Ideje elkezdeni élni, hogy keresztyén vagy


"Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz."

Józsué 1:7-9

El nem tudom képzelni, mit éltek meg a kor emberei, amikor meghalt Mátyás király vagy Széchenyi István. Hogy mit jelent, amikor egy nagy formátumú vezető, aki mellett virágba borult az élet, jó döntések születtek, többre jutott a nemzet, aki biztonságot jelentő, meghal. Valami hasonlóként Cseri Kálmán temetése után jöttünk haza: emlékszem a megárvultság érzésére.

Furcsa lehetett Istentől hallani, amit Józsué már tud: Az én szolgám, Mózes meghalt (2.v). Miért mondja ki Isten? A helyzet visszavonhatatlanul megváltozott. Józanító Isten megszólalása, mert nem csak tényt közölni jött, hanem a továbbot is megmutatni. Józsuénak át kell vennie Mózes szerepét, és Isten ugyanúgy biztatja Józsuét, mint annak idején Mózest kellett. (Érdemes a fejezetben megnézni, hányszor szerepel Mózes – még mindenki hozzá mér, igazodik, még az ő szavai vannak érvényben.)

Mert Mózes is volt kezdő, mint ahogy Józsué most vezetőként. Mózes hogy lett azzá a Mózessé? Hogy lett nagy formátumú, megbízható Isten emberévé? Úgy, hogy hallgatott Isten szavára. Elhitte ígéreteit, és odaigazította hozzájuk a döntéseit, a gondolatait, tetteit. Ma is ez a növekedés, stabilizálódás záloga, ami bárki hívő számára hozzáférhető.

Krisztus követőiként kiváltságunk, hogy Jézus megszerezte nekünk a fiúi pozíciót. Jézus Isten családtagjává tesz mindenkit visszavonhatatlanul, aki bűneit, életét Jézusra bízza, de van nekünk is dolgunk. Teológus korom óta gondolkodom azon az igén, hogy „Jóllehet Ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet.” (Zsid 5:8) A napokban a megértés parányi fénysugara felvillant. Jézus szív szerint engedelmes akart lenni, de az engedelmesség gyakorlatát a különféle körülmények között, valódi helyzetekben kellett megtanulnia. Nem volt elég a szíve készsége, szükség volt arra, hogy történetté legyen a hozzáállása.

A keresztyén élet titka, lényege, hogy Isten új életet ad ajándékba, Szentlelke radikálisan átformál az újjászületésben, és ezzel startvonalra állít. Ezzel a lehetőség adott; kezdődik a tanulás, a neveltetés, ahol én döntök: kinek tartom magam? Isten gyermekének vagy bűnösnek és árvának? Amit válaszolok, az lesz, ami kiviláglik a cselekedeteimben. Amit hiszek magamról, Istenről, az lesz az életem története.

Józsuénak az a szerep jutott, hogy általa teljesítette be Isten az 490 éve tett ígéretét (Ábrahám után 450 év az egyiptomi kivonulás ideje, majd a pusztai vándorlás 40 évig tartott). Ahhoz, hogy beteljesülhessenek az ígéretek, erősnek és bátornak kellett lennie, amit négyszer is elmond ez a fejezet – háromszor Isten, egyszer Izrael vezetői. Vagyis az üzenet neki az volt: állj bele egészen, ne félj semmit, kezdd el!

Isten ígéreteire emlékezzünk ma, amiket nekünk tett, számoljuk meg őket, vegyük elő, és vegyük komolyan. Ha eddig nem, akkor most kezdjük el, ha már igen, akkor friss elhatározással álljunk bele, és rendezzük be a napunkat ennek mentén. S ha valaki híján lenne ígéretnek, olvassa el a 7-9. verseket, meg a Róma 8-at :).

Kiemelt
Legutóbbiak
Archívum
kategóriák
Kövess itt is
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Budapest-Külső-Kelenföldi Református Egyházközség

Rólunk

Lelki élet

Közösség

Szolgálat

Honlappal kapcsolatos észrevételeket a

e-mail címre várjuk!

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now