Egy ige, egy szó: "békülj ki"

"...hagyd ott az oltár előtt az ajándékodat, menj el, és békülj ki előbb atyádfiával..." (Máté 5,24)

Jézusnak fontosabb az, hogy közöttünk, ember és ember között békesség legyen, mint hogy rendezetlen kapcsolatokkal ott üldögéljünk a templomban? Ezek szerint igen!

A zsidó világban a templomban, a bűnért bemutatott áldozat egyrészt csak a nem tudatosan elkövetett bűnök esetében volt hatásos. Ha valaki tudatosan megtűrt, sokszorosan elkövetett, eszkalálódott bűnt vitt oda, valódi bűnbánat nélkül (!), az áldozat hasztalan volt. Isten nem fogadta el az ilyen áldozatot. Másfelől az áldozatnak része volt a bűnbánat: a bűn kimondása, és a bűn következményeinek felvállalása, helyreállítása. Ezek nélkül mit sem ért az, Isten előtt.

A zsidók hitték, hogy a nagy Megbékélés Napja a teljes zsidóság számára jön el Isten és népe között. Viszont az egyes ember számára csak akkor következik el, ha a felebarátjával nincsen rendezetlen kapcsolata úgy, hogy annak rendezése rajta állt volna.

Jézus egészen világossá teszi azt az alapvető tényt, hogy addig, ameddig úgy, hogy amennyire lehetséges, és amenyire rajtunk áll (Róma 12,18) nem igyekszünk békességben lenni, azaz rendezni a problémát azzal, akivel rendezetlen problémáink vannak, nem lehet igazán rendezett a kapcsolatunk Istennel sem. Nem remélhetünk megbocsátást, ha meg nem bocsátunk, vagy bocsánatot nem kérünk, és nem teszünk meg mindent ami rajtunk áll, és ami lehetséges (!), hogy rendezzük a romlott kapcsolat gyakorlati következményeit.

Van úgy, hogy azt érzem: fal van Isten és közöttem. Azt érzékelem, mintha zárva volna az ég az imádságaim előtt. Egy alkalomra emlékszem, amikor valakit nagyon csúnyán megbotránkoztattam. Több évvel azelőtt történt, mindig is bántott, de nem volt merszem hívni, elé állni és rendezni azt a dolgot, mert akkor mélyen sebezhetővé kellett volna válnom, mélyen meg kellett volna alázkodnom. De a Szentlélek szinte belső füllel hallható hangon mondta: "Menj és rendezd!" Írtam annak a másiknak, talákozást kértem. Szorongva készültem rá. Aztán találkoztunk. A földet néztem eleinte, de aztán a Lélek adott szavakat, bátorságot, és mindent elmondtam ott, amit el kellett mondanom neki.

Életem egyik csodálatosan felszabadító megtapasztalása lett ez. S ami különös és jelentős: olyan megújulás vette kezdetét bennem ezzel, amelynek a hatása most is tart, és az élmény szentsége most is belengi az emlékeimet, és fényt vet az útra!

Ha van a mai rövid igének üzenete, az ez: menj! Tedd meg! Békülj ki! Míg időd van, és míg együtt mentek az úton.*

*Jézus ebben a nagyon is gyakorlati parancsban érvként két embernek a képét hozza fel, akik peres ügyükkel a bíróságra mennek. Míg úton vannak, addig lehetéges rendezni a kettejük ügyét, és lehet, hogy el sem jutnak a bíróságig. Ha nem rendezik a rendezni valót, akkor a bíróság fogja, és az a rosszabb. Ebben két tanulság bújik meg: a/ az azonnal nem rendezett kapcsolati kérdések súlyosan, mérgezően eszkalálódnak; b/ addig kell helyesen megélni a kapcsolatainkat, és azok rendezését, amíg tart az életünk. A boldog élet és a boldog örökkévalóság egyik titka ez.