A kegyelem emlékkövei

April 4, 2020

 

"...és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek Izráel fiainak mindörökre"

                                                  Józsué 4,7b

 

 

Az Ószövetségben több helyen olvasunk arról, hogy akár a zsidó nép közösségként, akár egyes emberek is, emlékköveket állítottak fel az életük meghatározó eseményei után. Csak néhány példa: a testvére elől menekülő Jákób, Bételben (1Móz 28,18). De Mózes (2Mózes 24,4) és Józsué több ízben állított fel ilyen köveket (Józsué 4,4-8; 20-24; 24,26). Aztán Sámuel, 1Sám 7,12) és Illés (1Kir 18,31) is. Ha megnézzük tüzetesebben ezeket az igehelyeket, a kövek mind olyan események után lettek felállítva, amikor Isten valami különlegeset cselekedett Izráel népével, vagy olykor egyes emberekkel is út közben. Nagy szabadítások, sorsfordító események, megtartatás, életet és halált eldöntő, sorsfordító pillanatok, nagy istenélmények, olykor nagy harcok, tusakodások szülték mindig ezt a gesztust – az emlékkő állítás szent, belső késztetését.

Ebben a részben szintúgy egy meghatározó esemény végett állított fel a zsidó nép fel tizenkét emlékkövet. A nép ott áll a negyven éves pusztai vándorlás után Kánaán, az ígéret földje határán, a Jordán folyó partján. S itt arról olvasunk, hogy a nagy szabadítást követően, ti., hogy szétvált a honfoglaló zsidók előtt Jordán akkoriban éppen áradó, bő vize, valóban kivettek a kettévált folyó aljából 12 követ, és azokat állították fel mementóként. Isten népe történetében vannak tehát ilyen megállók, ilyen meghatározó pontok, ahol az Úr jelenlétének, irgalmának különös jelét, áradását tapasztalták meg, s ezekre mintegy emlékkövekre emlékeznek nem csak ők, hanem kései utódaik is. Vannak személyes életünkben is ilyenek.

1/ Az Ildikó téri gyülekezetnek a történetében is voltak ilyen idők, ahol mintegy emlékkövekként emelkednek fel események, helyek és helyszínek. Az egyik emlékkő: „1947 végén sikerült megkapni a Bartók Béla út 141. alatti általános iskola tornatermét istentiszteleti célra. Az első istentiszteletet 1948 első vasárnapján tartotta Szabó Imre esperes úr, és ez lett egyúttal kezdete az intenzív gyülekezetszervezésnek.” A másik emlékkő: „1949. december 18-án Istentisztelet után Sebestyén Andor elnökletével megtartották a Külső-Kelenföldi Missziói Egyházközség első közgyűlését, a Bartók Béla u.158. alatti - kovács és bognárműhelyből kialakított - imaházban. 250 egyháztag részvételével megválasztották az egyházközség tisztségviselőit; 24 presbitert, 6 pótpresbitert, egy főgondnokot és egy gondnokot. A gyülekezet lelkésze 1949. szeptember 1-től Dr. Szabó Géza lett”. A közösség 1950-től él hivatalosan, anyagyülekezetként. Pünkösdkor ünnepeltünk volna fennállásának 70. évfordulóját.

2/ Ez alatt a hetven  év alatt, egészen a mai napig, hány és hány emberi élet, ifisek és felnőttek, gyászolók és örvendezők, keresők és önmagukról már lemondott csüggedő lelkek találtak az itt hirdetett, megélt élő Ige által, Isten kegyelméből új életet; és állították fel ebben a gyülekezetben, ezek között a „falak” között :), belül a szívükben, a maguk életében az ő egyéni sorsukat kikövező, útjukat szegélyező, láthatatlan, belső emlékköveket. Megváltásra, bűnbocsánatra, Jézus Krisztus új életet formáló kegyelmére örökkétig emlékezve. Egy-egy közösség, még inkább egy-egy ember, egy-egy lélek így kell, hogy tudjon olvasni Isten történelmet, közösségi és személyes életek történetét formáló kegyelmének üzeneteiben. Csak egyszer tekintsük végig így az életünket! Hol vannak, hol állnak ezek az emlékkövek az életünk útjain?

S a legfontosabb emlékoszlop, a golgotai Kereszt megváltásunk jeleként áll-e már úgy az életetünkben, hogy arról fiainknak, lányainknak, mint örök életre szóló mementóról beszélhetünk? Hálával megemlékezve róla, hogy ekkor és így ismertem meg az Urat – Jézus Krisztust!

3/ Mit hirdettek azok a kövek vagy oszlopok? Javarészt azt, hogy itt véget ér az emberi ész, erő és akarat. S kezdődik Isten csodálatos tervének a beteljesülése, az Isten dicsőségének megjelenése. Az ember tehetsége és ereje véges, az Isten kegyelme pedig végtelen. Az a közösség, amelyik odaszenteli magát az Úristennek, az tapasztalhat meg ilyen istenélményeket. S az az élet, amelyik odaszenteli magát Istennek, tapasztalhat meg ilyen élményeket. Ott ezekben az életekben állnak fel az Isten kegyelemének, irgalmának, gondviselésének eleven jeleiként ezek az emlékkövek, emlékoszlopok.

Ez a mostani csend, amit Isten teremtett a zajos mindennapjainkban szinte egy csapásra, legyen alkalom arra, hogy nagyhétre, húsvétra, úrvacsorára készülve, úgy nézzünk végig egyszer az életünkön, hogy meglássuk, hol vannak benne a kegyelem emlékoszlopai? Oszlopok a múltból, amelyek emléke hálát ébreszt, megtart a mában, és minden körülmények között bizonyosságot nemz a jövőre.

 

Áldott hétvégét kívánok!

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Kiemelt

Köszöntő

March 29, 2017

1/1
Please reload

Legutóbbiak
Please reload

Archívum
Please reload

kategóriák