Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben
3Móz 1
Jegyzetek a napi igéhez:
- ebben a részben kétszer fordul elő ez a határozott mondat: áldozatul "csak hibátlan hímet mutasson be". Ma annak eredünk a nyomába 3 percben, hogy miért olyan lényeges ez? Miért kért az Úr tökéletes, hibátlan bárányt áldozatul? A válasz erre a következő: ezzel is arra akarta már az Ószövetség idején tanítani a népet, arra akart rámutatni, hogy az idők teljességében ő a tökéletes Báránynak, az Isten Bárányának, Jézusnak a vérével fogja megváltani népét az ő bűneiből. Ezért az áldozati bárány „minősége” a végett nagyon fontos Istennek, aki majd később fog eljönni. Mert őrá mutat. Arra, hogy a mi megváltásunkért csak az Isten tökéletes, egyszülött, szeretett Báránya, Fia vére lesz elegendő megoldás. Ezért nem lehet hibás, vak, béna az a bárány! Sem Mózes idejében, sem később, a prófétai időkben! Az volt a baj később is, hogy az emberek kimentek a nyájukhoz, és nem a legszebbet választották áldozatnak, nem a legértékesebbet, hanem úgy gondolták: elég lesz az oltárra a vak meg a béna is. És akinek nem volt nyája, az a piacon a sérültet választotta, hogy majd azt viszi az oltárra feláldozni, mert az olcsóbb volt, mint a remek, tökéletes, egészséges. Mert az gondolták: a semminél ez is több. A papok pedig hagyták ezt. S nézzük csak, hogy mi volt Isten válasza erre? A Malakiás 1,7-9-ben ezt olvassuk: „Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. – Mivel tettük tisztátalanná? – kérdezitek. Azzal, hogy az ÚR asztalát lebecsülitek. Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa. Esedezzetek csak Istenhez, hogy kegyelmezzen meg nekünk! Ha ilyen ajándék van a kezetekben, szívesen fogadja-e tőletek? - mondja a Seregek Ura”. S a végén: „Bárcsak volna valaki közöttetek, aki bezárná a templom ajtaját, és ne égne hiába oltáromon a tűz.”
- Ebből az az üzenet világlik ki, hogy Isten mindenből a legjobbat érdemli részemről! A legtöbbet és a legjobbat! Nem vethetek oda neki valami maradék csontot az életemből! Mondván, hogy a valami azért csak jobb a semminél. Meg kell értenünk, hogy Istent nem érdekli a maradék, amit az ember odalök sokszor neki az idejéből, erejéből, szeretetéből, és így tovább. Meg kell értenünk, hogy ez mennyire bántja őt, hogy ez mennyire semmit sem jelent neki, hogy ez, ha arra gondolunk, hogy ő mit fektetett a mi megváltásunkba, hogy ő mit invesztált belénk, mennyire megszégyenítő, bántó. Ezért mondja itt: inkább zárjátok be akkor a templom ajtaját! Engem a maradék-elv, amit képviseltek, engem a fél szív, a rutinból működő és nem odaszánt élet bánt, megszomorít, haragít! Nekem nem az életetek maradéka kell! Nem 5%, nem 10%, Isten a 100%-ot érdemli! Nem a megszokások rutinját. Miért? Mert ő értem is a legtöbbet adta. Nekem is a legtöbbet ajándékozta! A megtérésemkor a legtöbbet adta: a bűnbocsánatot Krisztus véréért, és az ő Lelkét, s vele együtt az újjászületés ajándékát, a legjobbat, amit adhat, és a legtöbbet, amit ember ajándékba kaphat! Nem beszélve annak a másik világnak az örökségéről, amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem sejtett. Mindezek felett az üdvbizonyosság drága ajándéka! Mert a Bárány vérével együtt ez is jár.
