Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Róma 11, 17-24

Jegyzetek a mai igéhez:

- Pál ebben a szakaszban tovább viszi azt a gondolatot, amit a tegnapi részben megkezdett. A tészta és a gyökér képe után egy újabb, hosszabban futó allegóriát választ, az olajfa képét. A próféták nem egyszer használják az olajfa képét Izráelnek, mint Isten olajfájának a szimbolizálására, Nem csoda, hiszen az olajfa volt a mediterrán világ leginkább ismert, és az egyik leghasznosabb fája. A Jeremiás 11,16-ban ezt olvassuk: "Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR" . Pál tehát úgy látja a pogányokat, mint vadolajfa ágakat, beoltva a szelíd olajfába, amely Izráel. Kertészeti értelemben az a kép, amit itt Pál felfest - lehetetlenség. Hiszen pontosan fordítva volna ez lehetséges: a szelíd olajfa ágait szokták a vadolajfa törzsébe beoltani, hogy az aztán a szelíd olajággal a törzsében jó gyümölcsöt hozzon. Tehát gyakorlati értelemben ez a kép nem sok értelmet hordoz. Mégis, amit Pál ki akar fejezni vele, az teljesen világos: a pogányok, akik egykor, vadolajfa lévén, kint éltek-haltak a pusztában, a tüskebokrok között. Most azonban, Isten különös kegyelméből beoltattak a szelíd olajfa gazdag, termékeny törzsébe! Ebből a képből kiindulva Pálnak több mondanivalója is volt:

a/ az első mondanivalója a figyelmeztetés. A pogányok kísértése könnyen a megvetés, lenézés lehetne. Hiszen a zsidók elbuktak, és most ők léptek a helyükre! A lenézés kísértése ezzel együtt egy olyan világban, ahol a zsidóság közutálatnak örvendett. igen könnyen felüthette a fejét. Pál ezért figyelmezteti a pogányokat: ne feledjék, a keresztyénség adósa a zsidóságnak! Mert nem lett volna keresztyén egyház, ha előbb nem lett volna judaizmus. Ma is igen rossz volna az, ha a keresztyén egyház elfelejtkezne arról a gyökérről, amelyből sarjadt. A keresztyén egyház ezt az adósságát csak úgy tudja törleszteni, ha magát a keresztyénséget viszi közel a judaizmushoz, a zsidósághoz! Ezért figyelmezteti a pogányságot Pál, nehogy megvetéssel viseltessenek a zsidóság iránt. Meglehetősen zordan inti a pogányokat, hogy ha Isten a szelíd olajágakat nem kímélte, hanem kitörte azokat hitetlenségük miatt, mennyivel inkább így járnak a vadolajfa oltványok - ha nem hisznek!

b/ A második mondanivalója az apostolnak a remény szava. A pogányok megtapasztalták Isten jókedvét, szeretetét, míg a zsidóság megtapasztalta Isten szigorú, konzekvens igazságát. Ha a pogányok megmaradnak a hitben, megmaradnak Isten szeretetében. Azonban ha a zsidók felhagynak keménységükkel, Isten azon nyomban visszaoltja őket a maguk szelíd olajfa törzsébe! Hiszen ha a vadolajfa ágával megtette ezt, mennyivel inkább visszaoltja a szelíd olajfába az arról való ágakat. Itt megjelenik újra Pál szíve vágya: a zsidók teljes visszatérése Isten kegyelméhez!

- Ez a szakasz a maga képeivel, látszólag újra kevés mondanivalót hordozhat a számunkra. Távol van ez a fügefa kép is a mi mai világunktól. Mégis, egy dolog egészen világosan kell, hogy ott álljon előttünk, a judaizmus és a keresztyénség kapcsolatát tekintve, a régit és az újat tekintve. Mert bizony ma is fennáll a kísértése például annak, hogy az Ószövetségre úgy tekintsünk, mint a Biblia számunkra kevésbé releváns részére. Egyházi ember szájából hallottam, amikor ezt mondta: "Én nem éneklem a 80. zsoltárt! ("Hallgasd meg Izráel pásztora, és Józsefnek vezérlő Ura...") Nekem Izráel pásztora nem pásztorom!" Döbbenten hallgattam. Lehetséges ez? Lehetséges az, hogy különválasztjuk az Ószövetség Istenét az Újszövetség Istenétől? Bizony fennáll ez a rejtetten a kor tendenciái (részben a meglévő antiszemitizmus), és rossz értelmezésből fakadó kísértés: más az Ószövetség Istene, mint az Újszövetségé! Hogy más Istenképet hordoz az Ó- és ismét más istenképet kommunikál az Újszövetség! Bolondok volnánk, ha miután felhágtunk a magasba, akkor kilöknénk magunk alól azt a létrát, amely révén abba a magasságba eljutottunk! A zsidóság az a gyökér, amiből a keresztyénség fakadt. Az Ószövetség Istene és a Jézus Krisztus Atyja egy és ugyanazon személy! Vizsgáljuk meg ma a szívünket különösen, hogy miként tekintünk magára az Ószövetségre? Nehogy hibás, nehogy vad következtetésekre jussunk. Nehogy az Ószövetség Szentírás volta, tekintélye csorbuljon a számunkra! Ne feledjük: az Ószövetség Istene a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, és benne a mi Édesatyánk! Az Ószövetségben pedig azt az utat látjuk, ahogy Isten az egész világ számára - zsidók és pogányok számára - megoldotta a bűn kérdését, a tőle való elszakadottságunk kérdését, a kárhozat tragédiáját. Kiválaszt egy embert - Ábrahámot, belőle nagy nép lesz, amely nép soraiból megszületik a várva várt, a Messiás, aki neked is Üdvözítő Urad! Ezért írja Pál: "A teljes írás (Ó- és Újszövetség) Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, és az igazságban való nevelésre" (2Tim 3,16).

Áldott napot kívánok!

Mai igeszakaszunk:

17Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19Azt mondod erre: „Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam.” 20Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. 23Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. 24Hiszen ha te levágattál a természetes vad olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba!

Forrás: www.szentiras.hu Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája