Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

June 5, 2018

 

Róma 14,1-4

 

Jegyzetek a mai igéhez:

 

"a hitben erőtlent fogadjátok be" - így kezdődik a 14. rész. Talán mindannyiunkat izgat az a kérdés, hogy kik voltak ezek? Kit tartottak hitben erőtlennek? A válaszért vissza kell gondolnunk arra, hogy a római gyülekezet tagjai közül igen sokan zsidó háttérből jövő keresztyének voltak a pogány háttérből jövők mellett. Akik zsidó háttérből jöttek, hozták magukkal azt a speciális neveltetést, hitvilágot, amelyben szigorú törvények szabályozták mind a kultuszi életet, mind pedig a mindennapi élet dolgait, az ünnepeket, a napokat, az elfogyasztható ételeket, stb. Ennek nyomán kétféle gondolkodás élt a római gyülekezetben. Voltak, akik hitték, hogy ezek a régi tabuk a keresztyén szabadságban egyszerűen felolvadtak és eltűntek. Ezek mellett azonban ott voltak az aggályoskodók, akik bár megízlelték a kegyelmet, mégis a törvény talaján részben megmaradva nem ettek húst, mereven tartották a szombatot, az ünnepnapokat, s ebbe meglehetősen belefeszültek, beleragadtak, nem tudván szabadulni ezektől a kötelékektől. Ezeket az atyafiakat nevezi Pál hitben erőtleneknek. 

- Mi a helyes hozzáállás hitben erőtlenekhez? Ott, ahol különbség mutatkozik a keresztyén hit megélésében, az emberi bűn és gyarlóság végett azonnal felüti a fejét az ítélkezés. Ítélkezés a különbözőségek miatt a gyülekezetben. Mit takar ez? Több dolgot is, és mindegyikben vannak üzenetek a mi számunkra is.  

a/ Egyfelől azt jelenti mindez, hogy a római gyülekezet sokszínű volt.  Sokféle ember, sokféle hagyománnyal, családi, vallási háttérrel. Egyik így élte meg a hitét, a másik meg amúgy. Nem különbek a mai gyülekezetek sem. Sokféle ember, sokféle hitbeli háttérből, sokféle kegyességgel. Pál itt arra inti a római keresztyéneket, hogy fogadják el egymást. És ne ítéljék meg egymást. Ne sustorogjanak, ne beszéljenek egymás ellen csak azért, mert az másképpen éli meg a hitét. Nagy kísértés ez a mai gyülekezetekben is. Nálunk is vannak leginkább kegyességi különbségek. Pál azt mondja: egyik se ítélje meg a másikat. Ha mindkettő, és ez nagyon fontos: élő hittel a szívében, új életben járva, az Urat keresi, úgy, ahogy neki adatott, vagy ha mindkettő az Urat szolgája a hit szabályai szerint úgy, ahogy neki adatott, ne ítéljük meg, hanem fogadjuk be egymást! 

b/ Pál azt mondja: ne ítélgessük egymást, mert „mindenki a saját Urának áll vagy bukik”. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten sokkal szabadabb, mint mi magunk. Mi úgy gondoljuk sokszor, hogy hinni, a hitünket megélni csak úgy lehet, ahogy azt mi tesszük.Isten pedig azt mondja: a keresztyénség sokszínű, a hívő emberek sokfélék. Sokféle módon, kultúrájuk, fajuk, fajtájuk öröksége szerint más és más. Csak egy példa: egyik egyházi vezetőnk mondta el egyszer, hogy valakivel együtt Koreában járt. Elmondta, hogy egy istentisztelet alkalmával énekelt az a hatalmas gyülekezet, akiket ők meglátogattak. Mint vendégeket, őket a legelső sorba ültették. A gyülekezet lendületesen, lelkesen énekelt, és mosolyogva, örvendezve dicsérték Istent. Még tapsoltak is hozzá. Ők pedig, a sokkal komolyabb és komorabb magyar református istentisztelet rendjéhez és légköréhez szokva csak álltak, a nálunk megszokott szent komolysággal az arcukon. Egyszer aztán odament hozzájuk az ottani lelkipásztor, és kérdezte: szomorúak talán valami miatt? Mondták: nem! Akkor miért nem örvendeznek az Úr előtt? Nem tudtak mit mondani. Aztán a lelkipásztor később megfogta a kezüket, és összecsapta őket, hogy tapsoljanak, örvendezzenek velük ők is végre! Ami az egyiknek természetes, az a másiknak idegen. Sok helyen egy amerikai keresztyén például sokkal szabadabban, világosabb ruhákban, a hölgyek tökéletes frizurával, kisminkelve járnak istentiszteletre. Úgy, hogy az nekünk már sok lenne De ha egy forró nyári napon egy pohár sörrel, vagy egy hideg fröccsel kínálnánk őket otthonunkban, ha idejönnének minket ide meglátogatni, lehet, hogy megbotránkoznának, mert ott a keresztyének jó része egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. Még az úrvacsorát is sok helyütt szőlőlével veszik. Ők úgy kapták, s nekik aszerint kell megállniuk az Úr előtt ama napon. 

c/ Van azonban itt egy fontos kitétel: akkor ne ítélje meg egyik a másikat, ha az a másik azt, amit tesz, még ha másképpen is teszi, mint ahogyan én, az Úrért teszi. Az Úrért eszik vagy nem eszik, iszik vagy nem iszik. Az Úrért különbözteti meg egyik napot a másiktól. Az Úrért kitétel irányt szab: leveszi a fókuszt a másik emberről, és ráirányítja azt Istenre. Ha ez így van, akkor nem fogok abba a hibába esni, hogy a magam hitbeli rendjét, szabályait másoknak normául szabom, mondván: csak így lehet hinni, és keresztyén életet élni. S ha valamit az Úrért teszek, akkor ott jelen lesz az alázat is. Mert ha felismerem, hogy lehet az Úrért mélyebben is gondolkodni, odaszántabban is élni, teljesebb életben járni, akkor képessé válok arra, hogy mintát vegyek másoktól, tanuljak másoktól. El tudom engedni a magamét, és képes leszek változtatni és változni - az Úrért. Azt hiszem, hogy ez a keresztyén szabadság...

 

Áldott napot kívánok!

 

 

Mai igeszakaszunk:

 

1A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. 2Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. 3Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. 4Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Kiemelt

Köszöntő

March 29, 2017

1/1
Please reload

Legutóbbiak

September 22, 2018

June 15, 2018

Please reload

Archívum
Please reload

kategóriák