Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Róma 7,1-13

Jegyzetek a mai igéhez:

- A római zsidó keresztyének számára a legnehezebb a törvényhez, mint a régi zsidó életük zsinórmértékéhez való igazodás, vagy nem igazodás kérdése volt. Miért volt ez nagy kérdés a számukra? Azért, mert nekik gyermekkorukban a zsinagógákban a tanítóik, a rabbijaik azt tanították, hogy az üdvösségük a törvényhez való viszonyuk alapján áll vagy bukik. Azaz, aki apróra betartja a Mózes és az atyák törvényeit, az számíthat az üdvösségre. S ez így is volt igaz, egy pontig. Ez a pont pedig nem volt más, mint az „idők teljessége” (Gal 4,4), azaz, Isten elküldte az ő Fiát, hogy minden népnek, fajnak, és mindenféle embernek megváltójává legyen, onnantól a helyzet gyökeresen megváltozott. De miben?

a/ Abban, hogy elveszett az addig az üdvösséget jelentő Törvény jelentősége? Nem, hiszen a Törvény, vagyis a Tízparancsolat örök érvényű! Az többi, a rituális (mosdást, étkezést, stb.) szabályozó törvény, és az áldozati törvények ideje betelt, Jézus Krisztus eljövetelével, hiszen Jézus Krisztusban beteljesedtek ezek a törvények. Lássunk néhány példát arra, hogyan? Ez, hogy benne beteljesedtek, azt jelenti, hogy Jézus megjelenésével, áldozatával a törvények helyett Jézus Krisztus lett a viszonyítási pont az üdvösség, a megigazulás tekintetében. Ennek tükrében teszi helyére Jézus, és a később az apostoli világ ezeket a kérdéseket. Hogyan? Tisztelve máshogyan gondolkodó Testvéreink hitbeli látását, mégis, figyeljük: ha étkezésről van szó, mit is mondott Jézus? Ezt: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert." (Mt 15,11) Tiszta, egyértelmű beszéd. Pál ezt így erősíti meg: „Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségféléket eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. (…) Tulajdon Urának áll, vagy esik”. (Róma 14,2-4). Hiszen, mondja Pál: „Minden tiszta a tisztának…” (Tit 1,15). Vagy ha a napokról, leginkább a szombatról van szó? Pál ezt mondja: „Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében”. Ezzel kimondja azt, hogy ezek Krisztusban érvényüket vesztették! Vagy végül, ha az áldozatokról van szó, a Zsidókhoz írott levélnél tökéletesebb összefoglalásra nincs szükségünk: „Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak az árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. De az áldozatok évről-évre a bűnökre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. (…) Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem akartál, nem is kedveltél (ezeket a törvény szerint mutatják be), de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testnek feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid 10,1-10). Érdekes látni azt, hogy ami zsidó specifikum, tehát ami a zsidóságra vonatkozott, a rituális, az étkezési, áldozati, stb. törvények elvesztették ilyen értelemben egyetemes érvényüket. A Tízparancsolat azonban nem! De ebben semmiféle zsidó specifikumot nem találunk; semmi olyat, ami ne lenne érvényes a nem zsidó, tehát a pogány hátterű emberekre ugyanúgy.

b/ A Törvény további feladatát tekintve is változott a helyzet. El addig, ameddig Isten meg nem szüntette Jézus által annak előző funkcióját, vagyis, hogy a Törvény és a törvények megtartásából származott az üdvösség, most már a törvénynek más lett a feladata. Akik meghaltak a bűnnek (Róma 6,11) és élnek a Krisztussal, a Krisztus által, tehát benne üdvösséget kaptak, ingyen, kegyelemből, azok a bűnnel együtt a törvénynek is meghaltak. Ezt szemlélteti Pál az 1-3. versben a megözvegyült asszony képével. Ezért ehet meg továbbá a Krisztusban a törvénytől szabaddá vált zsidó (és nem zsidó) ember mindent, amit elé tesznek. Ezért nem a szombat megtartásától függ az üdvössége. A szombat egyébiránt a héber sabbath kifejezésnek, ami nyugalom napot jelent szó szerint, a Károli Gáspár által hangutánzó szóként (!) megoldott fordítása. Sabbath – szombat. Azaz, nem a nap a lényeges, hogy az mindenképpen a szombati nap legyen! Hanem az, hogy a hét napjai közül egy napot nyugalomban töltsön el az ember! Erre mondja Pál, amit előbb idéztem, hogy egyik az egyik napot különbnek tartja a másiknál, a másiknak minden nap egyforma. És ezért nem az állatáldozatok bemutatása végett lehet nyugodt az ember az üdvössége felől, hanem Jézus Krisztusnak, az Isten Bárányának egyszeri és tökéletes áldozata elfogadása végett. Akkor hát mi a feladata Pál szerint ma, a törvénynek?

- Az, hogy a bűnt, bűnnek látjuk általa. Törvény nélkül nem látnánk a bűnt bűnnek. Ha nincsen tiltás, ha nincsen a törvény általi határok megszabása, akkor nincs ezeknek a határoknak az átlépése sem. Ha nincsen törvény, ami megmondaná, hogy mi a bűn, akkor nem is ismernénk ilyet, hogy bűn. A gyermek sok mindent megtesz, és nem érzi bűnnek, vagy rosszalkodásnak, amit tett. De mihelyst azt mondják neki: „Ez rossz! Ezért és ezért ne tedd!”, mindjárt valami megváltozik. Megtudja, hogy mi bűn, és mi nem. S ha átlépi a határokat, lelkiismeret furdalása lesz. Mert tudja, hogy a meghúzott határokat átlépte. Ezt a felnőtt világ Isten törvényéből tudja meg. Erre a törvényre alapul a civilizált világban az igazságszolgáltatás is. Ez lett a feladata a törvénynek: bűnnek látni a bűnt általa. Ahogy Pál írja: „így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által” (7,13).

- Pál szavai egészen a szívünk legmélyéig viszik mindennek az üzenetét: „ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva: csakhogy a szabadság ne legyen alkalom a testnek a bűnre…” (Gal 5,13) Keresztyén szabadságod hol válik az életed mindennapjaiban gyengeséggé, lustasággá, megalkuvássá, bűnné?

Áldott napot kívánok!