Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Róma 8,1-18

Jegyzetek a mai igéhez:

1/ ezt a szakaszt két igen jelentős kifejezés uralja: a test és a lélek. Hiszen ebben a részben Pál a hívő ember alapvető harcáról beszél, a test és a lélek harcáról. Ezt azonban anélkül nem értjük meg, hogy mindkét szót tüzetesebben meg ne vizsgálnánk. Hogyan, milyen értelemben használja Pál ezeket a kifejezéseket?

- A sarx kifejezés első renden egyszerűen, szó szerint ennyit tesz: hús. Leveleiben az apostol háromféle értelemben használja ezt a szót:

a/ szó szerinti értelemben. Beszél például a test körülmetéléséről a Róma 2,28-ban.

b/ Használja így: test szerint. Test szerint ezt jelenti: emberileg. Emberi értelemben. Jézus emberileg, azaz, test szerint a Dávid leszármazottja (Róma 1,3).

c/ Végül a hit szabályai szerint a test, vagy a test szerinti élet az Istentől idegen gondolkodást és életfolytatást jelenti. Olyan életet, amelyet a bűntől romlott emberi vágyak, kívánságok, szokások uralnak, az Isten szeretete és az iránta való hálával ellentétben. E részben olvassuk: "Akik test szerint élnek, azok nem lehetnek kedvesek Isten előtt." (8)

- A pneuma kifejezésben kétféle kép bújik meg: jelent egyrészt szelet. Ezzel együtt mindannyian tudjuk, hogy a szélnek micsoda ereje van, így jelenti a szélben rejlő erőt is. Mindezt itt Pál Isten Lelkére, és a hívő emberben ott lakozó Szentlélek életet átformáló hatalmára vonatkoztatva használja.

2/ Mit mond itt az apostol? Azt mondja, hogy ameddig az ember a törvény uralma alatt élt, a törvény csak arra volt képes, hogy megmutatva a bűnt az embernek, őt lépésről-lépésre beljebb és beljebb lökje a bűn elleni harc kudarcaiba, ezzel együtt a kiábrándultságba, hiszen mint előbb mondja, a törvény cselekvéséből csak a bűn felismerése adódik. Arra a törvénynek nincs ereje, hatalma, hogy az ember a törvény átkától megszabadítsa. Azonban amikor Jézus Krisztus győzelme révén Isten Lelke kiáradt ebbe a világba, és a hitben élőkben lakozást véve, Lélek szerint járókká teszi Isten gyermekeit, onnantól lehetőségük van győzedelmes életet élni. Győzni a test, annak vágyai, szokásai felett a bennük élő Lélek ereje és hatalma által! Amikor valakit Isten Lelke újjászül, elkezdődik benne a harc a test és annak cselekedetei, vágyai, az Isten nélküli világ és gondolkodás, életforma hatásai, megkötöző ereje ellenében (13). Ez a harc szenvedéssel jár. Pál szerint szenvedés nélkül nincsen dicsőség (17-18)!

3/ Miért van ilyen szoros kapcsolat a hívő ember életében szenvedés és dicsőség között (17)?

a/ Először is azért van szoros kapcsolat a szenvedés és a dicsőség között, mert a szenvedés és a dicsőség Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak is együtt járt a földi életében. S ha a hívő ember arra az örökségre gondol, arra a dicsőségre, amire Isten őt Krisztusban elhívta; ha a dicsőségnek örököse lesz majd, akkor örököse a szenvedésnek is. Mert nem különb a tanítvány a Mesterénél, és mert csak miután itt a földön végigjárta az ember a maga útját, a sokszor sok szenvedéssel teli útját, azután részesül a dicsőségben. Ez a hit egyik kikerülhetetlen alapszabálya. Erősítsen ez harcaid, s az ezekkel járó szenvedések közepette!

b/ Másodsorban azért van szoros kapcsolat a szenvedés és a dicsőség között, mert ez a két dolog, két világot jelenít meg előttünk. A szenvedés a jelenvaló világot, a dicsőség pedig az eljövendő világot. Ez a világ romlandóság alá van vetve. Ez az ember testi létét is érinti. Testi szenvedésekben is járunk. Azonban a hívő ember minél közelebb kerül Istenhez, ha egyre jobban eggyé lesz Jézussal, ha az ő gondolatai egyre inkább a mi gondolatainkká válnak, akkor egyre jobban látjuk, és egyre jobban fáj mindaz, amit ebben a világban van. A test kívánsága, a szemek kérkedése, a gonoszság, az istentelenség, egyszerűen fáj, és idegenné teszi a hívő embert ebben a világban. Egyre inkább érzi azt, amit a Zsidókhoz írott levél így mond: „Nincsen itt nekünk maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”(Zsid 13,14). Azaz, az eljövendő világot. Azt a dicsőséges világot, a dicsőséget, amely romolhatatlan, örök és halhatatlan lesz. Ebben a reménységben hordozza a hívő ember a testének-lelkének a szenvedéseit. Amikor valahol, akár a testemben, akár a lelkemben nagy fájdalmakat hordozok, mindig ez emel fel, ez vigasztal, ez visz tovább. Hogy tudom, hogy hova megyek. Tudom, hogy ha győzni tudok ezek felett az Úrral, akkor vár az a dicsőséges, romolhatatlan világ, ahol azok, akitől itt szenvedtem, már nem lesznek. Mert ez az a világ, amelyhez a szenvedés hozzátartozik. Osztályrészünk ez. A másik világ pedig az a világ lesz, ahol a dicsőség lesz az osztályrészünk.

c/ Harmadsorban a szenvedést és a dicsőséget nem lehet összehasonlítani. Pontosabban a jelen szenvedéseit nem lehet az eljövendő dicsőség mértékéhez hasonlítani. Pál a második Korinthusi levélben „súlyozza” a szenvedést és a dicsőséget. Így ír: „a mi pillanatnyi, könnyű szenvedésünk – minden mértéket meghaladó, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, mert a láthatók ideig valók, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatatlanok örökkévalók” (2Kor 7,17-18). A jövendőbeli dicsőségért vállalni kell a jelen szenvedéseinek a súlyát. Mit mond Pál? A szenvedést és a dicsőséget így súlyozza: a szenvedés – pillanatnyi, tehát csak egy ideig tart, és könnyű. Az eljövendő dicsőség pedig: minden mértéket meghaladó, nagy és örök. Ha ezt valaki ma jól átgondolja, nagy vigasztalást talál benne. Vigasztalást, és derűt, erőt elhordozni azt, amiben élsz, s amiben élek!

Áldott hétvégét kívánok!