Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Róma 11,25-36

Jegyzetek a mai igéhez:

- Pál ebben a szakaszban érvelésének a végére ér a zsidóság és pogányság üdvösségére vonatkozó teológiai megfontolásainak a felmutatásával. Nagyon egyszerűen összefoglalva az érvelését, így lehetne azt summázni:

a/ az apostol nem kerüli el, megnevezi, kimondja azt a fájdalmas tényt, hogy Isten választott népe megtagadta az Úr Messiását akkor, amikor eljött közéjük. Az apostol sohasem húny szemet e felett a tény felett.

b/ Azonban mindezt a helyzetet úgy látja, mint Isten nagy tervének a részét. Hiszen igaz az, hogy a zsidók megtagadták Jézust, de Pál látása szerint mindez azért történt, hogy a pogányok számára a kegyelem elérhetővé váljon.

c/ Megvédve Isten tervének szuverenitását, egészen odáig megy, hogy maga Isten keményítette meg a zsidók szívét, hogy így a pogányok is bejuthassanak az ő kegyelmébe.

d/ Itt látszik egyfajta ellentmondás, hiszen ha Isten megkeményítette a zsidók szívét, akkor hol van a helye a korábban hangsúlyozott személyes felelősségnek? Itt van egy nagyon fontos módja a bibliai gondolkodásnak, hiszen az igazság tekintetében kétféle gondolkodás létezik: lehet diszjunktív módon, és lehet konjunktív módon gondolkodni. A diszjunktív gondolkodás azt jelenti, hogy két igazság közül feltétlenül csak az egyiket látom tarthatónak. A konjunktív gondolkodás azt jelenti, hogy két - egymásnak látszólag ellentmondó igazságot is tarthatok ugyanabban az időben igaznak. Azaz, Pál két igazságot említ itt: egyfelől, hogy Isten keményítette meg a zsidók szívét. Igaz ez? Igaz. A másik igazság pedig az, hogy a személyes felelősségük Isten kegyelmének az elfogadásában mégis megmaradt. Igaz ez az állítás? Igaz. Honnan tudjuk? Onnan, hogy nem mindenki keményítette meg a szívét a Messiás iránt. Volt maradék, akik bejutottak a kegyelembe. Itt tehát konjunktív gondolkodásról beszélünk. Pál ez esetben így gondolkodott: mindkét igazság megáll!

- De hogyan lehet erre a gondolkodásra felelősen eljutni? Pál hitte azt, hogy Isten kezében van az irányítás mindenek felett! Ebből számos érve következik:

a/ úgy látta meg, hogy a zsidók megkeményedése nem végleges, hanem időszakos. Céllal történik, a cél pedig a pogányok teljes számban való bejutása Isten országába. Amint a megkeményedés ezt a célját eléri, ti., hogy annak nyomán, hogy Isten mellékvágányra állította a zsidóságot, és a pogányok vonata a fő vágányon célba ér, a mellékvágányon mozgás indul, és a zsidóság visszatér a fő vágányra, és lehetőséget kap a teljes számban való megtérésre. Mindennek célja van tehát! A látszólagos keménységnek, tagadásnak, mindennek célja van Istennél! Ő Úr mindenek felett, és a terve tökéletes!

b/ Pál úgy látja, hogy Isten mindenkit az engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön. Azaz, először a zsidókat zárta engedetlenségbe az evangélium iránt, hogy a pogányok megtérjenek. Ez azért nagyon lényeges, mert ha majd eljön népe számára a kegyelem új ideje, akkor látniuk kell azt, hogy az üdvösség nem érdem, hanem valóban kegyelem kérdése, mert a megkeményedett szív helyett hússzívet, az üdvösség, a kegyelem hittel való elfogadására alkalmas szívet egyedül Isten adhat pogánynak is, zsidónak is.

c/ Isten feltétlen célja tehát Pál érvelésében nem az elpusztítás, hanem a megtalálás, a megváltás. Zsidónak is, pogánynak is. Így megtérésre Istennek nem a haragja, hanem a szeretete hívja az embert!

- Itt újra egy olyan érveléssel találkozunk, amely a levél első olvasói számára fogható, s az ókori ember által jól követhető volt. A számunkra azonban több helyen komoly nehézséget okoz a megragadása. Próbáljuk meg mégis meglátni azt, hogy mi ebben a szakaszban az üzenet a számunkra?

a/ Isten Úr mindenek felett! Tervében mindennek értelme és jelentősége van! Semmi sem esetszerű, és semmi sem mond nála egymásnak ellent, ha csak nem a jelen idő állása szerint! Később - lehet, hogy majd a következő valóságban - de értelmet nyernek az életedben mindenek!

b/ Isten szuverén Úr az életünk felett! Nem lehet őt elszámoltatni semmiért. Az ember összeteszi - mint Pál is - azt, amire eljut az értelem síkján, és kiderül: nem elég. Kell a szív, a bizalom, a ráhagyatkozás, mert ésszel érteni csak egy határig lehet. S amit ilyenkor tenni lehet, az, ha hittel elfogadom, hogy Isten atyai szeretetével uralkodik az életem felett.

c/ Pál az utolsó néhány versben felhagy a teológiával, mintegy elismeri: idáig jutottam el én, az ember, és innen kezdődik a számomra felfoghatatlan. Itt azonban nem értetlenséget látunk, és zavart, hogy vajon miért nem jutottam a végére mindennek! Imádatot, dicsőítést látunk. Az emberi határok elfogadását, és az Isten szentségének, nagyságának, szeretetének és bölcsességének dicsőítését. Vannak olyan pontok az életünkben, ahol le kell vennünk az értelem saruját, és hódolattal meg kell állnunk Isten nagysága, bölcsessége, és atyai szeretete előtt bizalommal, mintegy becsukva a szemünket, kitárva a kezünket, beledőlve Urunk erős karjaiba!

Áldott napot kívánok!

Mai igeszakaszunk:

25Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.” 28Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. 30Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.33Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! 34Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává?35Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” 36Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Forrás: www.szentiras.hu Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája