Egy ige, egy szó: "erőszakot szenved"
"Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni." (Máté 11,12)
Erőszakot szenved az Isten országa? Nehéz igéhez jutottunk a mai szakasszal újra. Egy üzenet ebből mára:
Keresztelő János napjaitól mostanáig" - mondja Jézus, a mennyek országa erőszakot szenved? Az erőszakosok igyekezenek magukhoz ragadni. Mit jelent ez? Furcsa fogalmazás mögött egy egyszerű tény rejtőzik: Jánost is, és Jézust is tömegek hallgatták. Lépten-nyomon látjuk ezt. Olyan tömegek, akik egymást lökdösve, tolongva próbáltak annak a bizonyságtételnek a közelébe jutni, amit János képviselt: "Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban." (Máté 3,5-6) Az egész Júdea, és Jeruzsálem népe és a környék lakossága. Tömegek. Jézus? Féltucatnyi helyen olvassuk, hogy a tömeg szorongatta őt: Márk 3,9; 5,31; Lukács 8,45. Tízezrek egyszerre. Emberek tömegei, János idejétől Jézus idejéig szinte erővel, mint a várat ostromló hadak, úgy tolongtak, hogy hallják az Isten Királyságáról szóló evangéliumot. Ahol az megszólalt, mentek, és tülekedve, a szóló személyét szinte ostromolva akarták azt hallani, bűnbocsánatot kapni, áldást nyerni, gyógyulni. Olyan lendülettel, amely már-már erőszakosságnak tűnt. Valóságosan. Az emberek ostromolták Jánost és Jézus, mióta csak prédikálni kezdtek. Hallani akarták. Látni akarták. Gyógyulni akartak, s ezért mindent megtettek olyannyira, hogy Jézus ílyen szavakkal beszél erről a jelenségről. S akik odajutottak, a tolongásban elöl levők, gyógyultak, újultak. Ebben semmi negatív értelem nincsen. Pusztán a kifejezés furcsa.
Jézus azonban mégis megfogalmaz egy nemzedéki kritikát: hiszen eljött János, és életidegen különcöt láttak benne. Eljött Jézus, aki ott élt az emberek között, de nekik mégsem kellett igazán(!) sem egyik, sem másik. A tömegek, az erőszakos ostromlás ellenére, mégis ezt a kijelentést tette Jézus. S itt nem a farizeusokról, az állandó ellenzékről, hanem a sokaságról és a sokaságnak beszél. Képesen itt is, amikor elmondja azt a régi mondást is a táncról, a gyászról: azaz, bármit éltek eléjük, nem lehetett őket megelégíteni. Semmi sem volt elég jó nekik. Erre mondta Jézus: a bölcsességet annak "gyermekei" (így áll szó szerint) igazolják. Vagyis, aki megismeri az Isten országa evangéliumát, annak az élete igazolni fogja azt, amit megtalált!
Ma nincsenek már a Nyugat világaiban tömegek, akik tolonganának hallani az Isten országa evangéliumát. Azt azonban bízvást állíthatom, hogy bűnbocsánat, gyógyulás, szabadulás és változás(!), valós változás csak és kizárólag Jézus Krisztus evangéliumába, megváltásába, erejébe és jelenlétébe van egyedül belekódolva. Ő képes, Lelke által olyan erőtérbe vonni az övéit, amely erő és hatalom valóságos, maradékony változásokat hoz, és indítja az embert egy új életre, folyamatos, pozitív változásokra, formálódásra.
Ma is vannak elvárásaink, hogy mit tegyen velünk az Isten, hogy Jézus hogyan nyúljon bele az életünkbe. Mint Naámánnak! Nyújtsa ki a kezét, húzza végig a sebeimen, beszéljen úgy, ahogyan nekem van szükségem rá. S ha nem felel meg az elképzeléseimnek? Akkor nagyon gyorsan "leakadok" róla. Sok ilyen helyzetet éltem meg mások lelki értelemben vett kísérőjeként. Elvesztettem embereket, mert nem azt kaptak, amit vártak. Nem, nem tőlem. Istentől, Jézustól, akit képviselni igyekeztem feléjük. Az evangélium nem kellett nekik. Mert más elképzelsük, más istenképük volt, mint amit az evangélium elénk tár. Egyszer valaki ezt kérdezte: "Meddig tarthat a szabadulásom?" Mondtam neki, hogy ezt én nem tudom: két nap vagy két év, ki tudja? Erre írt egy levelet később, amiben többek között ez állt: "Milyen Isten a magáé, hogy két év kell neki az én megszabadításomhoz?!" Mert mást várt! Anélkül hogy bízott volna, megpróbálta volna. Nem. Ahogy ő azt elképzelte. Furulyáztunk nektek, - mondja Jézus - siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok, és nem is mulattatok. Mi jó nektek? Semmi sem jó nektek. A megváltásról, a saját életem gyógyulásáról, a problémáim megoldásáról hordozott sajátos elképzelések megkötik a szívemet, nem engedik, hogy szabad kezet adjak Jézusnak!
Gyermekei által igazolódik a bölcsesség. Azaz, aki nem a saját, hanem az isteni bölcsességre hagyja magát, azt az a bölcsesség igazolni fogja. Egyszerűbben: ha szabad kezet adsz az Úrnak, hogy azt tegyen veled és benned, amit csak akar, Ő maga fogja igazolni saját magát, erejét, hatalmát, igazságát, szabadító szeretetét tebenned! S akkor valós változásokat fogsz látin, megélni! Életet tapasztalsz.
Menj, és bármi vár megoldásra benned, feküdj fel a kegyelem árjára! Adj szabad kezed Jézusnak! Ott születik a megoldás! Igazolva látod majd...
