Összezártságban - "Haragudjatok, de ne vétkezzetek!"


„Haragudjatok, de ne vétkezzetek". (Ef 4,26)


Pál a levél vége felé egészen gyakorlati megfontolásokat tár az efézusiak elé a mindennapi életük szentségét, a kegyességi életüket tekintve. Az egyik, amit ebből kiemeltünk, a fenti ige. Jól ismert ige. Utánanéztem egyszer, és kutatások kimutatták, hogy "békeidőben", tehát nem karnténos összezártság idején, egy átlagos férfi hatszor gerjed haragra hetente. Egy átlagos nő háromszor. A nők inkább emberekre, a férfiak inkább dolgokra haragszanak. A nők verbálisan fejezik ki a haragjukat, a férfiak fizikálisan. Egyedülálló felnőttek kétszer annyi alkalommal gerjednek haragra, mint a házasságban élők. (Fordítva gondolnánk…) A hely, ahol a harag a legtöbb esetben kifejezést nyer: az otthon. S a legtöbbször a szeretteink felé fejezzük ki a haragunkat, mivel hogy ők rendelkeznek a legtöbb lehetőséggel arra nézve, hogy megbántsanak, frusztráljanak, irritáljanak bennünket.


1/ Három dolog általánosságban a haragról:

a/ a harag nem mindig rossz vagy bűnös reakció. Viszont a szabadjára engedett harag minden esetben rossz, minden esetben bűn. De vannak helyzetek, amikor a harag az egyetlen lehetséges reakció az ember részéről. Ha valaki fontos nekünk, és bántják: haragszunk. Miért? Mert szeretjük. A harag sok ízben a szeretet egyértelmű bizonyítéka. Ha nem szeretnénk, közömbösek lennénk iránta, a sorsa iránt.

b/ A harag az istenképűségünk jele. Furcsa, de így van. Mivel Istennek vannak érzései, ezért lehetnek nekünk is. Istenről pedig – fordítása válogatja – de legalább 375 esetben írja a Biblia, hogy haragszik, vagy haragra gerjedt. A harag legitim dolog az ember életében. De ahogy Pál írja: a kontroll nélküli, vétekkel, bűnnel járó, ebbe torkolló harag már határátlépés Isten szemében a részünkről.

c/ A szabadjára engedett harag messze nagy veszély forrása lehet a hívő ember életében, ezért fontos ige ez a mai. Hiszen arról az emberről, aki nem fékezi a haragját, ezt mondja a Péld 25,28: „Mint a (…) kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincsen birodalma az ő lelkén”. Utóbbi ezt jelenti: aki nem tud uralkodni az indulatain. Milyen is lesz ő? Kerítés nélküli. Azt jelenti ez, hogy védtelen. Azaz, manipulálható. Az örömhír ma az, hogy Krisztusban (!) meg lehet tanulni kezelni is a haragot.


2/ Milyen formái vannak a harag kifejeződésének?

a/ Vannak a géppuska ropogtatók. Ez a haragnak az a fajta megnyilvánulása, amikor valakiből ömlik egyszeriben és azonnal ami benne van, géppuskaropogás-szerűen. Verbálisan is, és fizikálisan is. Kiabál, dobál, csapkod, mint a vulkánkitörés.

b/ Aztán vannak a némák. A némán, baljóslatúan haragvók. Akik magukban forrongnak. Azonban e belül forralt harag miatt cinikusak, keserűek, tagadók, ellenségesek. Így jön ki az, ami belül van. S ők nem ismerik el, hogy haragosak.

c/ Vannak továbbá a mártírok. Az ő haragjuk nem mások iránt, hanem első renden maguk irányába tör ki. Magukat hibáztatják, ha megbántják őket. Nem robbannak, nem őrlődnek némán, hanem magukat okolják: mit tettem rosszul, mit kellett volna, lehetett volna másképpen tennem?

d/ Végül vannak a manipulátorok. A mottója a harag ilyen kezelésének ez: „Ne látsszék rajtad, hogy haragszol!” Ők sohase fejezik ki nyíltan az irántad érzett haragjukat, dühüket. Csak szabotálnak, szarkasztikus megjegyzéseket szúrnak oda, s ha az ember szóvá teszi, ez a válasz: „Jaj már, ez csak vicc volt! Hát nem érted a viccet?!” Azonban ők nem viccelnek. Teljes komolyság és feszülő indulatok vannak a szurkálások mögött. Él ám ez keresztyén változatban is! „Nehezen hordozom őt…” - ez a valóságban azt jelenti: olyan ideges vagyok rá, hogy majd szétvet a düh, meg tudnám fojtani...


3/ Mit fontos tudni ahhoz, hogy kezelni tudjuk? Haragudni, de nem vétkezni?

a/ Fel lehet mérni a harag árát. Mit veszít az ember, ha szabadjára engedi a haragját? A Példabeszédek könyvében megtaláljuk azt az árat, amit az elszabadult haragért fizet az ember. A következményeket. Péld 29,22: „A haragos ember viszályt szít, (…) sok bűnt követ el” (UFO). Péld 15,18: „Az indulatos ember veszekedést okoz” (SZIT). Péld 14,17: „A hirtelen haragú bolondságot cselekszik” (KAR).

b/ Meg lehet látni a haragon túl a mögöttes okokat. Általában mások miatt önt el bennünket a harag, mások viselkedése miatt. Azonban minden miértnek megvan az azértje. Azaz, túl lehet látni a haragos emberen, a szavain, a viselkedésén, és meg lehet látni a mögöttes okokat: a fájdalmat, veszteséget, stb. A legtöbbször nem az a kérdés igazán, hogy mit mond a másik, hanem az, hogy miért mondja. A sebeket okozó emberek maguk is sebesek.

c/ Így ehet gondolkodni, mielőtt cselekszik az ember. Hogyan? Sokféle útja lehet ennek. Például feltehet az ember magának legalább három kérdést: miért is vagyok mérges? Mit is akarok tulajdonképpen? Mit tehetek most, hogy bár haragszom, de ne vétkezzek?


Oka lehet a haragnak bennünk is, másokban is: megbántottság, a fájdalom, ez lehet testi fájdalom, és lehet lelki fájdalom, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, düh, félelem. Ezért érdemes elcsendesedni: miért is haragszom? Megbántottak, félek, vagy tehetetlen vagyok? S miközben ezt imádságos szívvel teszem, Isten megmutatja mi a helyes reakció. Lehet kérni a zsoltárossal: „Tégy uram závárt az én számra, őrizd ajkam nyílását!” (141,3) De hát képes vagyok én minderre ilyen indulat mellett, mint a harag? Nem, nem vagyok. Magamtól semmiképpen. Isten Szentlelke tehet képessé minderre az embert, belülről! Mert a harag forrása a szív. S addig nem fog változni semmi, ameddig a szív nem változik. Amíg be nem töltekezik Isten Szentlelkével, éltetve az új embert, a belső embert, a Lélek erőivel. Így válik késszé belülről az ember arra, hogy teremje a Lélek gyümölcseit, amelyek: szeretet, öröm, békesség, türelem, hűség, jóság, szelídség, önmegtartóztatás. Ameddig magammal vagyok tele, minden borul. Ha Szentlelkével, igéjével töltekezem be, képessé válok haragudni – és nem vétkezni. Képessé minősít erre engem belülről, és ezt lehet kérni! Előre, megelőző szádékkal is, ha indulatosabb vagyok természet szerint, de akkor is, amikor "helyzetben" lévén, érzem a haragot felgyülemleni magamban. Pulzálva, lüktetve, gomolyogva. Akkor, akkor odafordítani a szívemet, az én rászoruló szívemet az Úrhoz, hogy ne aszerint cselekedjek, aki már nem vagyok! Hanem aszerint, aki Őbenne lettem: Isten gyermekeként! Ez a mai evangélium!

Kiemelt
Legutóbbiak
Archívum
kategóriák
Kövess itt is
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Budapest-Külső-Kelenföldi Református Egyházközség

Rólunk

Lelki élet

Közösség

Szolgálat

Honlappal kapcsolatos észrevételeket a

e-mail címre várjuk!

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now