top of page

Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben


„Ne felelj a bolondnak bolondsága szerint, hogy ne légy te is hozzá hasonló. Felelj a bolondnak bolondságához mérten, hogy ne tartsa bölcsnek önmagát.” Példabeszédek 26,4-5

A Példabeszédek könyve 26. részének ez a címfelirata (Rev Kar): „Bolond, rest és hazug emberek nem méltók a tiszteletre.” Az első tizenkét vers a bolond emberről szóló rész itt. Ebben találjuk ezt a látszólagos ellentétpárt: ne felelj a bolondnak - felelj a bolondnak.

De ki a bolond, hogy egyszer ne feleljünk neki, másszor pedig feleljünk? A Biblia nagyon érdekesen, sokszor mai ésszel nehezen rendszerezhető módon beszél erről. A héberben a nabal és a kasil az a két szó, amit a bolond kifejezésére a legtöbbször használ az Ószövetség. A leggyakoribb a nabal előfordulása, amely az ember lelki, szellemi terméketlenségét és fegyelmezetlenségét fejezi ki. Az itt szereplő a kasil az ember csekély szellemi képességének a kifejezője.

Röviden arról, hogy milyen összefüggésekben találjuk meg a bolondságot a Szentírásban. Egyfelől: bolond, mint beteg, amely betegségnek a lényegére csak következtetni lehet. A beteg vagy bolond többnyire indulatos (Péld 12,16), kötekedő izgága (Péld 18,6), rosszkedvű, békétlen (Jób 5,2). Máskor mániákusságban nyilvánul meg vagy kóros vidámságban, ill. dühödt kedélyállapotban; de jellemző rá a gyors érzületváltozás és a szétszórt figyelem (Péld 10,14; Préd 4,5). Másfelől: a bolond olykor a bölcsnek az ellentétpárja. Néhányszor az értelmileg szegény embert jelenti, általában azt az embert, aki gondolkodási, döntési lehetőségeivel rosszul él és ennek következtében rossz döntéseket hoz, életét elrontja (1Móz 32,6; Mt 7,26). A bolondság tünetei: az illető beszél, mielőtt meghallgatná, hogy miről van szó, és mindig többet beszél, mint amennyit tanácsos volna és rendszerint felelőtlenül nyilatkozik meg (Préd 5,2; vö. Ef 5,4: bolond fecsegés), fellázad a fegyelem ellen (Péld 15,5) és veszélybe sodorja saját magát (Péld 28,16). A bolond bolondságát nem tudja elrejteni, gyakran meg kell fenyíteni, inteni, de ez csak ritkán vezet nála józanságra (Péld 10,13). Végül: a bolond a kegyesnek, a hívőnek az ellentétpárja. Így bolond az az ember, aki kételkedik Isten létezésében és az ő hatalmában (Jób 2,10; Zsolt 14,1) és magát döntéseiben, cselekedeteiben Isten akaratától függetleníti (Jer 10,21), Isten nélkül akar élni. Izráel, amikor tévútra tér, bolond néppé lesz (5Móz 32,21). Most már látjuk a kifejezés spektrumát.

Ne felelj neki…felelj neki. Ez a látszólagos ellentétpár könnyen kiegyenlíthető akkor, ha megfontoljuk ki az az ember, aki beszél? Ha megfontolás tárgyává tesszük az időt, amikor megszólal az a másik: jó időben, rossz időben. A helyzetet, amibe belekerülve szólal meg, szólít meg bennünket, vagy kerülünk vele konfliktusba. S ezeken felül még egyéb más körülmények megfontolásával jól kezelhetők az olyan helyzetek, amikor vagy így, vagy úgy a fenti nehézségekkel küszködő emberekkel futunk össze, vagy ütközünk a mindennapok sodrásában. Pláne ilyen felfordult időkben, amelyek a gyengeségeket is nagyban felfokozzák.

Még egy valaminek a megfontolása az, ami rendkívül lényeges: a válasznak, a válaszoknak, a válaszainknak a dolga. Hiszen arról, hogy ki az, akivel szembe kerülünk, akivel helyzet adódik, vagy akivel szemben konfliktusos helyzet áll fel, nem tudjuk befolyásolni. Ő az, aki. A válaszunk pedig azt mutatja meg, hogy mi kik vagyunk.

Ne válaszolj neki, amikor azt látod, hogy megrögzött, meggyőzhetetlen. Amikor ittas vagy indulatos. Amikor elvesztette a fejét, és látod, hogy a haragja nem neked, nem rólad szól, csak rajtad csattan. Ne válaszolj neki akkor, amikor egyszerűen nem szükséges; vagy amikor nem szolgálja a javát, csak olaj lenne a tűzre.

De válaszolj neki, amikor érzékeled, hogy nyitott arra, hogy elfogadja azt, amit mondanál. Ha az, amit mondanál, a javát munkálja. Vagy amikor muszáj válaszolni, mert a válaszból Isten nagyobb dicsősége áradhat ki. Válaszolj neki, ha a válasz lehiggasztaná, leszerelné, visszatartaná valami rossztól. Amikor mások javát munkálná a válaszod, vagy visszatartana valamit, ami másoknak árthat.

Ne felelj neki a maga bolondsága szerint, mert ha így teszel, igazolod őt a maga nyomorúságában. De felelj neki a bolondságához mérten, ami azt jelenti, hogy úgy, amilyen erővel, derűvel, határozottsággal, tisztasággal szükséges ahhoz, hogy ha helyreigazítható, helyreigazítsd, ha meggyőzhetőnek tűnik, meggyőzhesd, vagy leleplezd hamisságában, hogy ne tartsa bölcsnek önmagát.

A hozzánk szóló másik ember állapotáért, szavaiért a legtöbb esetben nem vagyunk felelősek. De a válaszainkért igen. Ahogy az emberekkel bánunk, ahogy velük beszélünk, az mutatja meg, hogy kik vagyunk. Hogy kié a szívünk. „A szív teljességéből szól a száj.” (Máté 12,34) A bolond nem méltó a tiszteletre. De az az Isten, aki előtt a szavainkkal is megállunk, feltétlen tiszteletre méltó! A másik emberben, a bolondban is – Őt illetem a szavaimmal, a bennem, a szívemben, a Lélek által ott lakó Istenről teszek bizonyságot!

Jézus mondja: „Amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…” (Máté 7,12) Ezt így is mondhatjuk: ahogy szeretnétek, hogy nektek feleljenek az emberek, ti is aszerint feleljetek meg kinek-kinek.


Áldott napot kívánok!





Kiemelt
Legutóbbiak
Archívum
kategóriák
Kövess itt is
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square
bottom of page