Legyél frissítő!

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. Péld 11:24-25

Úr Jézus, képtelenség anélkül olvasni ezt a részt, hogy felemelnénk a szívünk és kezünk a menny felé. Nem tudjuk úgy olvasni ezt a három szót, „aki mást felüdít”, hogy ne gondolnánk Rád. Senki sem üdíti fel úgy a száraz és megterhelt szívet, mint ahogy Te. A kegyelmed minden nap megújul, és a rendíthetetlen szereteted sose jut a végére.

Senki nem ad szabadabban, mint Te, Jézus. Soha nem lehet azzal vádolni, hogy bármi jót visszatartottál a népedtől. Sose azért jutsz ínségbe, mert felhalmozol, hanem mert önként vállaltad a kereszt ínségét, hogy eszköze legyen annak, hogy gazdaggá tegyél minket (2Kor 8:9). Ez az evangélium, és semmi sincs olyan üdítő, mint az evangélium, mert ez az Istennek ereje az üdvösségre (Rm 1:16) – hívőnek, nem hívőnek egyaránt.

Jézus, Te mindig felemelt hangon hívsz minket magadhoz: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7:37). Miért használsz felemelt hangot az evangéliumban? Mert nehezen hallunk – könnyen megzavar mindenféle figyelmünkért versengő hang. De legfőképpen azért, mert annyira kész vagy örömmel felüdíteni bennünket a kimerültségünkben, elcsigázottságunkban, a „bátorításra szorulok”, a „bizonytalan vagyok jövő felől” állapotunkban. Köszönjük, Urunk. Köszönjük. Köszönöm. Köszönöm.

Ahogyan a kegyelem lefele fut a szükséget szenvedő irányába, úgy fusson át rajtunk szabadon mások felé. Jézus, kinek akarod, hogy felüdülést ajánljuk fel ma? Kinek kell átadnunk egy csésze kegyelmet, vagy a kedvesség hívását – a Te nagy szereteted szociális távolságot megtartó, levegő-ölelését? Nagyon is ámen, így imádkozunk a Te ragyogóan magával ragadó nevedben.