Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Róma 14,13-23

Jegyzetek a mai igéhez:

- „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett.” (13) - tulajdonképpen ez a mai szakasz fő intése a római keresztyének felé, és irányunkba is. A mai három percet szánjuk az ítélkezés kérdésének körüljárására!

- Ne ítélkezzünk. De miért ne? Erre ilyen summás választ ad Pál apostol: a/ egyrészt azért nem, mert az ítélőszék "foglalt"! b/ Másrészt azért ne ítélkezzünk egymás felett, mert mindenki maga fog számot adni önmagáról ama napon. Mit jelent ítélkezni? Jellemző-e ránk? Mi az oka annak, hogy ítélkezünk? Mik a következményei?Mi az ellenszere az ítélkezésnek?

1/ Mit jelent ítélkezni? Azt jelenti, hogy valakit valamely hibája vagy fogyatkozása alapján, vagy egyszerűen csak az alapján, hogy másként látja a világot, és éli az életét, rossznak ítélni, erről szívesen beszélni másoknak is. Nem neki, mert azt a Biblia intésnek nevezi. Szeretettel intenünk kötelező egymást. Látom a hibáját, és szeretem őt annyira, hogy nem szeretném, hogy ez rögződjön benne, vagy jellemző legyen rá. Egy olyan alkalommal, amikor hajlandó meghallani, amit mondok, nagy szeretettel felhívom rá a figyelmét. Ez az intés. Az ítélkezés pedig az, hogy látom a hibáját, vagy keresem direkt a hibáit, a köztünk levő másságot, ezeket számon tartom, és jól megtárgyaljuk valakivel a másik háta mögött. Ez az ítélkezés. Ettől óv minket Isten.

2/ Jellemző-e ez ránk? Az a tapasztalatom, hogy sajnos jellemző mindnyájunkra. A római világban a sztoikus gondolkodás szerint nagyon sok minden adiaphora volt, ami azt jelenti: közömbös. Önmagában teljesen semleges, se nem jó, se nem rossz. Minden attól függ, hogy hogyan nyúlsz a dolgokhoz hozzá. Egy művészpalántának egy kép művészetet jelent. Másvalaki számára ugyanaz a mű csupán egy obszcén rajz. Van, aki szabad lélekkel kimegy sportolni vasárnap délután, más pedig megbotránkozik ezen, mondván: a vasárnap az Úré! Van, aki teljesen fel tud oldódni a kortárs keresztyén zene hallgatása közben, mások egy szál gitárban is az ördög tilinkóját látják. Sorolhatnánk. Az ítélkezés akkor jelenik meg, ha saját magunk, vagy az általunk megszokott, képviselt normák válnak bármilyen tekintetben egyedüli úttá. Ezért a legszívesebben nem engednénk meg a másiknak, hogy egyébként üdvösség szempontjából indifferens, közömbös dolgokban különbözzön tőlünk, de ha nem tehetsz igazából semmit, akkor legalább megszólod a másikat. Ez persze a csupasz analízis, de intelligens és kevésbé intelligens formákban ez erősen jellemző a mai keresztyén társadalomra.

3/ Mi az oka annak, hogy ilyen gyakran ítélkezünk? Sötét okok lapulnak meg e mögött a gyakorlat mögött. Sokszor azért ítélkezünk, mert az ítélkezésünk mentegetőzés tulajdonképpen. A másik hibáit és bűneit kell megtárgyalni, addig sincs szó a miénkről. Nagyon sokszor az ítélkezésünk rejtett dicsekedés. Az ő gyengeségeit sorolom, és ezzel tulajdonképpen azt mondom, csak nincs bátorságom kimondani, hogy ugye e tekintetben én sokkal különb vagyok, mint ő. Aztán nyilvánvaló gőg van mögötte. Mert ugye én jobban tudom, mint ahogyan ő csinálja. Ezért tudom szóvá tenni, hogy mit tesz rosszul. Vagy hallgatólagosan még az is benne van: én úgy soha nem csinálnám, annál csak jobban. Benne van ez a korlátoltság is, hogy tulajdonképpen csak az jó, ahogy én szoktam. Egyszóval, aki ítélkezik, az különbnek, igazabbnak, szentebbnek tartja magát, mint azt, aki felett ítélkezik. Ez az ellenkezője annak, amire a Szentírás minket bátorít, mert azt mondja: egymást különbnek tartsátok magatoknál.

4/ Mik az ítélkezés következményei? Mindenképpen megosztó hatása van, megsebzi az embert, bomlasztó ereje van, és végtelenül nagy sebeket okoz. Ezek a felismerések azonnal megmutatják, hogy ki áll minden ilyen ítélkezés mögött: ez az ős ellenség, az ördög. Aki ítélkezik, akár tudja, akár nem, az ördög kezében lesz eszközzé.

5/ Mi az ellenszere az ítélkezésnek? Pál tanácsa itt teljesen nyilvánvaló: hitbeli felfogásunk, hitünk megélése szempontjából vannak, olyan dolgok, amelyek üdvösségkérdések. Ezekben nem engedhet az ember, és ezeket az alapokat szeretettel, de határozottan szükséges kommunikálnunk és képviselnünk, akkor, amikor szükség van rá. Azonban van rengeteg olyan dolog, amely üdvösség tekintetében indifferens, közömbös. Sem nem jó, sem nem rossz, sem nem árt, sem nem használ. Ezekben a dolgokban járjunk keresztyén szeretetben és szabadságban! Azaz, engedjük meg másoknak, hogy másként gondolkodjanak, és másként éljék meg a hitüket. Egy egyszerű példával hadd fejezzem ki ezt. Van egy rokon a családunkban, aki nem eszik disznóhúst. Nem is érinti meg azt. Ez nála keresztyén életszabály. Addig, ameddig azt nem mondja, - márpedig nem mondja! - hogy ettől függne az üdvösség, hogy eszel-e disznóhúst vagy nem, meg nem ítélném ebben én, akinek a számára minden étel tiszta. Azonban ha őt várjuk ebédre, vagy vacsorára, szabadok vagyunk arra, hogy csak olyan ételeket készítsünk és fogyasszunk, amin ő nem botránkozik meg, hanem szívesen, jó lelkiismerettel elfogyasztja. Mert ha a húsevést nem teszi az üdvösség feltételévé, hanem egyszerű keresztyén életszabály nála, akkor kötelességem tolerálni akkor is, ha a számomra ez indifferens. Az ítélkezés legjobb ellenszere a tág keblű, de okos, felelős szeretet!

Áldott napot kívánok!

Mai igeszakaszunk:

13Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. 14Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. 15Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. 16Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. 17Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; 18mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. 19Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják. 20Étel miatt ne rombold az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi azt. 21Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik. 22Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött. 23Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.

Forrás: www.szentiras.hu Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája