Egy ige, egy szó: "új folt"

May 28, 2020

 

"Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás." Máté 9,17 

 

Ezt a szót, még inkább kifejezést, amit ma kiemeltünk a napi igéből, akkor értjük meg jól, ha megértjük, hogy milyen üzenetet szánt az eredeti hallgatónak ezzel Jézus?

 

Az előzmények: elhívja az Alfeus fiát, Mátét. Ha valaki meg akarja ragadni az elhívás perceinek a drámáját, Az Isten Fia című filmből kiragadott részlet (katt ide érte!) ezt egészen megrázóan mutatja be. Egy bűnöst! Egy kivetett vámszedőt, aki után köpött a saját népe is, de köptek a rómaiak, a munkaadói is, noha nekik dolgozott. De jött a következő, velejéig megbortánkoztató részlet: Jézus ezekkel együtt evett! Az asztalközösség a totális, teljes közösségvállalást jelentette akkor. Nem volt annál több, csak a házasságban egy férfi és egy nő teljes, szexuális egyesülése. Botrány! Majd a böjt következett: minden kegyes zsidó hetente legalább egyszer böjtölt, ez volt a törvény. Még Keresztelő János tanítványai is. Jézus tanítványai pedig nem böjtöltek! Hogyhogy?! Miért nyom ez a magát Messiásnak hirdető valaki állandóan fricskát a régi törvényekre? Hát nem azokból fakad az üdvösség? Jézus mindent felforgat? 

 

Mindezekre a megbotránkozásokra volt Jézus válasza a fenti ige, egy másikkal megtoldva: "Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad." (17-18) Mit jelent ez? 

 

Jézus ezekkel azt üzente kora vallásos hallgatóságának, hogy Ő nem azért jött, hogy foltozgassa a vallásos júdaizmus régi gyakorlataiból álló hagyományokat! Jézus azért jött, hogy valóságos változásokat, valóságos növekedést ajánljon az Isten királysága alatt, s ez pontosan olyan, mint amikor nem varrnak régi foltot új ruhára, és amikor az új bort új tömlőbe öntik. Ha ugyanis új, beavatatlan anyagból varrnak régi, elgyengült anyagú ruhára foltot, az első mosásnál, amikor a beavatott anyag összemegy és megszárad, a varrás mentén még nagyobb szakadást csinál a régi ruhán. S ha az új bort a régi, megszáradt, rugalmasságát elvesztett kecskebőr tömlőkbe öntik, amikor forr, szét fogja vetni a megkeményedett tömlőt, és kiömlik a bor is, és a tömlő is tönkremegy. 

 

Mit mond ez nekünk, ma? A 20. század egyik legnagyobb hatású református igehirdetője nagyon találóan fogalmaz. Ő ezt mondja a foltokról, a foltozgatásról: "Isten nem foltozó, hanem teremtő. Ő nem foltozgatni akarja rongyos életünket, hanem egészen újat kínál helyette. Vagy kell ez valakinek, vagy csalódni fog a maga elvárásaiban.

Gyakori kísértés ez: éli sok ember a maga életét Isten nélkül, aztán valahol szakadni kezd, s csak oda kérne - lehetőleg azonnal - egy foltot. Jelentkezik egy betegség, megromlik a házasság, nehézségek támadnak a gyerekekkel, jó lenne tisztán látni egy döntés előtt - s ebben az egy ügyben kér hamar segítséget az illető Istentől, de a hozzá való viszonyulásán, egész életén nem kíván változtatni.Isten azonban nekünk nem egy kis vigasztalást, egy kis megnyugvást, alkalmi jó tanácsot (amit aztán lehet, hogy meg sem fogadunk) akar adni, hanem újjá akar teremteni: új gondolkozást, Jézus indulatát, örök életet kínál.

Amikor a tékozló fiú a maga disznószagú, rongyos ruhájában hazatért, nem megfoltozták rajta, hanem levetette, az apja szeretete tisztára mosdatta, és ráadták „a legszebb ruhát". Isten nekünk is Jézus Krisztus igaz voltának, szentségének fehér ruháját adja a megváltásban. De ehhez le kell vetni a magunk megszokott bűneinek szennyesét. A megváltás átöltözés. Nem foltozom a régit, nem veszem rá az újat, hanem a bűnvallás őszinteségében meztelenre vetkőzöm Isten előtt, elvetek magamtól mindent, ami az ő szemében tisztátalan, és boldog hálával magamra veszem az újat. „Felöltözöm Krisztust." Vagyis hittel komolyan veszem, hogy ő megbocsátott, gyermekévé fogadott, és ezentúl ehhez méltóan is akarok élni.

 

„...végy tőlem... fehér ruhát, hogy... ne lássék szégyenletes mezítelenséged..." (Jel 3,18)

 

Cselekedeteink rongyaiban nem lehet bemenni Isten országába, csak Jézus igazságában."*

 

*Idézet: https://www.facebook.com/CseriKalmanIgehirdetesei/photos/a.517225001629162/2069169626434684/?type=1&theater

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Kiemelt

Köszöntő

March 29, 2017

1/1
Please reload

Legutóbbiak

June 16, 2020

Please reload

Archívum
Please reload

kategóriák