Bibliamagyarázat tea mellé 3 percben

"Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve?"

Példabeszédek 30:4

Ágúr beszédeit tartalmazza a mai igeszakasz, aki nem is Izraelita, mégis Isten szavává lett a beszéde. Istennek kezdettől fogva mindvégig vannak tisztelői minden népből, mert Isten nyilvánvalóvá teszi magát előttük, előttünk, kijelenti magát nekik, nekünk. Talán illeszkedik Ágúr beszédének felütése sokak életérzéséhez: „Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem!” Az oka az elfáradásának, hogy nem érti a bölcsességet, nem érti a szent dolgokat, nem érti a szél, a víz, a föld eredetét, működését.

Ágúr idejében még minden ember számára tiszta volt, hogy szükség van egy rendező elvre az életben, ami mindent meghatároz, és ami az igazodási pontot jelenti. Ma is így van ez, csak az erre való tudatos törekedés nem olyan nyilvánvaló korunk emberének életében. E nélkül a rendező pont nélkül nehéz látni, mi fontos igazán, és hogyan viszonyulnak egymáshoz a dolgok. Az igazodási pont nélkül egymással vetekednek az élet területei, hogy foglalkozzunk velük: fontos a család, fontos a munka; fontos a házasságom ápolása, de fontos az egyéb kapcsolataim ápolása is: a barátok, rokonok; fontos az egészségem, szükségem van pihenésre, de fontos a gyerekekkel töltött idő is: hogy fér mindez bele az életbe? Ágúr kérdése ugyanez a kora nyelvén: „Ki ment fel az égbe, és ki szállt le onnan? ... Talán tudod, hogy mi a neve?” Vagyis hogy működik jól az élet? Hogy működik egyáltalán az élet?

A világ válasza erre a kérdésre az, hogy meg kell találnod az egyensúlyt, a balanszt. Azt a mágikus arányt, ami kielégíti az összes terület, és kellően működteti is. Azt a titokzatos módszert, ami éltetni tud téged és a tieidet, ami életadó. Neked kell rájönnöd és megértened az élet titkát. Ez nagyon fárasztó küzdelem.

Olyan ez, mintha mágnes reszeléket próbálnák a helyükre igazítani, hogy terv szerinti, megfelelő mintázatot adjanak ki. Ha valaki próbálta, akkor tudja, hogy amíg az egyiket a helyére illesztem, a másik reszelékdarabkát óhatatlanul elmozdítom. Abban az esetben azonban, ha a mágnest közelítem hozzá, minden azonnal, szép rendben a helyére kerül. Ágúr ezt kérdezi, mi ez a „mágnes” az életben, ami mindent a helyére tesz, megfelelő rálátást és értékelést hív elő mindennel kapcsolatban? Mi ez? A ma embere inkább azt kérdezi, hogy van ilyen egyáltalán? Nem csak arról szól ez, hogy meg kell találnom az egyensúlyt, és akkor békére találok és rendben lesz minden?

Ágúr nem válaszolja meg a kérdést, de ugyanezek a szavak elhangoznak Ézsaiás prófétánál, sokak kedvenc igerészében: „Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat?” (Ézs 40:12) Ézsaiás itt nem tudatlanságból kérdez, hanem költői módon, emlékeztetve Isten nagyságára. Neki nem kérdés, a kire adott válasz: Isten. És nem kérdés, ki Isten. És ebben van a vigasztalás. Mert mi nemcsak azt tudhatjuk, hogy Isten alkotott mindent, és a Hozzá való igazodás, vagyis a Jézus Krisztusba vetett hit egyenesíti ki az életet. Nemcsak azt tudhatjuk, hogy nem balanszra, harmóniára, egyensúlyra kell törekednünk, hanem bölcsességre, ami Isten félelmével kezdődik.

Ágúr nagy kérdése, hogy „Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve?”, amire minden mai élő tudhatja a választ: Isten Fia neve Jézus Krisztus. És amit már Ézsaiás tudott, mi még inkább biztosak lehetünk benne:

„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni. Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40:26-31). Szóval ha elfáradt valaki közöttünk: bízza terheit, magát, ügyét az Úrra, Jézusra!

Jézus nem véletlen mondja: Keressétek először az Isten országát, és az ő igazságát, és mindezek ráadásul megadatnak nektek. Mt 6:33