- Ezért nem tehetek másképpen válaszul, csak úgy, hogy én is a legjobbat, a legtöbbet adom neki! Látjuk bizonnyal, hogy miért bántja, sérti az Úr szívét, szeretetét az, ha rutinból éljük a keresztyén életünket? Ha az ember valamit odavet az Úr elé, és azt várja, hogy elégedjen meg azzal. Hiszen ő ezzel elkápráztatta Istent! Meg kell értenünk, hogy mindenből a legjobbat, a legtöbbet kell adnom, ajánlanom ezért, de legalább igyekeznem kell erre! Mert ezt és csak ezt érdemli! Ha arra gondolsz, amit csak az elmúlt egy hét során éltél: ez volt a legtöbb, amit tehettél, amit adhattál? Csonka időt, csonka erőt hogy adhatsz az Úrnak? Hiszen mindenben, amit az ember tesz, és mindenkin keresztül magát az Urat tiszteli meg!
- Mindazonáltal itt nem valami örökös elégedetlenségről, nem valami ostoba önostorozásról van szó! Egyszerűen befelé figyelésről. Őszinte szemlélődésről: tényleg a legtöbbet adtam az Úrnak mindabból, ami rajtam állt? Ez volt a leginkább hozzá méltó a részemről? Alapvető dolgokról van itt szó: a bibliaolvasásra, vagy a másokra szánt időről, az adakozásról, az áldozatvállalásról, az odafigyelésről, a napi munkám minőségéről. Biztos, hogy azért a váltságért, amit értem az Úr elvégzett, amit nekem is odaadott, én a legtöbbel viszonozom? A legtöbbel, ami tőlem mindenféle értelemben telik? A fentiekből világos, hogy az Úr ezt érdemli. Ezért az, amit naponta ajánlok neki magamból, ennek a minősége – nagyon is számít neki!
- A fentiekre akarta a hibátlan áldozati állat megkövetelésével megtanítani az Úr az ő ószövetségi népét, és alábbiakra akar megtanítani ma, Jézus Krisztusnak, az Isten Bárányának áldozata tekintetében téged is, és engem is!
Áldott napot kívánok!
Mai igeszakaszunk:
1Szólította Mózest az ÚR, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából: 2Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Ha egy ember közületek áldozatot akar bemutatni az ÚRnak, valamilyen állatot, marhát vagy juhfélét, így mutassátok be az áldozatot: 3Ha valaki marhát akar áldozni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. Vigye azt a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy kedvesen fogadja tőle az ÚR. 4Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves legyen és engesztelést szerezzen. 5Majd vágja le a marhát az ÚR színe előtt. Áron fiai, a papok pedig mutassák be áldozatul a vért úgy, hogy hintsék a vért körös-körül az oltárra, amely a kijelentés sátrának a bejáratánál van. 6Azután nyúzza meg az égőáldozatot, és darabolja szét darabjaira. 7Áron pap fiai pedig gyújtsanak tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre. 8Azután Áron fiai, a papok, rakják oda sorjában a darabokat, a fejet és a hájat a fára, amely az oltár tüzén van. 9A belét és lábszárait azonban mossák meg vízben, és úgy füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. 10Ha valaki juhfélét, bárányt vagy kecskét akar adni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be.11Vágja le az oltár északi oldalánál az ÚR színe előtt, Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 12Azután darabolja szét darabjaira, és a fejével meg a hájával együtt rakja azokat a pap sorjában a fára, amely az oltár tüzén van. 13A belet és a lábszárakat azonban mossák meg vízben, a pap pedig mutassa be áldozatul az egészet, és füstölögtesse el az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. 14Ha pedig valaki madarat akar égőáldozatul bemutatni az ÚRnak, akkor gerlicét vagy galambfiókát mutasson be áldozatul. 15Vigye oda a pap az oltárhoz, és miután a nyakát kitekerte, füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig nyomja ki az oltár peremére. 16A begyét tartalmával együtt távolítsa el, és dobja az oltár keleti oldalára, a hamu gyűjtőhelyére. 17Hasítsa be a szárnyait, de ne szakítsa le, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron, a tűzre rakott fán. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.
Forrás: www.szentiras.hu Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája
