Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

May 16, 2018

Róma 6,12-23

 

Jegyzetek a mai igéhez: 

- az új fordítású Bibliában ennek a résznek ez a címe: A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk. Pál apostolnak ezekben a soraiban felfedezhető egyfajta „állapotsor”. Az ember állapota mielőtt megszabadult a bűnből, s az ember állapota, miután megszabadult a bűnből. Újra eszembe jut ma Thomas Boston puritán írónak a nagyszerű könyve, a The Human Nature in its Fourfold States. Az emberi természet négyféle állapota. Ebben a könyvben a szerző elemzi az emberi természet állapotát sorban, a bűnesetet megelőzően, a bűneset után, a megtérést követően, ill. a megdicsőülés utáni állapotokat. Azt mondja: 1/ az ember a bűnesetet megelőzően képes volt nem vétkezni. 2/ A bűneset után, miután halálosan megromlott a természete, már nem képes nem vétkezni. Hajlamos minden rosszra. 3/ A megtérést követően már képes az ember nem vétkezni; 4/ végül a megdicsőülést követően, az Isten országában már nem lesz képes vétkezni, mert ott már nincsen a bűn. Melyik állapotról beszél itt Pál? A 2-3. állapotról. Hogyan?

a/ Azt mondja, hogy amíg az ember a törvény alatt élt, addig a bűn uralkodott rajta. Miért? Mert ismerte a törvényt, tudta a parancsolatokat (ezt minden ember tudja, vagy mert megtanították rá, vagy ha nem tanították, azért, mert a szívébe van írva, mint a primitív törzsek fiainak), és a bűn állapotában nem képes az ember arra, nem áll rendelkezésére az a szabadság és erőforrás, hogy ellenálljon a bűnnek, és tagjait az igazság fegyvereiként adja oda az Istennek. Ez a bűn hatalma alatt, a bűn állapotában élő ember helyzete. Aki másra nem képes, csak arra, hogy odaadja magát a bűnnek, s annak szolgáljon. Csak arra képes, amit Pál úgy mond, hogy „átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára” (19). Ezt tudja az ember. Mert aki a bűn cselekszi, rabszolgája a bűnnek. Ahhoz lehet ezt az állapotot hasonlítani, amit talán Mark Twain mondott: „A délutáni alvás olyan, mint a paráznaság. Minél több van belőle, annál többet kíván az ember.” Ezt tudja tenni a bűn hatalma alatt élő ember: cselekedni folyton a bűnt és a törvénytelenséget.

b/ Azután Pál ezt írja: „Most azonban, miután megszabadultatok a bűntől, és az Isten szolgái lettetek…” (22). Nem azt mondja, hogy megszabadult a hitre jutott ember a bűnöktől. Azoktól nem szabadulunk meg, mert a régi természetünket hordozzuk magunkban tovább. Ezért kell meghalnunk, hogy ezt a régi természetünket a halál és a feltámadás, újjáteremtés által végleg levetkőzzük. Azt mondja az apostol, hogy a bűntől szabadultunk meg. Tehát, abból az állapotból, amibe bele születünk. Ebből emeli ki Jézus Krisztus váltsága a hívő embert. S átteszi egy másik állapotba: a kegyelem állapotába. Itt már megvan a lehetősége és az erőforrása is arra, amit Pál mond, hogy amint egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságra, úgy „most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” (19). Azaz, a benneteket elhívó Isten megtette a magáét: amint azt örökkévaló terve szerint elvégezte, kiemelt benneteket a bűn állapotából, és áttett a kegyelem állapotába. Immáron aztán rajtatok függ, hogy mire adjátok oda a tagjaitokat. Fa, széna, szalma, pozdorja építésére, vagy az igazság szolgálatára.

- Amikor az ember azt Úr kegyelméből átjuthat a bűnből a kegyelem állapotába, onnantól az ő felelőssége, hogy mire adja oda a tagjait. Érdekes, hogy Pál itt ezt írja: a tagjait mire adja oda az ember. Milyen tagjait? Úgy értem ezt, hogy egyszerűen a testrészeit. Például a szemem: mit látok meg vele, s mit nem látok meg vele, bár csábítana, húzna, de nem nézek rá akkor sem! Mit látok meg vele abból, amit, vagy akit Isten akar velem megláttatni. Odaadom-e a szememet az igazság szolgálatára? Ne feledjem: megvan rá a lehetőségem, csak rajtam múlik! Aztán: a szám. Odaadom-e a szám az igazság szolgálatára? Ez, tehát az Isten igazságának a szolgálatára van ráállítva ez a testrészem is? Ha nem, akkor mire? Hiábavalóságokra, fecsegésre, kis „szent” pletykálkodásra – mire? Odaadom-e a mai napon is a számat az Isten igazságának a szolgálatára? Ott van a fülem is. Mit hall meg? Mindig szívesen hall a másik emberről, szívesen szedegeti fel a szaftos híreket, pletykákat. Megtapasztaltam, hogy ha ezeket meghallom, magamnak ártok vele, magamat kötöm le vele feleslegesen, hiszen elkezdek rágódni, másokkal csámcsogni rajta. Szolgálom-e Isten igazságát a magamba engedett információk által a fülemmel is? Ott van aztán a kezem. Az igazság fegyvere-e a kezem (13)? Azt cselekszem-e, ami jó, igazságos, hasznos. Ma éppen miket fogott meg a kezem? Reggel először az igét-e? Megfogja-e a kezem a gyerekem, a párom kezét, hogy törődjek velük? Sétáljak, beszélgessek, játsszak velük? Megfogja-e a kezem az elesett ember kezét? Mire adom a kezemet? S ott van a lábam is. Merre jár a lábam? Isten lábai-e az én lábaim, amikkel az elveszettek után mehet? Odaadom-e neki őket e célra? S végül a szívem. A tagjaim vezérszerve, a Biblia szerint az érzelmek, az értelem, a döntések központja. Telve van-e Isten igazságával? Innen indul ki minden élet. Mire adom ma a szívemet? Mire hajlik az ma?

- Ami megütötte végül a fülemet ebben a részben az pedig nem más, mint az, hogy ez a felszólítás: adjátok oda, háromszor is szerepel. Csengjen ez a fülembe ma: „Add oda tagjaidat az Isten igazságának szolgálatára!” Azon nem aggódom, hogy miként fog ez történni. Menet közben ma ez is kiderül majd!

 

Áldott napot kívánok!

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Kiemelt

Köszöntő

March 29, 2017

1/1
Please reload

Legutóbbiak

September 22, 2018

June 15, 2018

Please reload

Archívum
Please reload

kategóriák