Bűnbánat nagyhétre

April 8, 2020

"Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! 20 Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen.” Józsué 7:19-20

Eddig minden rendben, Isten csodáról csodára járatja népét, győzelemről győzelemre. S most is ebben a reményben tudnak elindulni Ai ellen: Isten velünk lesz, megsegít. Aztán bekövetkezik a vereség, ami óriási baj! Ez a vég kezdete, ha Isten nem tesz valamit sürgősen. Mert nem volt titokban a környezetük előtt, ahogy Isten győzelmeket adott nekik, úgy a mostani vereség sem lesz. Amilyen veszélyes volt Isten kérésére a Jordánon innen, az ellenség területén körülmetélkedni, és seblázzal védtelenül feküdni napokig, pont olyan veszélyes a gyengeség híre, hiszen „Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért?” (8.v) Nagy hát a baj!

 

Józsué azonban nem csak az életükért aggódik, hanem Isten nevéért. Ha van valami, ami a korábbi (5. fejezet) megszenteltségéből, a szövetségkötése megújításából, az odaszántságából, ragaszkodásából következik, hogy Isten neve, Isten dicsősége vezeti a tetteit, döntéseit, gondolkozását: „mások mit látnak belőled az életemen, életünkön keresztül?” Ez segíti őket bűnbánatra. Izrael egész élete, honfoglalása példázza, hogy amikor Istennel rendezett kapcsolatuk van, győzelmek kísérik útjukat. A vereség pedig csendre hív, önvizsgálatra. Nekik életbevágóan fontos volt a győzelem, mert különben kiirtják őket.

 

A nagyhét lehetőséget ad nekünk is bűnbánatra, szembenézésre, böjtre, ahogy Józsué és a vének napestig Isten előtt maradtak, könyörögtek, imádkoztak. Isten pedig nem hamarabb, hanem a nap végén felelt. Ha fontos a válasz Tőle, ne adjuk fel könnyedén, ne felületesen álljunk hozzá, hanem mutassuk meg az ügy fontosságát a ragaszkodásunkkal, azzal, hogy nem adjuk fel, nem megyünk el addig, amíg Isten meg nem hallgat. Hadd lássa a komolyságunkat, az elhatározott szívünk megnyilvánulását a könyörgésben, imádságban való kitartásunkban.

 

Izraelben nem Józsué vagy a vezetők vétkeztek, nem is a többség, csak egy ember, egy család, de ez MINDENKIRE kihat, ahogy a mi bűneink is! Meglátta, megkívánta, elvette (21.v), mint Éva és Ádám. Isten hogy minősíti ezt? Vétkezett Izrael, áthágták szövetségemet (11.v), gyalázatos dolgot követett el (15.v), aminek következménye, hogy utolérte őket az átok (12.v), szerencsétlenséget hozott a nép egészére (25.v), és Isten nem lesz többé velük, amíg ki nem irtják a kiirtandót (12.v).

 

A bűn vírusa csak egyetlen embert fertőzött meg, de Isten teljes elzárkózást, totális karantént gyakorolt azonnal, és nem ment Izrael közé. Józsué és a nép feladata, hogy eldöntsék, ki oldalán állnak. Amíg nem kutatják fel a fertőzést, a bűnöst támogatják nemtörődömségükkel, és akkor Isten nem jön velük többet. Azonban ha Istennel akarnak lenni, utána kell járniuk a bűnnek, a vírusnak, lokalizálniuk kell, és eltüntetni, kiirtani, vagyis megtisztítani magukat tőle.

 

Amikor Isten rávezeti őket a fertőzés helyére, - mert Isten végzi ezt a munkát akkor is, ma is a Lelke által – Istennek ad az dicsőséget, hogy megvallja Ákán, mit tett (19.v). Azt fejezi ki: Isten útmutatásában bízhatunk, mint ahogy rávezetett erre is minket, igazat mondott, tényleg jól tudja. Újszövetségi emberként engem megállított, hogy a bűnvallás után mi jön. Nincs bocsánat. Az ítélet-végrehajtás jön: halál. Ez tény: halál nélkül nincs Istennel való kapcsolat-rendeződés. Nekünk Jézus az, akire Isten ráfordította a szerencsétlenséget, és aki halála nyomán megszűnik Isten izzó haragja felénk. Nélküle ez a sorsunk: szerencsétlenség, és Isten izzó haragja várása.

 

Ezért ez a rész különösen biztat, hogy tartsunk bűnbánatot, kérjük Isten vezetését ebben, mutasson rá a fertőzött, átkot hozó pontokra az életünkben. Legyen ez annyira fontos, hogy készek vagyunk ezért lemondani ételről, szórakozásról, kedves dologról, ami nem rossz, de most ezzel tudom megmutatni őszinte közeledésemet Istenhez. Jöjjünk Isten elé nyitott szívvel, nyitott kézzel.

  1. Hogy Isten nagyságát mások megláthassák az életemen, nekem mennyire vezércsillagom?

  2. Milyen út jellemez? Győzelmek sora, lelki harcok nyomán lelki megerősödések?

  3. Fontos-e, életbevágó-e az Istennel való kapcsolatom rendezettsége ennyire, mintha a pusztulás réme fenyegetne, ha nem történik?

  4. Én mivel vétkeztem, hágtam át Isten szövetségét, milyen gyalázatos dolgot követtem el? Mi miatt kell Istennek elzárkóznia tőlem?

  5. Látom-e bűneimért Isten izzó haragját Jézus Krisztus szenvedésében és halálában?

     

     

     

     

     

     

     

     

     

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Kiemelt

Köszöntő

March 29, 2017

1/1
Please reload

Legutóbbiak
Please reload

Archívum
Please reload

kategóriák