A belső ember fontossága - karantén idején


„Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által” (Ef 3,16)



Pál kérését látjuk ebben a versben a mai szakaszból. Mit nem kér Pál az efézusiak számára? Tudjuk, hogy nem voltak könnyű helyzetben az ottaniak, sokféle szempontból. Viszont Pál – fogságban lévén – sem kéri a körülmények változását sem a maga, sem az efézusiak számára. Nem kéri a szabadulást a rabságból, hogy visszatérhessen hozzájuk, hogy taníthassa őket. Nem mond értük valamiféle általános, keresztyén imádságot, hogy Isten áldja meg őket bajaikban, stb. Senki félre ne értse, ez szükséges dolog, de van ennél mélyebb, van ennél hathatósabb imádság is, amit kérhetünk, és ezt látjuk Pál imájában. Hiszen mit kér ő? Ezt: „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által”.Azt látjuk, hogy Pál nem anyagi dolgokat, nem történéseket, változásokat kér először. (Ez a fontos, hogy először!) Nem ez a legfontosabb. Mi a legfontosabb: a lelki, a belső világ. Erősödjünk meg a belső emberben, erősítsük a belső ember ellenálló képességét. De mi is tulajdonképpen ez a belső ember, és hogyan tud diadalmas lenni Pál fogolyként, nagyon nehéz körülmények között is, és hogyan győzedelmeskedhetünk a mai karanténhelyzetben, bizonytalanságban, nehézben mi is?


A választ erre a kérdésre a 2 Kor 4,16-ban találjuk, ahol az apostol ezt mondja: „ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra”. És a Róma 7,22-ben: "gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol ez értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn, tagjaimban levő törvényével”. Mit látunk itt? Azt látjuk, hogy a külső emberünk ellensége a belső emberünknek. Sokan ezt nem veszik olyan komolyan, mint kellene, ezért működésképtelen a keresztyén életük. A belső ember ellenséges viszonyban van a külső emberrel, azaz a testtel, annak dolgaival. A belső ember az ember bibliai értelemben vett lelki része, amely magába foglalja a Krisztusban megújult ember szívét, értelmét, lelkét. Mindazok, akik igazán Jézus Krisztus újjászületett gyermekei kapnak ilyen belső embert.


Az Isten nélkül élő ember semmit sem tud erről a belső emberről. Ezért nincs benne bibliai értelemben semmi lelki. Az élete nem az Úr Lelkének munkájával és Igéjével, akaratával van összhangban, hanem az őt körülvevő világ dolgaival, trendjeivel, tendenciáival, amik így vagy úgy hatnak rá, és formálják az életét. Ezért barátkozik vele hasonlókkal, ezért idegen a számára az, ami lelki és ezért tartja bolondságnak. Mert nincsen belső, új embere. Ez a bűn, a bűnbeesés tragédiája, hogy az ember elfelejtkezett arról, hogy őt az Úr lelki embernek teremtette. Ez a bűnesettel elveszett. S a végső tragédia az – s itt ez nagyon fontos igazság – hogy így annak, akinek nincsen az Úr Lelkétől való belső embere, annak sehová sincs visszahúzódnia a bajok, nyomorúságok, próbák elől.


Mit is értek ez alatt, hogy visszahúzódni a belső emberbe a bajok, nyomorúságok és próbák során? Tudjátok mit jelent ez az élet szakítópróbás, borzalmasan nehéz szakaszaiban? Amikor minden ellened áll? A fejedre borul? Ez a legáldottabb megtapasztalás, a legnagyobb ajándéka a keresztyén életnek! Pál, aki most fogoly, mint írja, akkor, amikor a rengeteg utazás, hajótörés, szenvedés, kövezés, botozás, ellenségeskedés, gúny és verés közepette, amúgy is fizikailag gyenge, beteg emberként azt mondja: a külső emberem folyamatosan romlik – mit mond? Mit is mond? Nem ül le sajnálkozni ezen, hogy jöjjön, aminek jönnie kell! Hanem azt mondja: a belső emberem megújul napról-napra. Tehát miközben a külső ember széjjelhullik, a belső ember megépül. Ahogy a körülöttünk levő világ, és élet felemészti a külső emberünket, a belső ember folyamatosan kapcsolatban van a mennyei dicsőség erőivel. Ezt kéri Pál - fogságból, a nehéz helyzetben levő efézusiak számára.


Hogy tudja ezt megtenni, miközben a külső embere a halálra van szánva? Úgy, hogy ismeri a belső emberben való elrejtőzés, erősödés titkát. Megtanult visszahúzódni, erősödni a belső emberben. Így volt képes arra, hogy azt írja, mondja, amit igénkben olvastunk. A keresztyén ember amolyan kétdimenziós életben élhet: a testi nyomorúságok, körülmények, bajok között behúzódhat a Krisztustól kapott belső emberébe, s ott minden erőt, bátorítást, vigasztalást, reményt megkap, miközben Urának való imádságaiban azon igyekszik, hogy a belső emberét építse. Sőt: a problémáink a belső ember megerősödését még szolgálhatják is, ha bennük ez a belső ember az Úr dicsőséges gazdagsága szerint, Lelke által megújul napról-napra. Tehát nem a körülmények változnak, nem az emberek, sőt: a problémáink sem oldódnak meg azonnal, sőt, talán a földi életünk során egyáltalán nem fognak már megoldódni, mégis belső emberünk megújulásaiban az Úr éltet, és ha földi porsátorunk elomlik majd, bevisz az ő örök dicsőségébe.


Karanténban - húzódjuk be, igyekezzünk megerősödni a belső emberben! Jézus Krisztusban!

Kiemelt
Legutóbbiak
Archívum
kategóriák
Kövess itt is
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Budapest-Külső-Kelenföldi Református Egyházközség

Rólunk

Lelki élet

Közösség

Szolgálat

Honlappal kapcsolatos észrevételeket a

e-mail címre várjuk!

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now