Veszteg maradni és a bízni Atyánkban

Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! (2Móz 14:12-14)

Mennyei Atyánk, ez a történet aláhúzza, hogy a félelem és az aggódás a két leggaládabb és legsikeresebb tolvaj. Megértem, hogy a gyermekeid sokkal inkább előnyben részesítették, hogy visszaforduljanak az egyiptomi rabszolgaság kiszámítható élete felé, minthogy bízzanak benned az ismeretlen pusztaságában járva. Gyakran érezek én is hasonló kísértést, hogy inkább válasszam a már ismert tökéletlen állapotot a sosem látott szép ígérete helyett. Segíts nekem, hogy veszteg maradjak és bízzak, hogy te vívni fogod a harcot értem, bármi legyen is az.

Köszönöm, hogy én nem az egyiptomi katonák fenyegetésével nézek szembe. A legnagyobb csatáim gyakran a szívemen belül vannak. Míg te a hatalmas szeretetedről beszélsz nekem Jézusban, amit hiszek is, hogy igaz, én gyakorta emberek megerősítésére, helyeslésére tekintek, meg hogy én irányítsam a körülményeimet, és hogy anyagi jólét töltsön fel. Szabadíts meg, Uram, tégy szabaddá!

Időnként azzal csatázom, hogy rád bízzam azoknak a szívét, akiket szeretek. Hatástalan módszerekhez folyamodom, mint a manipuláció, az elspiritualizálás, vagy hogy majd én megpróbálom „megjavítani” az embereket. Soha nem működik, soha. Segíts nekem, hogy meghosszabbítása legyek a te szívesen fogadó szívednek, az irgalmas elfogadásodnak, a meglepő kegyelmednek. Újra ledobom a szerszámosládám, az eszközkészletét annak, hogy mások életében a Szentháromság negyedik személye próbáljak lenni.

Mindemellett szembe kell néznem az öregedés ismeretlen földjével. Úgy szeretnék visszarohanni a 30-as éveim földjére, de ez nem fog megtörténni. Segíts engem, hogy bízzak benned az utazásban, hogy egyre öregszem, hogy az ízületeim egyre merevebbekké válnak, a memóriám pedig meglassul, ahogyan barátokat temetek és vágyakozom Jézus visszajövetelére. Te mindig hűséges, bőkezű és jelenlévő voltál, és soha nem szűnsz meg ilyennek lenni. Atyám, azt választom, hogy veszteg maradok és bízom, a félelmen és az aggódáson túl. Nagyon is Ámen, így imádkozom Jézus gyengéd és diadalmaskodó nevében.

(Scotty Smith)