Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Róma 4,15-23

Jegyzetek a mai igéhez:

- Pál ebben a szakaszban befejezi az Ábrahám-kérdést, amelyet a hitből, ill. a cselekedetekből való megigazulás hozott elő. Két részre lehet bontani ezt az érvelést:

- az egyik a 13-17a. versből álló szakasz. Pál előzőleg felfestette a törvény, ill. a hit alapján való megigazulás útját. Itt egyértelművé teszi, hogy ez amolyan "fekete és fehér" kérdés. Azaz, nincs középút.

- Aki a törvény alapján kívánja rendezni a megromlott kapcsolatát Istennel, és a cselekedetei alapján reméli az üdvösséget, annak három dologgal kell számolnia:

a/ a törvénnyel magával (15). Mi a baj a törvénnyel? Az, amiről előzőleg már szó volt: a törvényből csak, és itt ez hangsúlyos: csak a bűn felismerése adódik. Csak ez. Mert a törvény a bűnre a kúrát, a megoldást nem tartalmazza! Megmutatja neked, hogy ki vagy, de természete szerint nem segít, mert nem is segíthet abban, hogy mássá légy! Aki a törvény alapján keresi tehát a megigazulást (azaz annak alapján, hogy én mit teszek meg, hogy elnyerjem Isten irgalmát), nem láthatja másként magát, csak mint ítéletre méltó bűnöst.

b/ Aki a törvény, azaz a cselekedetek alapján várja a megigazulást, annak számolnia kell a törvényszegéssel. Hiszen ha nincs törvény, nincs törvényszegés sem. Azt a törvényt nem lehet megszegni, ami nem létezik. Így senkit sem lehetne elítélni egy nem létező törvény megszegéséért. Ha valaki azt mondja, hogy én betartom a törvényt, és megáll itt, azt mondván, hogy ennyi az Istenhez tartozás, megigazulás útja, akkor miből fog állni az egész élete? Olyan törvényszegésekből, amelyek sorban ítéletre várnak. Ki akar ilyen életet élni? Pedig mennyien mondják: én betartom! Mit? Azt, ami nem is arra adatott?

c/ Az így gondolkodóknak szembe kell nézniük a haraggal. Ha a törvényre és a törvényszegésre gondolunk, a harmadik, amire logikusan gondolnunk kell, az ezért járó harag. Ha Istenhez a törvényen keresztül közeledünk, akkor nem igen tekinthetünk rá máshogyan, mint a jogos ítélet Istenére. Ha így akar valaki megigazulni, mi mást tehetne vele Isten, mint hogy a törvényszegéseiért kiárasztja rá a haragját? Emlékezzünk a május 9-i magyarázatra!

- Aki a kegyelembe kapaszkodik, az előtt is három dolog áll:

a/ Isten ígérete. Két szót használ a görög az ígéretre. Az egyik a hüposchesis, amely olyan ígéretet jelöl, amelynek a teljesedése feltételekhez kötött. Azaz, megígérem, hogy megteszem ezt, ha te is megígéred, hogy megteszed azt! A másik görög kifejezés az ígéretekre az epaggelia. Ez olyan ígéret, amely valaki szívének jóságából fakad, megvalósulása pedig semmilyen feltételhez nem kötött, azaz feltétel nélküli. Pál itt az utóbbi kifejezést használja. Azaz, Isten olyan Atya, aki úgy ígéri szeretetét a gyermekeinek, hogy ez a szeretet feltétlen, azaz nem függ attól, hogy a gyerekek mit tesznek. Igaz azonban, hogy közülünk vannak olyanok, akiket Isten örömmel szeret. Vannak azonban olyanok, akiket szomorúsággal szeret. Én melyik vagyok, te melyik vagy?

b/ A hit. A hit abbéli bizonyosság, hogy hogy Isten valóban olyan, amilyennek mondja magát! Minden az ő szeretetén alapszik. Annak, hogy így lássuk, ismerjük Istent hitben, útja van. Az ember istenképének folyamatos alakulásában, harcok, kudarcok, küzdelmek révén, tanulás és tapasztalás révén lesz olyan a hite, ami élő hit és amelyre működő hívő élet építhető fel. Ezt az utat a működő hívő életért, nem lehet megspórolni.

c/ A kegyelem. A kegyelem - ajándék. Sohasem azon függ a léte az életemben, amit én tettem Istenért, hanem mindig azon függ a jelenléte az életemben, amit Jézus Krisztus tett értem. Őérte kegyelmes velem az Atya!

- Pál utolsó érvelését a 17b-23. versben látjuk. Ábrahámról ezt írja az apostol a 17. vers második felében: "hitte, hogy Isten megeleveníti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket". Ábrahám hitének az esszenciája volt ez: hitte, hogy Istennek a lehetetlen is lehetséges! Gondoljuk el, ha az a meggyőződésünk, hogy minden a mi erőfeszítéseinken múlik, akkor előbb-utóbb frusztrálódunk abban, amit a tapasztalatok mutatnak, vagyis hogy emberi lehetőségeink igen csak végesek. Amikor felfedezzük, hogy minden Isten kegyelmétől és hatalmától függ, és attól, hogy kinek látjuk őt, akkor a lehetetlen is lehetségessé válik. Szent Terézről van feljegyezve, hogy egy alkalommal úgy döntött, hogy kolostort építtet. Azonban tizenkét fillér volt a teljes vagyona, amit rászánhatott. Mondták neki: "Tizenkét fillérrel még szent Teréz sem képes ilyesmit megvalósítani!" "Igaz. - válaszolta ő. Azonban Teréz, tizenkét fillér, és Isten mindent megtehet!" Annak a hívő embernek, aki, és annak a gyülekezetnek, amely komolyan veszi Isten szavát, minden lehetségessé válik! Így leszünk hitben Ábrahám örökösei.

Áldott hétvégét kívánok!