Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben
Róma 6,1-11
Jegyzetek a mai igéhez:
- Keresztség és új élet. Ez a címe ennek a résznek az új fordítású Bibliában. A keresztyénség első évszázadaiban (és sok helyütt ma is) egy-egy ember megigazulásának belső megnyilvánulása volt a megtérés, és ennek a külső pecsétje a keresztség.
a/ A megtérés. Pál maga mondja arról, hogy ki térhet meg, ki ismerheti meg az Istent, hogy "Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené". Mindez azért így, mert "nincs különbség, mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének". (3,22), ezért Isten az, aki megigazítja az embert. Ingyen, kegyelméből, miután megváltotta a Krisztus Jézus által. Ez a megigazítás, ez a megtérés a Biblia szerint. A görög metanoia azt is jelenti: megfordulás. Mint amikor az ember rossz úton megy, megfordul, visszamegy addig, ahol elhibázta az utat, megigazítja a lépteit, és onnantól a jó úton megy. Megtér, rátér az Isten útjára. Azaz enged az Atya vonzásának, az ige és a Lélek munkájának. Így volt ez akkor is, és így van ma is. Ha aztán valaki mindezt átélte, megtért, akkor következett el a külső pecsét felvétele:
b/ a keresztség. A mi keresztség kifejezésünk nem pontosan közelíti meg, fedi le az eredeti baptidzomai jelentéstartalmát. Hiszen az eredeti kifejezés szó szerint ezt jelenti: bemeríteni. Ha valaki megtért, akkor ennek a köz előtt történő vállalása volt az, amikor is nyilvános körülmények között, általában élő vízben bemerítettek valakit Jézus Krisztus nevében. A bemerítés maga két mozdulatból állt: először az alábukás, majd a felemelkedés a vízből. Mindkettőnek jelképes értelme van. Az alámerülés azt fejezte ki, hogy az a valaki meghalt a bűnnek. Elmerült, és magával vitte az összes vétkét. A vízből feljönni, mintegy megmosódva, azt jelentette, hogy valaki a régi életét odahagyta, és felemelkedett egy új életre.
- Mire utal itt Pál? Azt mondja: Krisztus is megkeresztelkedett. Azaz, alámerült a víz alá. Ő nem a maga, hanem a mi bűneinket vitte oda, a jelképes halálba, mikor Keresztelő János megkeresztelte a Jordánban. Amikor Jézus alámerült, magával vitte a mi bűneinket. Amikor felemelkedett, ez az ő feltámadásának a jelképe volt. Krisztus már ott, messiási pályája kezdetén kifejezte, hogy ezért jött: meghalni a mi bűneinkért, és feltámadni a mi megigazulásunkért. Aki hisz és megkeresztelkedik, az hasonlóvá válik Jézushoz. Azaz, ha alámerül, és magával viszi a bűneit, majd felemelkedik mintegy feltámad egy új életre. Ezt fejezi ki egy tömör mondatban az apostol részünk végén: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztusban.”(11).
- Amennyiben magunkat hívő emberként határozzuk meg, akkor a keresztségünk - akár gyermekkorban, akár felnőttkorban kereszteltek meg bennünket, vagy keresztelkedtünk, a fentiek értelmében megtérésre indít minket naponta: meghalni a bűnnek, és élni az Istennek Krisztusban! Minek kell ma meghalnom, milyen bűnnek? Miből szükséges megtérnem? Mert ezt jelenti a gyakorlatban az, hogy élek az Istennek a Krisztusban, új, mindig megújuló életet!
Áldott napot kívánok!
