Egy ige, egy szó: "ördögök"

"Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba!" Máté 8,31

A mai újszövetségi igénk szövegéből egy szót emeltünk ki, amellyel kapcsolatosan alább néhány fontos dologra figyeljünk.

Márknál egy, Máténál két kötözött embert látunk a gadarai történetben. Ők oly mértékben fogottak voltak, hogy azt látjuk: a bennük élő démonok mintegy kibeszéltek belőlük. Hogy lettek ők fertőzöttek, fogottak, megszállottak, ördöngősök, ahogy régiesen olvassuk a Károliban? Nem tudjuk, nem írja az ige. A Jordánon túl, a Dekapolisz nevű pogány területen éltek. Ez sokat elmond.

Rengeteg féle útja-módja van annak, hogy hogyan lehet valaki okkultan (okkult: titkos, rejtett, így nevezzük a negatív előjelű szellemvilág erőihez tartozó dolgokat, jelenségeket) érintett. E helyt szeretném lerombolni azt a közhelyet, hogy ma ilyen nincs. Sajnos van. Nem tudjuk, hogy ezek az emberek hogyan érintették az okkult világot, és miként süllyedtek benne a megszállottságig, amely egy egészen brutális fokozata az ilyen kötöttségnek. Ilyenkor az ember már nem ura többé a testének, azt a benne levők bármire használhatják. Akár beszélhetnek is belőle. Egy bizonyos: valamiképpen kapcsolatba kerültek ezzel a világgal, s a negatív előjelű szellemvilág erői működésbe lépve bennük - teljesen átvették az irányítást az életük felett.

Ma ebből a történetből kiindulva csak egy dolog legyen előttünk, az, ami talán írva sincsen ebben a történetben, viszont az összes következményét látjuk itt. Ez pedig nem más, mint az a lelki törvényszerűség, hogy aki bármilyen módon, egy bizonyos mélységen túl érintkezett a negatív szellemvilág erőivel, annak az életében ezek az erők hatni kezdenek. Mert ez törvény. Ha tudunk róla, ha nem. Ha a Tízparancsolatból a harmadikra gondolunk, ott még azt is látjuk, hogy ha az őseink tettek ilyet, az ránk is hathat, négy nemzedékre átívelő módon. S hogy kerülhetnek ma emberek ilyen hatás alá? Nos, nagyon sokféle módon. Ameddig az ember meg nem tér, újjá nem szüli őt Isten Lelke, addig a hierarchia következő:

Isten

Sátán

ember

állatvilág

Az ellenség elképesztő intelligenciával, mindig a kor kívánalmai, igényei szerint alakítva adja el a magáét. Nem is gondolnánk, hogy hány helyen kopogtat nagyon intelligensen. Mindenütt kopogtatás hallik ott, ahol a hitünkre, a bizalmunkra, az elménk feletti uralom birtoklására megy ki a dolog, akármilyen ártatlanul is hangzó módon. Tehát mindarra, ami egyedül Istent illeti meg! Sátán nagyobb intelligencia, mint az ember! Helyén kell kezelni! Amikor Jézus Krisztus királysága alá kerül az életünk, a hierarchia így módosul:

Isten

ember

Sátán

állatvilág

Ezt a váltást látjuk itt, ennek a két embernek a történetében. Amikor Jézus Krisztus nevére meghajolnak a légiónyi démontömegek, és a disznókba távozva elhagyják ezt a két embert, a fenti hierarchia áll fel. Innentől válik védetté az ember. Ahogy ők is. Senki ne higgye, hogy ez ma nincsen pontosan ugyanígy. Pontosan ugyanígy van ez ma is!

Ördög, ördögök, démonok? Ugyan! - mondják sokan, s még a keresztyén világ képviselőiből is tíz hiszi a létüket, de csak kettő az aktivitásukat! S nem tudják, még hívők sem, hogy miért nyugtalanok, miért nincsen békességük, miért ólálkodik a depresszió körülöttük? Miért félnek nappal is, éjszaka is, miért érzékelnek jelenlétet a szobájukban éjjelente, miért őrülnek meg olykor a gyerekeik, kifordulva önmagukból, ilyesztő módon, s hasonlók, nehezebb esetekben. Miért megátalkodottak, miért tévelyegnek magukat keresztyénnek mondó emberek, és miért ragaszkodnak meggyőzhetetlenül a maguknak kreált istenképhez, ami minden, csak nem a Biblia Istene, Krisztusa? Ezek mind fakadhatnak abból, hogy egykor vagy ők, vagy az elődeik valahol, valami módon fertőződtek ezzel a világgal, s ezt hozták az új életükbe. "Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el." (1Pét 5,8)

Amit végül látunk, az, amit Pál a Filippi 2,10-ben így mond: "fel is magasztalta őt - ti. Jézust - Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Jézus parancsolt a légiónak, és ezt olvassuk: "Akkor azok előjöttek" (32) - ti. azokból az emberekből, akik ezzel teljesen megszabadultak, feltisztultak.

Jézus Krisztus a szabadító! Neve is elárulja: Jézus, Jassúah, azt jelenti, az, aki megszabadít! Ma is!