Egy ige, egy szó: "példázatokban"

"Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban; (...) A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg." Máté 13,1-3;10-11

Miért beszélt Jézus példázatokban? Azért, hogy az emberek ne értsék, amit mond? Egyáltalán: ki az, aki megérheti Isten igéjének üzenetét? mi az oka annak, hogy emberek, bár olvassák, vagy olvasgatják a Bibliát, vagy éppen hallgatják Isten igéjét, mégsem értik annak az üzenetét? Mai igénkben Jézus erre a kérdésre adja meg a választ, hogy kicsoda értheti meg Isten igéjét, annak üzenetét? Kicsoda értheti meg az Isten világának, országának dolgait, ahogy itt olvastuk: titkait?

Jézus válasza erre ez: "nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait," Ez a szó titok, müsterion, az Újszövetség eredeti görög nyelvében egy technikai jellegű jelentéssel bíró kifejezés. Azt jelenti itt a müsterion, hogy valami teljességgel értelmetlen egy olyan valaki számára, aki nincs beavatva a dolgokba, de amely teljességgel érthető azok számára, akik beavatottak. Hogyan is értsük ezt?

Az újszövetségi időkben, a pogány világot tekintve az egyik legnagyobb és legnépszerűbb vallás csoport, az ún. misztériumvallások voltak. Ezek a vallások bizonyos fajta közösséget, sőt azonosulást ígértek az embereknek bizonyos istenségekkel, amelynek során aztán minden félelemtől: az élet dolgaitól, eseményeitől, sőt a haláltól is, megszabadul az ember. Érdekes, hogy ezeknek a misztériumvallásoknak csaknem mindegyike egy olyan istenségnek a történetén alapul, amelyik szenvedett, meghalt és újra feltámadott. Szinte mindegyik esetében a szenvedés, mint olyan, játszotta a főszerepet. Az egyik leghíresebb ilyen istenség, ill. vallás az Ízisz-vallás volt.

Ozirisz bölcs és jó király volt. Séth, az ő gonosz testvére, gyűlölte őt, és hetvenkét összeesküvővel együtt, egyszer egy lakomára hívták el Oziriszt. Ott aztán Séth meggyőzte Oziriszt, hogy feküdjön bele egy szép küllemű, csiszolt koporsóba, amely pont az ő méretére készült. Amikor már benn volt, hirtelen lezárták a koporsót, és beledobták a Nílusba. Ízisz, Ozirisz hűséges felesége, hosszú és gyötrelmes keresés után megtalálta a koporsót, és nagy gyásszal hazavitte azt. Aztán amikor egyszer Ízisz nem volt jelen, Séth ellopta a koporsóból a testet, tizennégy darabra vágta és szertehurcolta egész Egyiptomban. Ízisz, szomorúságától hajtva újra keresésre indult. Végül aztán megtalálta a test mind a tizennégy darabját, és mágikus ereje révén, újra egybeszerkesztette, és visszahozta a férjét a halálból. S onnantól Ozirisz lett az élet és halál halhatatlan királya. Így szól az alaptörténet.

Aki aztán ennek a vallásnak a tagja akart lenni, annak hosszú megtisztulási folyamaton kellett átmennie, ami böjtöléssel, önsanyargatással és tanítással járt együtt azért, hogy megértse a történet belső mélységeit. S így aztán maga a drámai sztori, sajátságos vonulatával, a bajokkal, szomorúsággal, a feltámadással, és a győzedelmes befejezéssel együtt átalakult egyfajta szenvedés-játékká, amit eljátszottak. Zene, érzelmi robbanások, fények és ragyogó koreográfia mind együtt volt, hogy emelje, megerősítse az érzelmi légkört. Amint a játék véget ért, a résztvevő egynek érezte magát az istenséggel, mind a szenvedéseiben, mind a győzelmében. Úgy érezte, mintha keresztülment volna a halálon a halhatatlanságba azáltal, hogy egyesült a játék során az istenséggel. (Ez a kultusz a leggazdagabbak kiváltsága volt, mert a beavatási folyamat igen költségesnek bizonyult, amit csak ők tudtak megfizetni.)

Így értjük meg, amit az elején, a „titok” kifejezéssel kapcsolatban elmondtunk, hogy egy beavatatlan számára, aki nem volt részese ennek a szenvedés-játéknak, mindaz, amit ott a részt vevők átéltek, értelmetlen volt.

S így értjük meg azt is, hogy amikor az Újszövetség az „Isten országának a titkáról” beszél, nem arról beszél, hogy az Isten országa távoli, homályos, rejtélyes vagy nehezen érthető lenne. Azt jelenti ez, hogy annak, aki a szívét még nem adta át Jézusnak, akinek ezzel együtt az ige ihletője, a Szentlélek Isten a szívében lakozást nem vett, mindez érthetetlen. Hiszen Isten igéjét a hívő ember számára részeiben és egészében a Szentlélek teszi érthetővé, relevánssá, alkalmazhatóvá, élhetővé és megélhetővé, a maga erejével, hatalmáva, világossága mellett! Mindez úgy, ahogy Jézus mondja: adatik. Ha valakit zavar az, hogy még nem jár itt, annak azt mondjuk: jó, hogy zavar! Ha nem zavarna, az volna a baj! Ha zavar, az azt jelenti, hogy Valaki keres téged, hogy adhassa neked mindezt! Erre reagál a szíved úgy, hogy zavarja, hogy úgy véled, nem vagy ott még. Addig fogja zavarni, amíg meg nem ajándékoz vele - Ő maga.

Hiszen Isten országába a felülről születéssel érkezik meg mintegy az ember. Amikor Jézus Krisztus keresztjéhez való vonzatásban megérkezik hozzá az ember és feltárja előtte a szívét, erre a Lélek válasza, aki Jézushoz vonzotta őt, az, hogy lakozást vesz abban szívben, a szív bűnvallással felékesített, megüresített házában (Máté 12,44) és betölti önmagával. Ezzel az Atya a maga családjának a tagjává, országának a polgárává tesz valakit, hiszen teljesen azonosítja magát Jézus Krisztusért, a Szentlélek személyében benne lakozást véve - azzal az emberrel. Aki - lehet ezt így mondani - onnantól beavatott lesz. Beavatott ebbe a nagy "titokba", az Isten országa titkába. S onnantól ért, és egyre többet, idővel egyre mélyebben érti a Gazdája gondolatait (nem mindent egyszerre, és nem azonnal!), az igét, és boldogan ujjong fel ettől olykor, öröme lesz benne, szívébe zárja és termi a megértett, megélt ige gyümölcseit! Érted már?