Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

3Móz 2

Jegyzetek a mai igéhez:

"Minden ételáldozat, amit bemutattok az ÚRnak, kovász nélkül készüljön”. (11) Az ételáldozat az Ószövetségben az étel egy részének áldozatként való felajánlását jelentette. Az ételáldozat összetevői leggyakrabban liszt, olaj, és tömjén voltak. Egyetlen kitétel volt: minden ételáldozatnak kovász nélkül kellett készülnie. Miért? Az ókorban gyakran tekintették az erjedést, vagyis a kelést romlási, vagy rothadási folyamatnak. A zsidóság esetében is ismert volt ez, s az időjárási viszonyok miatt a kelesztési folyamatot, mint rothadást, tisztátalannak tartották. Természetesen ismerték a kovász, a kelés pozitív folyamatát is.

- Az Újszövetségben is mindkét értelemben szerepel a kovász: jó, és rossz értelemben egyaránt. Jézus az Isten országát kovászhoz hasonlítja, amely az egész tésztát megkeleszti. Ez a jó értelmezése a kovásznak. De ugyanő beszél a farizeusok kovászáról, amely pedig a rossz oldalát mutatja a fel a kovásznak.

- Azonban az ószövetségi ételáldozat kovásza és az újszövetségi értelmezést a kovász tekintetében Pál apostol hozza nagyon frappánsan, amikor az 1Kor 5,6-8-ban így ír: „Hát nem tudjátok, hogy egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne a régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovászával”. Pál számára a dzümé a kovász a régit, a tisztátalant, a romlottat, a rosszat, a hazugot jelenti. Az adzümosz a kovásztalan pedig a kovásztól, a régitől való szabadságot, a tisztaságot, igaz voltot jelenti. Azaz, egyszerűen mondva: a kovász, a régi élet, a kovásztalan pedig az új élet jelképe Pálnál.

a/ Hogyan áldoz a régi természetben járó ember? Az ő áldozatának a legfőbb motivációját így lehetne kifejezni: ő azért áldoz, hogy… Azaz, ő azért áldoz, hogy megnyerje Isten jókedvét, lekötelezze őt, és áldozatáért elvárhassa Isten áldását. Van egy ismerősöm aki komoly szívbeteg, aki nagyobb szívműtétre készült. Templomba csak nagyobb ünnepen járt addig. De most elindult, mert, mint mondta: megfogadta az Istennek, hogy a műtétig ő templomba fog járni! Íme az atyáitól örökölt régi, hiábavaló természetű ember áldozata. Annak az áldozata, aki kovásszal áldoz. A régi életéből fakadó önző kívánságokkal áldoz, azért, hogy…hogy megnyerje az Isten jóindulatát, és áldozatáért elvárhassa Isten áldását, megtartó kegyelmét, amire így pályázik. Abban az áldozatban, amiben benne van a régi, aminek a kovász a jelképe, semmit sem ér!

b/ Hogyan áldoz az új életben, új, krisztusi természettel járó ember? Az ő áldozatának a fő mozgatórugóját így lehetne megnevezni: ő azért áldoz, mert… Azaz, ő azért áldoz, mert megnyerte, ingyen, ajándékba megkapta, elfogadta, és megtapasztalta Isten bűntől szabadító hatalmát, új életet teremtő erejét Jézus Krisztusban, és így neki köszönhet mindent. Egy alkalommal hallottam egy riportot Szenczi Sándorral, a baptista szeretetszolgálat vezetőjével a rádióban. Ez az ember háromszor adta oda mindenét: házát, bútorait, autóját, mindenét egy-egy rászorulónak. Családos emberként. Elmondta, hogy az Úr háromszor adott vissza neki mindent. Sőt, többet is, mint amit ő odaadott. Isten ezt nem várja mindenkitől. Azonban ez az ember azért tudott így áldozni, mert. Mert megismerte az Úr gondviselő szeretetét, és jóságát.

- Most már az a kérdés, hogy az, aki új életben jár, a régi kovásztól mentes életben jár, tud-e a régi nélkül, kovász nélkül, áldozni? Aki Krisztusban kovásztalanná lett, annak tudnia kell, meg kell tanulnia így áldozni. Úgy, hogy a megfelelő módon vigye áldozatát az Úr elé. De minek kell akkor abban az áldozatban, az igazi kovásztalan áldozatban benne lennie? Mai igénk szerint, és másutt is azt látjuk, hogy az igazi ételáldozatnak három alkotórésze volt: liszt, olaj, tömjén.

