Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

3Móz 3

Jegyzetek a mai igéhez:

- ebben a részben a békeáldozatokról van szó. A békeáldozat olyan áldozati fajta, amelyből az áldozó maga is evett, családjával, gyülekezetével együtt. Istennek ajánlotta a teljes áldozatot, de abból a húst visszakapta, és csak a zsírt, azaz a „kövérjét”, a májon lévő hártyát és a két vesét, mint az akkor legértékesebb részeket tartotta fenn Istennek, valamint a vért széthintette az oltár körül (16). Ennek az áldozatnak a lényege az asztalközösség volt, benne a béke helyreállása, Isten és ember, ember és ember között.

- Hogyan állt helyre a békesség a bűnös ember, és az Isten között ezekben az áldozatokban? Van egy mondat, amely mindegyik típusú békeáldozatnál szerepel: "Tegye a kezét áldozatának a fejére, és vágja le azt a kijelentés sátrának a bejáratánál" (4,8,13). Dr. Hertzl a híres zsidó magyarázó, a brit birodalom egykori főrabbija a Haftárákban (zsidó magyarázó irodalom) több dolgot is említ ezzel kapcsolatosan: egyrészt, hogy az áldozónak a kezét az állat szarvai közé kellett nyomni vagy támasztani. Ez a 4Móz 27,18-23-on alapul, amikor is Mózes ráteszi a kezét Józsuéra, kifejezéséül annak, hogy onnantól Józsué foglalja el Mózes helyét. Ez itt azt jelenti, hogy az áldozati állat foglalja el az áldozónak a helyét. A bűnért valakinek fizetnie kell Isten előtt. Így az áldozó ezzel a mozdulattal átszármaztatta a bűneit az áldozatra, hogy majd az haljon meg a bűneiért, életével fizetve az áldozatot bemutató ember bűneiért. Helyettes áldozat volt ez.Engesztelés. Az engesztelésre használt héber szót egy arab szótőből vezették le, amely ezt jelenti: betakar, elrejt (a bűnt). Később az szír kapparu kifejezéssel hozták összefüggésbe, ami ennyit jelent: megtisztítani a bűntől. Hertzl írja szintén, hogy mindeközben az áldozó nem volt szótlan. Ezt a kézrátételes átszármaztatást bűnvallás és ima kísérte. Így az az áldozatbemutatás, amely őszinte, és alázatos bűnvallással járt együtt, amivel az ember Isten kegyelme után vágyakozott, erre az Úr válasza az volt, amit az itt szereplő héber káfar szó kifejez: engesztelés által helyreállt bensőséges kapcsolat Isten és ember között. Így most már örömmel vehetett részt az áldozó azon a lakomán, amit az áldozat húsából rendeztek, s jó asztalközösségben költöttek el azután.

- Mi történt itt? Mit rendeztek ezek az emberek? Ők a bűnöket rendezték ezekkel az áldozatokkal. Az újra és újra termelődő bűnökre hozott meg-megújuló kegyelmet, megoldást ez a fajta ószövetségi áldozat. Azonban Jézusról, mint az Újszövetség főpapjáról a Zsid 9,26b ezt mondja: „egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt”. Nyelvtanilag kicsi a különbség, teológiai értelemben azonban óriási különbség van bűn, és bűnök között. Nyelvtanilag csupán egyes szám-többesszám kérdése ez: bűn és bűnök. Az üdvösség tekintetében, Jézus áldozata és a papok áldoztat tekintetében, Új- és Ószövetség tekintetében azonban óriási különbség van a kettő között. A papok és a főpap az Ószövetség idején a bűnöket rendezte az oltáron. Jézus Krisztus az Újszövetség legkiemelkedőbb pillanatában, mikor kimondta ezt a szót: „Elvégeztetett!”, a bűnre, mint olyanra hozott megoldást. Bűn és bűnök között nagy különbség van, amely tisztázást igényel. Hiszen:

a/ mi a bűn? A bűn az a lelki állapot, amely Ádám és Éva paradicsombeli bűnesete óta mindannyiunk lelki állapota, amely az Istentől való elszakítottságunkból ered. Az Édenen kívül születünk.

b/ Mik a bűnök? A bűnök ennek a lelki állapotnak a cselekedeteinkben, gondolatainkban, beszédünkben, indulati világunkban megnyilvánuló következményei. Az Istentől való elidegenedett lelki állapotunknak a megnyilvánulásai aztán egyénenként különbözőek. Függ az ember alaphabitusától, a családi körülményeitől, a neveltetésétől, olykor az iskolázottságától, Ezért van az, hogy az egyik ember magasabb, a másik alacsonyabb erkölcsi nívón, szinten éli az életét. De ettől az ember lelkének alaphelyzete mit sem változik: akármilyen az alaphabitusa, akármilyen a neveltetése, a családi pedigréje, akármilyen magas erkölcsi szinten próbál élni – attól ő még a bűnben, mint alapállapotban fogantatott, és abban is született. Így a bűnöket, mint olyat, lehet csökkenteni, meg lehet előzni neveléssel, ráhatással, sokféle eszközzel. De ez nem változtat az ember alaphelyzetén. Attól ő még lelki értelemben a bűn állapotában marad, amiből kifolyólag megváltásra szorul.

- Ezért volt tökéletlen megoldás az áldozatok bemutatása a bűnökért az Ószövetségben. Mert a lelkük alapállapotán nem változtathatott, csak annak a megnyilvánulásait törölhette el a bakok és bikák vére. Ahhoz, hogy a mi lelkünk alapállapota változzon, ahhoz a bűnt kellett eltörölni. Azaz, át kellett hidalni azt a szakadékot, amely az igaz, és szent Isten, és a bűnös ember között van. Ezt a szakadékot hidalta át Jézus Krisztus keresztje. Ha az ember leragad a bűneinél, és örökké csak azokból próbál lefaragni valamit, hogy „jobb ember” legyen, le fog maradni az üdvösségről. Mert ahhoz nem csak a bűnökkel, de magával a bűnnel kell foglalkozni. De legfőképpen azzal, aki által Isten a szabadulást adja a bűnből: Jézus Krisztussal. Ő készített megoldást a bűnre, és ezzel együtt a bűnökre is, eljövetelével, testet öltésével, halálával és feltámadásával. Jobb embernek lenni? Nem ez a cél! Krisztusi emberré, homo Christianussá formálódni - ez a cél! A Lélek által lehet úgy bocsánatot kérni, hogy Uram, bocsáss meg nekem, és adj olyan szívet, hogy ne legyek képes többé ezt a bűnt elkövetni! Ilyen szívet kérni. Érzőt, bűnre érzékenyet. Bűntől fájni tudó szívet! Ilyet adj nekem Uram, Istenem!

Áldott napot kívánok!

Mai igeszakaszunk:

1Ha valakinek az áldozata békeáldozat, és marhát akar áldozatul bemutatni, akár hímet, akár nőstényt, csak hibátlant áldozzon az ÚR előtt. 2Tegye kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátrának a bejáratánál. Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 3Azután a békeáldozatból mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, amely a beleket takarja, és mindazt a kövérjét, amely a beleken van.4Fejtse le a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. 5Füstölögtessék el ezt Áron fiai az oltáron, rátéve az égőáldozatra, amely a tűzre rakott fán van. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. 6Ha valaki juhfélét akar békeáldozatul bemutatni az ÚRnak, akár hímet, akár nőstényt, csak hibátlant áldozzon. 7Ha bárányt akar áldozatul bemutatni, vigye oda az ÚR elé.8Tegye kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátra előtt. Áron fiai pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 9Azután a békeáldozatból mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, az egész farkát, amelyet a farkcsigolyánál válasszon le, meg azt a kövérjét, amely a beleket takarja és az összes kövérjét, ami a beleken van. 10Fejtse le a két vesét is a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. 11Füstölögtesse el ezt a pap az oltáron. Az ÚR tűzáldozatának eledele ez. 12Ha valaki kecskét akar áldozni, vigye oda az ÚR elé. 13Tegye kezét annak a fejére, és vágja le a kijelentés sátra előtt. Áron fiai pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 14Azután mutasson be abból áldozatot tűzáldozatul az ÚRnak: a kövérjét, amely a beleket takarja és az összes kövérjét, ami a beleken van. 15Fejtse le a két vesét is a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. 16A pap pedig füstölögtesse el azokat az oltáron. Tűzáldozat eledele ez kedves illatul. A kövérje mind az ÚRé. 17Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken: se kövérjét, se vért ne egyetek!