Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

June 6, 2018

Róma 14,5-12 

 

Jegyzetek a mai igéhez:

 

- A 8. vers ennek a mai szakasznak a központi mondanivalója: "Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk,

ha meghatunk, az Úrnak halunk meg, ezért akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk". 

"Közülünk" - írja Pál.  Kik közül? Kikről mondja, hogy ők nem élnek és nem halnak meg önmaguknak?  Erre a kérdésre a válasz így hangzik: azok, akik életükben-halálukban az Úréi. Azok, akik a Heidelbergi Káté szavaival vallják: „nem a magamé, hanem az én hűséges megváltómnak az Úr Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok”. Ebből a tulajdon-tudatból fakadóan aztán ők azt is tudják, hogy kiért élnek, miért élnek, s ha meghalnak, kivel halnak meg. Hiszen így folytatja igénk:

- közülünk „senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg”. Ebben a vallomásban ott van a hívő ember bizonyossága. Bizonyossága afelől, hogy Isten gyermekei attól, hogy ők az Úr megváltott gyermekei, nem élnek egy mindentől és mindenkitől elszigetelt életet. Sőt! Itt lássunk meg két fontos üzenetet:
a/ egyrészt, hogy mit jelent az Úrnak élni? Sok mindent jelenthet. Összefoglalva talán így lehetne ezt kifejezni: az Úrnak élni annyit jelent, hogy az életem prioritásait és fő hangsúlyait az határozza meg, hogy az élő Jézushoz tartozom, az ő tulajdona vagyok. Ebből a státuszból az következik, hogy a hívő ember, a Krisztust ismerő ember kap egy, az átlagostól eltérő életszemléletet. Mi ennek az életszemléletnek az alapja? Nem más, mint az, hogy a hívő ember megtalálja azokat a súlypontokat, amelyekre az életét ráhelyezi, mert megérti, hogy mik a földi élet legfőbb prioritásai, amelyekbe azért jó befektetni, mert ezek örök dolgok. Két ilyen súlypont van ebben a földi életben, amelybe ha befektetünk, az visszacseng az örökkévalóságban, mert maga is örökkévaló: az egyik Isten Igéje, a másik pedig maga az ember. Erről a kettőről mondja a Biblia, hogy örök életű. Mennyit fektetek be e két, az örökkévalóságban visszhangzó valóságba: az igébe, és a másik emberbe? Azaz: mik a földi életem legfőbb prioritásai? Ha eltelik majd ez a nap veled, este tedd fel a kérdést magadnak: mibe fektettem ma a legtöbbet? Mik voltak ma az életem fő prioritásai? Volt-e olyan befektetésem, amely az örökkévalóságban cseng majd vissza?

b/ Másrészt mit jelent az Úrnak halni? Azt jelenti, hogy a hívő embernek nem csak az életről való szemlélete alakul át az ő Urával való közösségben, hanem a halálról való szemlélete is teljesen átalakul. Hogyan? Egy levélből hadd idézzek, amit egy angol tanárnő így fogalmazott meg igazgatójának írt búcsúzó levelében, 1946-ban. Ezt írta: „Mielőtt elutazik a nyárra, szeretném tudatni Önnel az igazságot magamról (…). Végre az orvosom megmondta, hogy mi a valóságos diagnózisa a hetekig tartó vizsgálat után: már nem operálható rák. Ha ő keresztyén lett volna, nem lett volna olyan tartózkodó vagy megrendült, mert tudhatta volna, amit Ön és én is tudunk, hogy élet vagy halál ugyanúgy elfogadható, ha az Úr akaratában, és színe előtt élünk. Ha az Úr arra választott, hogy rövidesen hozzá menjek, örömmel megyek. Kérem, egy percig se szomorkodjon miattam. Nem hideg „Isten hozzád!”-ot mondok, hanem sokkal inkább meleg „Viszontlátásra!” köszönést, amíg újra látni fogom Önt abban az áldott országban, ahol bizonnyal megengedik nekem, hogy félrehúzzak egy függönyt, amikor Ön belép. Szívem teljes szeretetével köszöntöm mindnyájukat: Effie Jane Wheeler”. A hívő ember vallja azt, amit a zsoltáros mond: életem ideje a te kezedben van. S miközben éli a mindennapjait, igyekszik jól, s jóba befektetni naponként; és készül, de nem félelemmel, mert tudja, hogy élete ideje Ura kezeiben van, s ő akkor és úgy lép ki a világból, amikor, s ahogy az ő szerető Gazdája rendeli majd. 

- Azzal bátorít ma bennünket ez az ige, hogy aki az Úr gyermekei közül való, az megtanul az Úrnak élni: az örökkévalóban visszhangozva jót, s jól befektetni; s megtanul az Úrnak halni, tudva, hogy ha eljön az idő, az nem lesz más, mint ajtócsukódás itt, és boldog megérkezés oda túl, ahol feltámadás, örökélet és az Úrral való meg nem szűnő, drága közösség várja. Így érdemes – és csak így érdemes élni, és halni is!

 

Áldott napot kívánok!

 

 

Mai igeszakaszunk:

 

5Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. 6Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. 7Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; 8mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. 9Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.10Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. 11Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.” 12Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.

 

Forrás: www.szentiras.hu Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Kiemelt

Köszöntő

March 29, 2017

1/1
Please reload

Legutóbbiak

September 22, 2018

June 15, 2018

Please reload

Archívum
Please reload

kategóriák