- a liszt, búzából, árpából, rozsból készült őrlemény. Gabonadara az új fordítás szerint. Por, amelyet vettek az asszonyok, és táplálékká formáltak. Minden beleerőltetés nélkül a gabonamag példája jut eszembe. Jézus azt mondja: a gabonamag, ha a földben elhal, akkor kikel, és sokszoros termést hoz. Ezt a termést learatják, kicsépelik, és megőrölik. Ez a liszt, amiből eledel lesz – másoknak. Számomra a liszt az odaszánt, engedelmes keresztyén élet jelképe. Az odaszánás jelképe. Aki meghalt, azaz, elvesztette az életét Jézus Krisztussal, Jézus Krisztusért, azzal Ő úgy bánhat, mint az asszonyok a liszttel: táplálékul szolgálhat másoknak. Táplálékul: támaszul, vigasztalásul, útmutatásul, üdvösségre vezérlő kalauzul. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a gabonamag, az életünk, valóban elhal – Jézus Krisztusért, majd lélekben feltámad Jézus Krisztussal, és él vele együtt. Így élni, jó illatú áldozat a javából – másokért.

- Az olaj. Az olaj a Bibliában a Szentlélek jelképe. Az olajat az ételáldozat esetében vagy a liszttel elegyítették, vagy pedig ráöntötték. Amikor valaki megtér, az életében lakozást vesz az Isten Lelke, és az ő személyében Jézus Krisztus maga. Egy lesz a kettő. Ahogy Jézus mondja valahol: én bennetek, ti énbennem. Elegyedik a kettő. Amikor valakit az Úr, az ő Lelke által elpecsétel, akkor mindig valami rá szabott, különös életútra, szolgálatra indítja el, azaz, keni fel a Lélek által őt. A királyokat az Ószövetségben mindig felkenték, hogy azzá legyenek, akinek Isten szánta őket. A felkenést olajjal végezték el. Amikor az Úr kiválaszt, akkor az ő Lelkével fel is ken, s ezáltal feladatra ken fel, szolgálatra indít. S ami a leglényegesebb: a Lélek a mi erőforrásunk. Magyar nyelvünk is számol ezzel, amikor a lelkierőről beszél. Minden keresztyén élet, Lélek által felkent élet, szolgálatban, áldozatban elégett élet. Olaj nélkül, Szentlélek nélkül, nincsen ereje keresztyén életnek, nincsen ereje a szolgálatnak, áldozatnak.

- A tömjén. A tömjén a Bibliában jelképezi a hívők imádságait. Az Úrral való szoros, belsőséges közösség, az imaélet nélkül nincsen helyes látás, nincsen vezettetés. A helyes áldozathoz, ahhoz, hogy ott, és akkor áldozzunk, és annak, és afelé, aki felé éppen szükséges, ahhoz az imádságos élet, s az ebből fakadó látás és vezettetés elengedhetetlen.

- Mindez szükséges volt a helyes ételáldozathoz. Életáldozattá pedig akkor lesz az életünk, annak minden részét tekintve, ha átadott életű, Krisztusért az életét elvesztett emberek vagyunk, akiknek Jézus Krisztus az életében a Lélek által ott él, és ad erőt, s ha az Úrral imádságos, látásos közösségben élünk. S akkor helyes lesz minden áldozatunk. Mentes a régi kovásztól.Igazi életáldozat.

Áldott napot kívánok!

Mai igeszakaszunk:

1Ha valaki ételáldozatot akar bemutatni az ÚRnak, finomliszt legyen az áldozata, öntsön rá olajat és tegyen rá tömjént. 2Vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz, a pap pedig vegyen ki abból egy tele marok finomlisztet és olajat, meg az összes tömjént, és füstölögtesse el a pap az oltáron az áldozat emlékeztető részét: kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. 3Ami megmarad az ételáldozatból, az legyen Ároné és a fiaié. Az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik ez. 4Ha kemencében sült ételáldozatot akarsz bemutatni, finomlisztből készült, olajjal gyúrt kovásztalan lepények vagy olajjal megkent kovásztalan lángosok legyenek azok. 5Ha áldozatod sütőlapon sült ételáldozat, finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan legyen. 6Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ételáldozat ez. 7Ha pedig áldozatod edényben készült ételáldozat, finomlisztből olajjal készüljön. 8Az ezekből készült ételáldozatot vidd el az ÚRnak. Vidd oda a paphoz, az pedig járuljon vele az oltárhoz. 9Vegye ki a pap az ételáldozatból az áldozat emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. 10Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az legyen Ároné és a fiaié. Az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik ez. 11Minden ételáldozat, amit bemutattok az ÚRnak, kovász nélkül készüljön. Semmit, ami kovásszal és mézzel készült, nem szabad elfüstölögtetni tűzáldozatul az ÚRnak. 12Az első termés áldozataként bemutathatjátok azokat az ÚRnak, de az oltárra nem kerülhetnek kedves illatul. 13Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne maradjon el ételáldozatodról Istened szövetségének a sója. Minden áldozatodat sóval mutasd be. 14Ha az első termésből mutatsz be ételáldozatot az ÚRnak, tűzön pörkölt kalászt és gabonadarát mutass be első termésed ételáldozataként. 15Adj hozzá olajat és tégy rá tömjént. Ételáldozat ez. 16A pap pedig füstölögtesse el annak a darájából és olajából az áldozat emlékeztető részét, meg az összes tömjént. Tűzáldozat ez az ÚRnak.

Forrás: www.szentiras.hu Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája