Az idők gonoszok...

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen. A jó alkalmat áron is megvegyétek, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." Ef 5,16-17

A Bibliában háromféle időkategória szerepel: a legnagyobb az aión. Ez világkorszakot jelent. A mi világkorszakunk a teremtéssel kezdődött, és Jézus visszajövetelével ér véget. Ezen belül látjuk a másodikat, amely ismerősebb, a kronosz. Ez a mi életünket keretező, így mondhatjuk: múló idő. Amikor ketyeg velünk az óra, és telnek a percek, órák, napok, hetek, évek, évtizedek, és egyszer letelnek. Betelnek. S a harmadik időkategória a kairosz. Egy pillanatot jelent, pontosabban kegyelmi pillanatot, amit Isten megtérésre, jócselekvésre ad az embernek. Ezek természetesen lehetnek akár egyedi pillanatok de lehetnek időben akár hosszabban jelenlevő, mégsem állandó lehetőségek. Itt, a mai igében az utóbbi áll: áron is megvegyétek a kairoszt. A kegyelmi időt tehát. Mit jelent ez?

Lássunk egy bibliai példát röviden, hogy érezzük a kegyelmi pillanatok, a kegyelmi idők súlyát. Jézus sír Jeruzsálem felett, mert nem ismerte fel meglátogatásának idejét. (Luk 19,41-44) Jézus sírása nem valami szomorkás szipogás volt. Egy felnőtt férfiembernek a szeme-orra váladékainak összefolyásával teljes, kiabáló, mondhatnánk keserves szívszaggató jajgatását, amikor valami visszafordíthatatlant sirat. Mert nem ismerte fel a város, és akiket a szent város jelképez - a nép, az Istentől rendelt kegyelmi időt: a Megváltót, Jézust, mint Messiást, holott szemük láttára elevenedtek meg a messiási próféciák a személyében. Nem telt el cirka harminc esztendő, és kő kövön nem maradt Jeruzsálemben. A templom leégett, a zsidó államiság majdnem kétezer évre megszűnt, Izráel szétszóródott az akkor ismert világ minden pontjára.

Kairosz: időpont, vagy rövidebb időszakaszok, amikben Isten valami különös nagy dol-got akar cselekedni egy ember életében. Ilyenkor nemcsak úgy telik az idő, mint bármikor máskor, hogy minden nap huszonnégy óra, lefolyik a homokórán, hanem ott valami történik vagy történhetne. Ezek az elkészített alkalmak, a nagy lehetőségek. Ezek azok az idők, amikről itt Pál beszél.

Mire nézve érzed azt magadban ezekben az időkben, hogy meg kell tenned? Ki az, akivel beszélned kell? Mi az, ami le kell zárjál? Vagy éppen el kell kezdjél, meg kell nyissál? Van-e lezáratlan ügyed az Úrral? Vagy valaki emberfiával? Menj, szólj, tedd, vagy tisztázd! Kérj bocsánatot, alázkodj meg, vagy emelkedj fel, állj ki azért, amiért már régóta nyom a lelkiismeret. Ha hív az Úr önmagához, és hezitálsz, menj! Ha valamire indít, tedd!

Miért? Azért, mert az idők, Károlinál a napok (sic!) gonoszok. Mit jelent, hogy gonoszok? Azt jelenti, hogy elhitetik velünk, hogy vég nélkül ismétlődnek a jó alkalmak. Mert a legtöbb jó alkalom néhányszor valóban ismétlődik, de sosem tudjuk, hogy melyik az utolsó. Aki arra számít, hogy lesz erre alkalmam később is, könnyen úgy járhat, mint a fent említett történetben Jeruzsálem: most már el vannak rejtve előled. Eddig felismerhetted volna. Halogattad, nem vetted komolyan. Több lehetőség nincs. Iszonyatos kínt jelenthet egy-egy embernek az, amikor egy fontos dologról kiderül, hogy azt választania már nincs több lehetőség. Van, ami nem ismétlődik többé. És ha ismétlődik is, nem tudjuk, melyik az utolsó. A napok gonoszok.

Ezért írja az apostol az efézusiaknak, hogy ne esztelenül járjatok, mint akik elrohannak az Istentől elkészített lehetőségek mellett, mint akik otthagyják a földön heverni az Isten által nekik elkészített ajándékokat és maradnak tovább is szegények, és lihegve rohannak tovább esztelenül, hanem legyetek bölcsek - mondja Pál -, mint akik felismerik a kairoszt, felismerik az Istentől elkészített alkalmat, és nem hagyják azt kihasználatlanul.

Még áron is megveszik. Áldozatot is hoznak érte. Ha van valami a kezükben, azt is leteszik, mert látják, hogy micsoda értéket kínál nekik Isten. Mert felsimerik, hogy mikor tőle kincset kaphatok, ezt nem lehet összehasonlítani az én szorongatott kacatjaimmal! Inkább bármi mást félretesznek, csak azt, amire Isten ezt az alkalmat készítette, kihasználhassák.

Azt olvastuk itt, hogy megismerjétek mi az Istennek akarata. Aki ebben már gyakorlott akinek ez napi beidegződés, vagyis, hogy én arra igyekszem, hogy mindenben felismerjem és cselekedjem az Ő akaratát, az nem szalasztja el könnyen az alkalmakat. Azt a Lélek különösen érzékennyé teszi arra, hogy adott pontokon felfigyeljen, hogy itt most Isten valamit elkészített. Itt Ő akar most engem használni, vagy Ő akar engem megajándékozni, Ő akar cselekedni. Akkor most félre mindennel! És áron is, áldozatok árán megveszem ezt az alkalmat, ki akarom használni. Visszatekintve mindig hálás az ilyen ember az elkészített alkalmakért, és nem kell fognia a fejét: én esztelen, már megint elszalasztottam egy fontos alkalmat. Isten gyermekei szinte naponta csodálkoznak azon, ahogy Isten időzít találkozásokat, ahogy elkészíti a szükséges segítséget, ahogy időzít egy-egy megpróbáltatást, akár ilyen globális formában is, mint amilyen ez a mostani karantén, mert ott arra van szükségünk, hogy alázatra tanítson, és hogy kiderüljön: vezeheti-e azt, aki vezethető. Aki vezethető, az észreveszi ezeket az alkalmakat. Mit kell észrevennem ezekben a hetekben? Mire nézve kaptam kairoszt? Milyen alkalmat kell áron is megvennem? Miben kell megismernem Isten tökéletes akaratát?