Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

May 31, 2018

 

Róma 12,1-8 (1-2)

 

Jegyzetek a mai igéhez:

 

- elolvasva ezt a mai szakaszt, láthatjuk, hogy Pál - mint mindig - levele végéhez közeledve gyakorlati dolgokra tér át. A teológia magasságaiból eljut a napi élet dolgaiig, és azt mutatja, hogy a hívő ember miként álljon meg a napi világban hitben, szentségben. 

"szánjátok oda testeteket" - korábban már írtunk arról, hogy a görög gondolkodás szerint a test mennyivel alacsonyabb szerepet töltött be, mint a lélek. A test odaszánása a görög gondolkodás szerint fából vaskarika volt. Hiszen a görög gondolkodásban a lélek volt az, ami számít. A test a lélek börtöne volt, amit mellőzni, de legalábbis szégyellni kellett. A keresztyén ember számára viszont a test is olyannyira Istenhez tartozó valóság, mint a lélek. Ebben a minőségében csakúgy Isten dicsőítésére, szolgálatára adatott a számunkra, mint az értelem, vagy a lélek. Másutt mondja az apostol: a test a Szentlélek temploma (1Kor 6,19). Mire szánjuk oda tehát a testünket okos istentiszteletként? Bódás János: Ki van jelölve a helyed című verse tökéletesen összefoglalja ezt: 

 

Azért van síró, hogy vigasztald,

és éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed.

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

hogy oltalmat leljen karod között.

Azért roskadnak más vállai,

hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják,

s mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

azért van, hogy te megmutathasd:

mennyi szeretet van benned.

 

Megmutattad már néha legalább?

Enyhült, szépült-e tőled a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?

Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

 

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,

menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Valahol rég – siess, keresd! –

ki van jelölve a helyed,

s csak ott leszel az, aminek

Isten rendelt. Másként rideg,

céltalan lesz az életed.

Mag leszel, mely kőre esett,

elkallódott levél leszel,

mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, amely kárba veszett,

mit sosem kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótalan,

kalász leszel, de magtalan,

cserép, miben nincs virág,

s nem veszi hasznod sem az ég,

sem a világ.

 

- A fenti vers jól tükrözi az istentisztelet fogalmát a szerint a görög kifejezés, a latreia, főnévi változata latreuein szerint , amit itt Pál használ. Ennek profán jelentése: pénzért, vagy bérért végzett munka. Amikor valaki elszerződik egy vállalkozóhoz, és minden erejével, tudásával végzi a rábízott munkát, és ezért a vállalkozó neki fizetést, bérezést ad. Tehát nem rabszolgamunkáról, hanem önkéntesen vállalt munkáról van szó. Mélyebb jelentésárnyalattal: a latreuen olyan valami, amire az ember az egész életét odaszánja. Ennek a görög, szakrális vonatkozása az volt, amikor valaki az istenek szolgálatára ajánlotta fel az egész életét. Az utóbbi jelentés tükrözi a keresztyén tartalmát a kifejezésnek: az igaz, okos istentisztelet az, amikor a mindennapi életemet szánom oda Istennek.  Azaz, nem keveredik az életemben a szent és a profán! Egyszerűbben: nincs a mindennapjaimnak, munkámnak, kapcsolataimnak, barátságaimnak, családi vonatkozásaimnak olyan felülete, amely "Isten-semleges" volna. Az életem minden vetületén az látszik meg, hogy a kegyelem alatt van, Isten jelenlétének tudatos igénye alatt. El sem hinnénk, hogy ha megvizsgálnánk, mennyi rejtetten, mégis valóságosan "Isten-semleges" zóna létezhet az életünkben! Megütött ez a kifejezés a szövegben: "amely tetszik az Istennek". Tetszik. Tetszik-e az életem Istennek, mint neki szánt istentisztelet? Szívesen vesz-e részt benne ő naponként? Valaki ezt mondta: "Sokan mondják: Megyek a templomba istentiszteletre. Azonban azt is kellene mondaniuk: megyek a gyárba istentiszteletre, a boltba, a hivatalba, az iskolába, a garázsba, a javító üzembe, a bányába, a hajógyárba, a mezőre, az istállóba, a kertbe - istentiszteletre." (W. Barclay) S amit ezeken a felületeken megélek, és ahogy, azt fejezi ki a fenti vers. Így lesz tehát az életem igaz, okos istentisztelet! 

- Pál tovább megy, és radikális változásról beszél ennek kapcsán. Hiszen idáig eljutni változásokat igénylő valóság. Ezt a változást így fogalmazza meg: "ne igazodjatok a világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulása által" . Igazodás és változás itt két olyan szó az eredetiben, amelyek jelentését nagyon nehéz pontosan visszaadni. Az igazodásra Pál a suschematidzesthai  szót használja. Ennek a gyökere a schema kifejezés, ami külső formát jelent, amely évről-évre, sőt napról-napra változik. Egy ember külső formája nem ugyanaz tizennyolc éves korában, mint nyolcvan éves korában. Nem ugyanolyan a megjelenése, amikor munkába megy, mint amikor vacsoravendégként jelenik meg valahol. Folyamatosan módosul hely, idő, stb. fényében. Pál itt azt mondja: ne a változó világ divatjához, trendjeihez szabjátok magatokat! Pedig mennyire lopakodik a világ bele a mi gondolkodásunkba is a maga trendjeivel! Például: ma már kevés kivétellel csaknem minden jegyespár előzetes - házassághoz hasonló - együttélésből jön jegyesoktatásra. Mit tegyünk ezzel? Fogadjuk el? Igazoljuk? Mondjuk azt: nincs mit tenni, ilyen ez a világ? Igaz: mit tehetünk? Az együttélés társadalmilag teljesen elfogadott lett. Mégis: igazodjon-e ehhez a keresztyénség csak azért, mert ez a köztársadalmi trend? Számlázás, adók befizetése? Ez is az istentiszteletünkhöz tartozik! Az életünkhöz! Mire borítok fátylat, mihez igazodom csak azért, mert a kilógás a sorból kellemetlen, vagy hátrányos lenne? A változásra  használt kifejetés a metamorphousthai szó. Ennek a gyökere a morphe kifejezés, amely lényegi változatlanságot jelent, forma, tartalom és minden tekintetben. Az embernek a schémája nem ugyanaz tizennyolc éves korában, mint nyolcvan évesen, de a morphéja ugyanaz. A külseje változik, azonban belül, a belsejét tekintve ugyanaz a személy. Pál azt mondja itt, hogy az okos, igaz istentisztelet gyakorlásához, azaz, hogy a teljes életünk istentiszteletté váljon, át kell az embernek mennie egyfajta változáson, amely élethosszig tart, és amely nem a külső, hanem a belső világunkat, személyiségünk mélyrétegeit érinti. Milyen változás ez? Egyszerűen: a hívő embert nem a test, hanem Lélek és Krisztus határozza meg. Nem én-központú, hanem Krisztus-központú életet él. A belső formálódásnak lénygében ez a veleje. 

- Végül, hogyan megy ez végbe? Ezt mondja az apostol: az értelem megújulása által. A megújulás, az anakainosis az eredetiben. A görög az új kifejezésére két szót használ: neos, ami idő szerint jelent újat, tehát nem régi. Illetve a kainos, amely a karakterre, a természetre vonatkozik: új természet. Egy újonnan gyártott ceruza: neos. Az az ember, aki valaha bűnben, Istentől távol élt, de  most Krisztusban van, és a megszentelődés útján jár: kainos. Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az (2Kor 5,17)! Amikor Jézus Krisztus kerül az életünk középpontjába, ott az értelem, a megítélés is Krisztus-központúvá kezd formálódni, aminek az a következménye, hogy a mindennapi életünk egyre inkább istentiszteletté formálódik! Erre a formálódásra kérdez rá ma az ige: látsz-e formálódást a belsődben úgy, hogy az kihat az életed külső vonatkozásaira is?

 

Áldott napot kívánok!

 

 

Mai igeszakaszunk: 

 

1Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

(3A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.) 


Forrás: www.szentiras.hu Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Kiemelt

Köszöntő

March 29, 2017

1/1
Please reload

Legutóbbiak

September 22, 2018

June 15, 2018

Please reload

Archívum
Please reload

kategóriák