Egy ige, egy szó: "konkoly-keresztyénség"

",,,konkolyt vetett a búza közé" Máté 13,15

Több példázatot mond itt Jézus. Az elsőt, a megvető példázatát a tömegnek, a többit a tanítványoknak. A legbelső körnek. Mint a búza és konkoly példázatát is. Ha csak a jelképekre tekintünk, már itt is nagyon óvatosan kell járjunk, noha később maga Jézus magyarázza el ezeknek a jelképeknek a jelentését a tanítványoknak: "Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!" (13,37-43)

Hol valósul meg az Isten királysága ma? A gyülekezetekben. Amely olyan emberek közössége, akiknek a szívében megvalósult az Isten királysága. Akik az Ő királysága alatt élnek, mint jó magok! De ott van a konkoly is. Honnan látszik ez? Onnan, hogy ezt mondja: a végén eljönnek az angyalok, és országából, tehát a Gazda országából összegyűjtik a konkolyt.

Mi a konkoly? A konkoly ugyanúgy ott van a a gyülekezetben. A konkolyt kis bátorsággal látszatkeresztyénségnek mondhatjuk. Olyan, mint az igazi, de mégsem az. Ahogy a konkoly is majdnem ugyanolyan egy jó darabig, mint a búza, mikor növekszik. Sőt, összefonódik a gyökerük, sőt, mondják: a konkoly gyökere mérgező volt, ezért akarták leválasztani a szolgák még időben a búzáról, nehogy megmérgezze, nehogy invázív(!) módon elszívja tőle az éltető erőket. Mert azért a gyarkolott szem meglátja a sok hasonlóság ellenére is, hogy melyik a búza, melyik a konkoly. Mert egy idő után az is meglátszik, hogy milyen a jó búza termése, gyümölcse, és mit hoz a konkoly. Pedig először ugyanolyannak látszott mindkettő!

Ki hinti a konkoly? Az, aki nem szeretné, hogy a gyülekezetek egységben, hitelesen, Isten királyságának a burája alatt betöltsék a feladatukat. Az ellenség, aki mindent megtesz, hogy egy-egy gyülekezet hiteltelenné váljon. (A konkoly a szabotázs eszköze is volt az ókorban. A rómaiaknak törvényük volt a konkoly szórása ellen.)

Mikor veti az ellenség a konkolyt? Amikor az emberek alszanak. Alszanak. Amikor nem éberek. Az igazit a hamistól elválasztani állandó szükség. Legyetek éberek! Sokszor olvassuk ezt a figyelmeztetést. Hiszen a világító közösségek állandó célpontok.

Miért nem engedi a gazda mégsem, hogy kihúzzák a konkolyt, amikor észreveszik? Mert az ítélet nem az ember dolga. Hiszen a legjobb akarattal is, ha húzkodásba kezdene, megsértené vagy kihúzná a búzát is együtt a konkollyal. Nincsenek tökéletes gyülekezetek. Mindenütt ott van a jó és a rossz, a búza és a konkoly. A hálóban a jó hal és a rossz hal egy másik példázat szerint. Ítélet és megítélés között különbség van. Az ítélet Isten kompetenciája. A dolgok, jelenségek, gyümölcsök megítélése, hogy azok jók-e vagy rosszak, a mi dolgunk. Hiszen akkor hogyan tudnánk viszonyulni a jóhoz és a rosszhoz? A búzához, vagy a konkolyhoz. A kitépkedés, az ítélet nem a mi dolgunk, de a beazonosítás az feltétlenül az.

Kié az ítélet? Az Emberfia küldi el az angyalokat majd ennek a világkoszaknak a végén, s akkor az angyalok végzik el ezt a munkát. És elvégzik. S akkor lesz majd sírás és fogcsikorgaás. Miért? Azért, mert a konkoly-keresztyénség, a látszatkeresztyénség nagyon sunyin hitető valóság. El lehet egy egész életet tölteni ebben a hamiskás állapotban. A majdnem ugyanaz állapotában. Elhinni, hogy jól vagyok, olyan vagyok, mint amilyen a búza, holott mégsem.

Titok ez, mégis napi valóság.

Konkoly-keresztyénség...