. Legyünk figyelmesek ma arra, hogy elhívásunkban mit élhetünk meg, akár aprónak látszó dolgokat is, mit tehetünk meg, mondhatunk ki, amely az örökkévalóságban visszhangzik a mai napból!

c/ Végül úgy ír magáról, mint akit Isten arra választott ki, hogy hirdesse az ő evangéliumát. Úgy gondol magára, mint akit Isten a világ teremtetése előtt kiválasztott egy bizonyos feladatra. Ezt írja: "amikor tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között" (Gal 1,15-16). Micsoda határozott bizonyosság, pontosan megjelölve azt a felismert, egyedülálló hivatást, amire őt Ura elhívta! Isten mindenkit úgy alkotott meg, és úgy ruházott fel fizikai, lelki, szellemi javakkal, úgy huzalozott, és formált, hogy azt a bizonyos elhívást, amire őt elhívta, be tudja tölteni az ember. Tudod-e, hogy mi a te speciális elhívatásod? Nem feltétlen arról van szó, amiből élsz. Inkább arról van szó, amiért élsz, vagy élned kell (lehet, hogy a kettő azonos)? Amire ha rá gondolsz, megmelegszik a szíved, eltelsz lelkesedéssel és erővel, hálával? Megvan?

Áldott napot kívánok!