Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben
"Aki álnokságot vet, bajt arat..."
Példaberszédek 22,8a
Sokak kérdése az, hogy van-e értelme bármiféle igazságnak? Bármiféle igazsághoz való ragaszkodásnak? Van-e értelme "jól", vagy "helyesen" élni az életünket? Egyáltalán, érdemes-e? Ha állandóan igazságtalanságot látunk magunk körül, ha azt látjuk, hogy akik nem jól, nem helyesen élik az életüket, azok előrébb jutnak, boldogulnak, s hogy a nap igazán azokra süt. Mit mond erről mai igénkből ez a rendkívül fontos mögöttes tartalommal bíró félmondat?
"Aki álnokságot vet" - olvassuk. Mai nyelvünkből hiányzik már ez a szó: álnokság. Mit is takar ez? A héber nyelvben az itt szereplő kifejezés a tzadeqah, igazságot jelent. Egészen pontosan elemi, alapvető vagy alapszintű igazságot. Olyanra gondoljunk, amire ha például az egymással való kapcsolatainkról van szó, azt mondjuk: ez "alap". Vagyis, nem különböztetünk meg senkit a bőrszíne, faji származása, vagyoni helyzete alapján, tiszteljük az időseket, udvariasak vagyunk a hölgyekkel, engedelmeskedünk a hatósági előírásoknak, feltétlen tisztelettel tekintünk a magántulajdon szentségére és így tovább. Az álnokság tulajdonképpen az igazság, az elemi igazságok, normák kikerülését jeleti.
Különleges időkben ezek a normák, az elemi igazságok válnak sok esetben relatívvá. A hívő ember számára azonban az Úr igéje szerinti igazság alapvető igazság marad akkor is, amikor körülöttünk minden összeborul, és a legtöbben hajlanak semmibe venni az alapigazságokat. Hiszen a különleges helyzetekben látszik meg az, hogy ki kicsoda. A sorokban állva patika előtt, a pénztárhoz várakozva, orvosnál, vagy olyan helyzetekben, amiket mások kárára ügyesen ki lehet használni, előnyöket szerezni, kapcsolatokat arcátlanul mozgatni, könyökkel előbbre jutni. Álnokságra vetemedni, felrúgni az alapvető igazságokat, és tisztességtelenül, de a tisztességtelen szándékot leplezve, ügyeskedve törni előnyre, illetve taposni le másokat.
Ha az álnokság normává válik a társadalomban, az visszahat mindannyiunkra. Aki mellőzi az alapvető igazságokat, és nem veszi figyelembe ezeket, az "bajt arat". Miért? Azért, mert Isten a világokat szavával alkotta úgy, hogy a láthatatlanokból álltak elő a láthatók (Zsid 11,3). A látható világ törvényszerűségei megkerülhetetlenek. Ugyanúgy a láthatatlan világ törvényszerűségei is azok. Ahogy a vizkiszorítás törvénye megkerülhetetlen a fizikai világban, úgy megkerülhetetlen a vetés-aratás törvénye (Gal 6,7) a lelki világban. Aki igazságtalanságot vet, bajt arat. A bajra használt aven héber szó visszaható jeletéstartalmú, azaz azt erősíti, hogy Istennél rend van: amit vetsz, azt aratod is. Ha igaztalanul bajt csinálsz, aratod a következményeit. S ez így van egyéni, közösségi és társadalmi osszefüggések mentén is!
Amikor rendkívüli időkben remegni kezdenének az életünk, az egymással való kapcsolataink alapigazságai, álljunk ellent! Az előző rész 7. versében is szerepel szó az igazságra: a misphat. Azonban ez más, mint az előző. Ez az igazság helyreállítására, és cselekvésére vonatkozik, annak a helyreállítására, cselekvésére, ami helyes. Helyes azokkal szemben, akikkel nem cselekednek, ill. cselekedtek helyesen, s kell valaki, aki lát, lelplezi az álnokságot, és helyreállítja a rendet, az igazságot, igazságosságot a családban, piacon, boltokban, hivatalokban, utcán, bárhol. Ezt bízta az Úr azokra, akik Jézus Krisztusban ismerik az igazságot!
A következő időkben igen nagy szükégünk lesz arra, hogy jézusi módon tegyük azt, ami helyes. Szeretetben. S a szeretet - parancs. Azaz, itt nem érzelmekről, hanem helyes cselekvésről van szó. Ha ezt teszed, azaz igazságban cselekszel, s ha felfokozott helyzetekben, pillanatokban igazságtalanságot látsz, igyekszel helyreállítani, nem bajt fogsz aratni. Ellenkezőleg: áldást!
Áldott napot kívánok!
