Bibliamagyarázat tea mellé 3 percben

"Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige."

Példabeszédek 25,11

A Példabeszédek könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit jelent Isten világában jól, a teremtett világ rendjéhez igazodottan jól élni. A válasz erre a kérdésre: Isten félelmében és a bölcsességgel. A bölcsesség lényegéről előző nap olvashattunk, míg Isten félelme nem más, mint tisztelettel és hódolattal teli viszonyulás a világ Ura iránt, amely egy erkölcsi felfogásban, gondolkozásban testesül meg. Ennek az erkölcsi gondolkozásmódnak az az alapja, hogy nem én mondom meg, nem én határozom meg, mi a jó és rossz, illetve mi a helyes és mi gonosz, hanem aki alkotta a világot: az Úr. Isten igéjére figyelve fejezem ki ezt a meggyőződésemet, és épp ez vezet el a bölcsességhez, a gyakorlatban alkalmazott helyes tudáshoz is.

Salamon összegyűjtött példabeszédei vannak ebben a fejezetben. Salamon megfogalmazott olyan mozzanatokat, amelyek bárki számára megfigyelhetőek, a szemünk előtt vannak, de mégis elkerüli a figyelmünket. Királyként foglalkoztatta a dicsősége, vagyis mások hogyan látják őt (2.v), a szíve (3.v), a trónja, vagyis az uralma erőssége (5.v), az udvartartása (6-7.v).

Peres ügyintézésekben tett megfigyelései hasznosak, amikor valakivel szemben van vitánk. Az elhamarkodott következtetéseink (8.v), mások titkának a kiteregetése (9-10.v) hányszor okozott már kellemetlenséget, szégyent nekünk is. Könnyen magunk elé tudjuk képzelni, hogy egy királyi udvarban természetes anyag a drága arany, és láthatjuk Salamont, ahogy ezek emlékeztetik őt az emberi megnyilvánulások nagyszerűségeire: a helyén mondott szóra (jót, jókor és jól; 11.v) és amikor befogadásra talál a helyesbítő szándékú kritika (12.v). Tényleg felüdítő a hűség, vagyis ha valaki azt teszi, úgy és akkor, amivel megbízták, nem mást, nem másként, ahogy ő gondolja jónak (13.v).

A további versek is udvari mozzanatok felvillanásai. A türelmes, szelíd szó az eszköze a csökönyös fejedelem, és (valószínű) manapság a makacs főnök meggyőzésének is (15.v). Helyzetekről, történésekről, emberek szerepéről hamisan tanúskodó, vagyis a hazug állítások embere életveszélyes: zúz, vág, szúr, sebez (18.v).

Végül három gyöngyszemet hadd emeljek ki.

„Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején.” (19.v). A rossz fog és a rossz láb nem terhelhető, sőt fájdalmat okoz, ha próbálnám. Ilyen a hitetlen vagy hűtlen ember reménye a jövőre nézve. Isten nélkül a jövőben bizakodni megalapozatlan, aminek a vége, hogy amikor a bizalmam tárgya meg kéne tartson, amikor ránehezkednék, mint a lábamra vagy a fogamra rágásnál, kiderül, hogy semmire nem jó, cserben hagy és fájdalmat is okoz. Az Istenben való reménység alapvető összetevője a hívő ember életének, és Ő nem hagy cserben és nem fájdalom a vége, hanem öröm a bele vetett bizalomnak, ha közben fájdalmakkal tűzdelt úton is kell haladnunk végcélunk felé.

„Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog.” (26.v) Bátran és nyugodtan képviseljük az Istenben való meggyőződésünket olyanok előtt, akik nem osztják a nézetünket. Meg ne kérdőjelezzük, kétségbe ne vonjuk, amiben, sőt AKIBEN hiszünk, mert az üdítő lelkületünket romlott, büdösen poshadt vízzé teszi. Féligazságokat tele szívvel, teljes igazságot félszívvel? Nem kéne ennek így lennie.

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (28.v) Az önuralom, önmagam korlátozása, a határ meghúzása Isten igéjének bölcsessége fényében erőssé tesz. Nagyon erőssé. A korabeli világban a kőfal volt az legerősebb védelem. A világ azt harsogja: megérdemled; a kísértő azt súgja: megengedheted magadnak, ki ne értené meg, kell egy kis lazítás. A lehetőségek mind szirénként hívogatnak, de aki tudja, kicsoda Jézusban, kinek hitt, és mi az élete célja, az ragaszkodik valami láthatatlanhoz titokzatos módon, és ez stabilizál mindenféle helyzetben, mint a hajót a tőkesúly :).

Áldott napot kívánok!