Zárás 3 percben

3Móz 5

Néhány napja olvassuk Mózes harmadik könyvét. Nehéz, sokszor irrelevánsnak tűnő fejezetek, témák oldalakon keresztül égőáldozatról, ételáldozatról, békeáldozatok fajtáiról, vétekáldozatokról, és mint a mai fejezet is: a jóvátételi áldozatok változatairól. Ugyan mit értsen belőle a 21. századi bibliaolvasó ember? Miközben az elmúlt reggeleken készítettem ezeket a magyarázatokat, szorgalmasan olvastam a rabbinusi kommentárokat, azt kutatva, hogy mit mondott, mondhatott a zsidóságnak régente és ma is mindaz, amit ebben a könyvben olvasunk. Bár tanult emberek igen alapos kommentárjai kerültek a kezembe, mégis kevés olyan összefüggést találtam ezekben a magyarázatokban amely ívet húzott volna Isten ószövetségi és újszövetségi népének napi élete között. Talán fals elvárás is lett volna ez. Kezembe került másfelől C. H. Mackintosh: Elmélkedések Mózes öt könyvéről című vaskos írása, amelyet sokan forgatnak az evangéliumi keresztyénség berkeiben. Mackintosh megdöbbentő merészséggel, a Tóra minden egyes mozdulatában krisztusi vonatkozást, párhuzamot, és utalást lát. Bár Jézus a János 5,46-ban ezt mondja a zsidóknak: "ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő", mégis, hangsúlyaiban megbillentnek találom az Ószövetségnek az Újszövetségbe való ilyesfajta beszuszakolását. (Minden tiszteletem mellett az író szándéka iránt.)

Mindezek után akkor mit érthetünk meg például ezekből az áldozatokról szóló fejezetekből? Mi az az üzenet, amely átível évezredek felett, amely összeköti Isten ószövetségi és újszövetségi népét? Egy mondattal válaszoljunk erre a kérdésre: ISTEN SZENTSÉGE!

- Figyeljük meg csak a mai leírásban is: annak a legutolsókig való részletességéből, ahogy a jóvátételi áldozatokat elénk tárja, lángolva világlik ki az, hogy Isten mennyire komolyan veszi a bűnt! Isten a bűn minden fajtájától, még a nem tudatosan elkövetett bűnöktől is iszonyodik! Sérti a bűn az ő legbelsőbb lényét, szavakat nem lehet arra találni, mennyire nem fér össze a bűn az Úr szentségével! Ha csak ezt komolyan hinnénk, ha csak ezt komolyan megélnénk...

- Ezekben a leírásokban az is benne van, hogy a bűnt nem lehet akárhogy rendezni! Felfigyeltünk arra, hogy előzőleg, és itt is megtalálható szinte minden áldozat leírásának zárásaként ez a két szó: "Ha így". Ha a pap így, azaz úgy, ahogy azt Isten maga rendelte, ahogy az az ő méltóságához és szentségéhez illik, végrehajtja az áldozatot, csak akkor. Csak úgy lehetett bocsánatot találni a bűnre. Mi eltemetjük a bűnt. Úgy járjuk az utunkat, mintha nem lenne. Minimalizáljuk a bűnt: "Ó, nem is volt az olyan nagy dolog..." - gondoljuk. Képesek vagyunk racionalizálni a bűnt: "Ez még belefér...talán." Vagy kompromisszumot kötünk vele, a lelkiismeretünk megerőszakolása révén. Isten szent! A bűnt ma csak a keresztnél lehet rendezni. Ez az ő válasza a bűnre!

- Ezekben a kijelentésekben meglátszik a mindenkor szent Istennek az ő népe iránti szeretete! Vágyik Isten az ő népével való közösségre, gyönyörködni kíván bennük, ezért ezek az áldozatok mind kicsi "menedékek", amiket a tökéletesen igaz és szent Isten azoknak készített, akik tökéletlenségük miatt, a bűn következményeképpen eltávolodtak tőle. Mivel az ő felsége nem tűri a bűnt, hozzá koszos lelki ruhában, tisztátalan szívvel és élettel nem lehet közeledni. Ezekben az áldozatokban az ember visszaútját lájuk Isten szent jelenlétébe. Ma a rászoruló, tökéletlen, bűnös ember számára egy út, egyetlen visszaút adatott az Úr szent jelenlétébe. Jézus erről az útról ezt mondta: én vagyok...

- Ezekben az áldozatokban, ezek méltóságban benne van az ember válasza Istennek bűnt gyűlölő szentségére, szeretetére, ami nem más, mint a hódolat és az imádat! Ez veszett ki akkor, amikor gépiessé lettek az áldozatok, Így mivel nem volt bennük már többé hódolat és imádat, mint válasz Istennek a bűnös ember felé való odahajlására, ezért az Úr gyűlölte a kiüresedett áldozatokat! Én, a bűnös, kegyelemre szoruló ember, hódolok-e az én Uram szentsége előtt, és imádom-e őt keresztes szeretetéért? Más szóval: jelen van-e a napi életemben a hódolat és az imádat? Ha igen, hol? Ha nem, miért nem? Legyen a nyár fontos igéje a számunkra: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok!" (1Pét 1,16)

Isten szentsége előtti hódolatban, vigyázásban, tisztaságban és derűben töltött nyarat kíván az elmúlt hetek 49 posztjának szerzője, testvéretek a Krisztusban:

Molnár Sándor

Mai igeszakaszunk:

1Ha azzal vétkezik valaki, hogy átkozódást hallott, és bár tanúja volt, akár látta, akár megtudta a dolgot, de nem jelenti, bűnrészessé válik. 2Vagy ha valaki hozzáér bármely tisztátalan dologhoz, akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan baromnak, akár tisztátalan féregnek a teteméhez, még ha nem is vette észre, tisztátalanná lett, és vétkessé vált. 3Vagy ha valaki hozzáér emberi tisztátalansághoz, bármilyen tisztátalansághoz, amitől tisztátalanná lesz, még ha nem is vette észre, de aztán megtudta, vétkessé vált. 4Vagy ha valaki meggondolatlanul vesz esküt az ajkára, akár jóra, akár rosszra, bármire, amire csak meggondolatlanul esküdhetik az ember, ha nem is vette észre, de aztán megtudta, vétkessé vált az ilyen miatt.5Ha tehát vétkessé válik az ilyen miatt, vallja meg, hogy miben vétkezett, 6azután vigye el jóvátételi áldozatát az ÚRnak, vétkéért, amiben vétkes: egy nőstény bárányt vagy kecskét a nyájból vétekáldozatul. A pap pedig szerezzen számára engesztelést vétkéért. 7Ha azonban nem telik neki bárányra, akkor vigyen vétkéért jóvátételi áldozatul két gerlicét vagy két galambfiókát az ÚRnak: egyet vétekáldozatul, egyet égőáldozatul.8Vigye el azokat a paphoz, az pedig mutassa be először a vétekáldozatra valót úgy, hogy szakassza meg nyakát a nyakszirtjénél, de le ne szakítsa. 9Hintsen a vétekáldozat véréből az oltár peremére, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár aljára. Vétekáldozat ez. 10A másikat készítse el égőáldozatul a rendtartás szerint. Ha így a pap elvégzi az engesztelést vétkéért, amiben vétkes, bocsánatot nyer. 11Ha nem telik neki két gerlicére vagy galambfiókára sem, akkor ezt vigye áldozatul vétkéért: egytized véka finomlisztet vétekáldozatul, de ne tegyen rá olajat és ne adjon hozzá tömjént, mert ez vétekáldozat. 12Vigye el azt a paphoz, a pap pedig vegye ki abból egy tele marokkal az áldozat emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron, az ÚR tűzáldozataira téve. Vétekáldozat ez. 13Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést bármelyik vétkéért, amelyet ezek közül elkövetett, bocsánatot nyer. A pap része ugyanaz legyen, mint az ételáldozatból. 14Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: 15Ha valaki hűtlenül bánik az ÚR szent dolgaival, de nem szándékosan vétkezik, vigye el jóvátételi áldozatát az ÚRnak: egy hibátlan kost a nyájból, amelyet a szent pénzegység szerint ezüstpénzben fölbecsültek, jóvátételi áldozatul. 16Amit vétkesen elvett a szent dolgokból, fizesse vissza, tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a papnak. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést a jóvátételi áldozat kosával, bocsánatot nyer. 17Ha valaki úgy vétkezik, hogy csak egyet is áthág az ÚR tilalmai közül, bár nem tudta, mégis vétkessé válik, és bűn terheli. 18Ezért vigyen a paphoz jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, fölbecsültetve. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést, a tévedésért, amelybe tudtán kívül esett, akkor bocsánatot nyer. 19Jóvátételi áldozat ez, mert jóvátétellel tartozott az ÚRnak. 20Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: 21Ha vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az ÚR ellen azzal, hogy eltagadja honfitársának a rábízott, vagy kezébe adott, vagy attól elrabolt holmiját, vagy zsarolja honfitársát,22vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja azt, sőt hamisan esküszik csak egyre is mindezek közül, amelyeknek az elkövetésével vétkezik az ember, 23ez történjék: Mivel vétkezett és adóssá lett, térítse meg a rablott holmit, amit elrabolt, vagy a zsarolt összeget, amit kizsarolt, vagy a rábízottat, amit rábíztak, vagy az elveszett holmit, amit talált, 24vagy amire nézve hamisan esküdött, mindazt fizesse meg teljes értéke szerint, de tegye hozzá az ötödrészét, és adja oda annak, akit megillet, a jóvátételi áldozat napján. 25Jóvátételi áldozatul pedig vigyen az ÚRnak a nyájból egy hibátlan kost, fölbecsültetve, jóvátételi áldozatul a paphoz. 26Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést az ÚR előtt, akkor bocsánatot nyer, bármit cselekedett is, amiben vétkessé vált.