Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Róma 15,13

Jegyzetek a mai igéhez:

- Pál úgy fejezi be a keresztyén egységről szóló utolsó intését, hogy még utószor hangot a a keresztyén hit nagyszerű alapjainak egy egészen mély biztatás keretében, egy mondatban: "A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hit által teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által". Mintha ezt mondaná a római keresztyéneknek: miközben az Úrra figyeltek, miközben kerülitek a rosszat és cselekszitek a jót, miközben egymásra figyeltek befogadó szeretettel, miközben ügyeltek a saját bizonyságotokra és a közösségetekére, a "reménység Istene pedig töltsön be titeket a hit által teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által". Keresztyén hitünk mély kifejezései állnak itt sorban, amikre nekünk is jó figyelni ma.

1/ Ott van a remény. Kétségbeesni és elkeseredni igen könnyű. Elég magamra nézni, elég a világ helyzetére nézni. Itzak Perlman a világhírű, gyermekkori betegsége miatt mozgássérült muzsikus egyszer hatalmas közönség előtt készült játszani. Amikor elkezdte, az első hangok után elszakadt egy húr. Mindenki azt várta, hogy hátramegy, és egy új húrt tétet a hegedűjére. Nem ezt tette. Három húron az egész koncertet végigjátszotta. Azzal a törött, sérült hangszerrel. A közönség óriási, szűnni nem akaró vastapssal ámult ezen. ő a koncert után ezt mondta: „A művésznek olykor az a feladata, hogy megítélje: tud-e valamilyen muzsikát előcsalni abból, amije maradt”. Bármilyen helyzetben, akkor is, amikor az életed szinte már szinte "húrja elszakadt", a keresztyén reménység azt mondatja, hogy egy húr mindig marad: az, hogy él az Úr! Ha Jézus él, él a kegyelem, ha Jézus él, a kegyelem hatalma minden reménytelen helyzetet meghaladhat!

2/ Ott van az öröm. Az öröm és az élvezet között különbség van. A cinikus filozófusok azt hangoztatták Pál korában, hogy az élvezet, maga a szó legszorosabb értelmében vett gonosz. Antistenes egyenesen azt a furcsa kijelentést tette, hogy ő inkább lenne "őrült, mint gyönyörökkel teli ember". Ilyen furcsa érvük volt, hogy "az élvezet nem más, mint pillanatnyi szünet két fájdalom között". Vágytál valamire, ez maga a fájdalom. Megkaptad azt a valamit, amire vágytál, megszerezted, így a vágyakozás beteljesedett, és szünet állt be a fájdalomban. Élvezed egy kicsit, amit megszereztél, majd egy idő után az élvezet elszáll, és a vágyakozás fájdalma visszatér. Újra vágysz valamire, amid nincs. Ez az élvezet anatómiája. Miért van ez így? Mert azok a dolgok, amikre vágysz, és amiket megszerzel, nem változó dolgok. De te változol belül, a személyiségedben, igényeidben, így bármi amit külső dologként megszerzel, a maga változatlanságában számodra, mint állandóan változó ember számára egy idő után meghaladott lesz, és újra éled a vágyakozás szorítását. A keresztyén öröm természete nem ilyen. Nem külső dolgok meglététől függ, és nem külső dolgok megléte a forrása. A hívő ember örömének a forrása az Úr jelenlétének a biztos tudata. Az, hogy az ő jelenlététől semmi el nem választhat. Akiben ő a Lélek által lakozást vett, abban ő ott él. Jelen van. Ez a keresztyén öröm állandó forrása!

3/ Ott van a békesség. A régi bölcsek vágyták elérni azt, amit így mondtak: ataraxia, vagyis a zavartalan élet. Olyan derűre törekedtek, amely biztos védelmet jelentett a számukra az élet megrázó csapásai, de akár a kis tűszúrásai ellen is. Talán elmondható, hogy a derű mára elveszett portékája lett az emberi életnek. Két dolog miatt:

a/ egyrészt a belső feszültségek végett. A legtöbben olyan zaklatott életet élünk, amely sok esetben a szó szoros értelmében szétcincálja az embert. A derű abból fakad mégis, amikor önmagunkat - jól értsük - feladjuk Krisztusnak. Amikor az ő kezébe kerül az irányítás a részünkről, a feszültség szűnik. Sőt: tűnik. S a helyébe költözik a békesség.

b/ Másrészt ott van az aggódás bennünk a körülöttünk levő dolgok alakulása végett. Mivel ezeket nem tudjuk kontrollálni, nincs róluk információnk, ezért sokszor félelmet és találgatást eredményeznek bennünk ezek a fenyegető külső dolgok és körülmények. Ennek egyetlen ellenszere az, ha tudjuk, hogy "Isten akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejünkről, sőt szükséges, hogy minden a mi boldogulásunkra szolgáljon" (Heidelbergi Káté). Még azok a dolgok is, amelyek sebzik a szívünket, és túl vannak megértésünk határain. Ez jelent valódi békességet, derűt.

4/ Végül az erő. Ez minden ember legfőbb szüksége. Kérjük is ezt. Mégis hogyan nyerjük el? Mi sokszor Istentől várjuk még azt is, amit nekünk kellene megtenni. Előbb Isten adjon erőt, aztán majd megyek, és teszem, amit kell. - gondoljuk. Ez azonban nem így működik. Akkor hogyan? A zsidókat Mózes éppen csak kivezeti Egyiptomból. Megy előttük a füst- és a tűzoszlop. Odaérnek a Vörös-tengerhez, letelepednek. Kisvártatva látják: porzik a sivatag homokja. Katonák! Hatalmas mészárlás borzalma sejlik fel bennük. Mennek Istenhez is, és nekiállnak Mózesnek: hát nincs elég sír Egyiptomban, hogy itt haljunk meg a pusztában? Ennél még a rabszolgaság is jobb! S mit felel itt Mózes? „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!” Aztán Istentől ezt a parancsot kapják: „Szólj Izrael fiaihoz, hogy kerekedjenek föl”. Te pedig majd ott, a tenger partján emeld fel a botodat és hasítsd ketté a vizet. Álljunk meg itt most: tehát a parancs a zsidóknak így szólt: szedelődzködjetek fel, és induljatok a víz, a tenger felé. Neki a tengernek. És Isten ereje, hatalma majd megment benneteket ott, a víz partján. Mit ígér itt Isten? Erőt út közben. Mi azt várnánk, hogy előbb adjon erőt, aztán majd megyünk, neki a víznek! Az Úr azonban itt nekik is, nekünk is ezt mondta és mondja: én adok nektek erőt út közben, de ehhez fel kell állnotok, és cselekednetek kell. Fel kell állnotok, és járnotok kell velem, belém vetett bizalommal, és meglátjátok, hogyan szabadítlak meg benneteket. Először nektek kell lépni. S tudjuk jól, hogyan végződött a történet: Isten valóban azt adta, amit megígért: megmutatta erejét és hatalmát út közben. Ha tudod, hogy merre kellene elindulni, merre van az az irány, amit Isten megmutatott neked, akkor kérj bizalmat, bátorságot, és lépj. Tedd meg az első lépést! Ne magyarázkodj, ne tétovázz. Lépj. S lásd meg, hogy Isten menet közben mit végez el benned!