Egy ige, egy szó: "vízen járás"

"...ő így szólt: Jöjj! Péter erre kiszállt a hajóból és elindult a vízen, és Jézus felé ment." Máté 14,29

Jézus (és Péter) vízen járásának a története a legismertebb evangéliumi históriák egyike. Röviden arról, hogy miért volt szükség arra, hogy Jézus ilyen "élményeknek" tegye ki a tanítványokat? Gondoljuk csak el, milyen félelmetes lehetett ez! Azt hitték, kísértetet látnak. A görög phantasma, ismerős szó, több ma is használt kifejezésünk alapja, mint például a fantázia, vagy a fantazmagória. Miért tehát ez?

A tanítványok nehezen ismerték fel Jézusban a Messiást. Jézus pedig végtelen türelemmel és pedagógiával tanította őket. Az ilyen helyzetekkel, mint ez, vagy mint pl. az ötezer ember megvendégelése, gondolkodtatott. Ószövetséget jól ismerő emberek voltak a tanítványok; s például milyen ősi, közösségi emlékeket hívőtt elő belőlük az, amely esemény után közvetlenül a vízen járás következett? Vagyis az ötezer ember megvendégelése? Amikor Jézus a népmek, a sokaságnak ételt ad és megelégíti őket? A pusztai vándorlást idézte fel, ahol Isten volt az, aki kenyeret, mannát, fürjet adott a népnek, és jól tartotta őket. Az a hely is puszta volt, s ott is kb. tizenötezer ember lakott jól Jézus kezeiből öt kenyérrel és két hallal. S ebből a gondolkodóknak érteni kellett, látván ezt: hiszen itt, ugyanaz az Isten cselekszik! Ilyenre csak Ő képes! S amikor közvetlenül ezek után Jézus a vízen jár, az élmény rögvest ilyen igéket idézhetett fel az Ószövetséget ismerő tanítványok gondolataiban: "Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein" (Jób 9,8) vagy a Zsolt 77,20: "Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott." Azaz itt is: kiről beszél úgy az Írás, hogy jár a vízen? Istenről! Tehát aki jár a vízen - Isten! Jézus jár a vízen? Akkor Ő Isten! Ugyanaz az Isten, mint az Örökkévaló! Akkor hát Ő a küldött, Ő a Messiás! Sok idő telt még el addig, míg ezt teljességgel megértették. De ahhoz, hogy megértsék, Jézus sokszor, ilyen egyértelmű párhuzamokba vitte bele őket. Mint itt is, ahol a hullámokon lépdelt, s ahol Jézus hívására, Péter is járni kezd a vízen!

Az életünk - keresztyén életünk! - csónakjának a biztonságos falait mindannyian szeretjük. Jól kimunkált, jól határolt falak azok. Ragaszkodunk is hozzájuk. De van olyan pillant, amikor Jézus kihív a hajóból. Kihív a komfortzónánkból, és valami olyanra mondja: "Jöjj!" - amit elképzelni sem tudtunk azelőtt. Amit soha addig meg nem éltünk. Ami túl van az eddigi kegyességünk hajójának jól csiszolt falain. Túl van a megszokásainkon, túl van az eddig kényelmesen, kiszámíthatóan csordogáló hívő életünk megszokott határain.

S hallod Jézus hívását: "Jöjj!" Ki a vízre! A mélység fölé, a hullámok tetejére! Ki a megszokott világodból, a komfortzónádból, a jól definiált, kalkulálható, kézben tartható kockázatokkal járó szolgálatodból, életedből! Jöjj! S ilyenkor - aki átélt már ilyet, az tudja - eljön a döntés pillanata: menni vagy maradni. Maradni a megszokott, kényelmes, biztonságos valóságomban, vagy kilépni a vízre, az ismeretlenbe Jézus hívására, és járni a víz tetején, menni a vízen, lépés lépést követve ott, ahol az egyetlen garancia az, Aki elhívott erre: maga Jézus.

Személyes tapasztalatom az, hogy ezek a helyzetek megpróbálják az addigi identitásunk alapjait. Mert az, amire Jézus hív, s amit a jól ismert az ének mond: "Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol nélküled, elsüllyedek..." - identitás próba. Ha nem merek lépni, miért nem merek? Hát nem Jézus, és csak Jézus az identitásom, a parancsolóm, Uram? Akkor miért nem merek lépni? Mihez ragaszkodom, mi tart vissza? Amit ilyenkor válaszként találsz, ott lesz a valóságos identitásod. Azaz a biztonságod, a garanciáid, amitől, amiktől várod azt.

Kilépni a hívásra a hajóból a vízre olyan tapasztalás, ami oly mértékű istenélmény mindig, az életünk, szolgálatunk bármilyen vonatkozásában is jöjjön el, ami mindennél hatalmasabb, megrázóbb, éltetőbb valóság! Mert kiderül: járok a vízen! És Jézus tart a víz tetején! És lehetséges! Vele, lehetséges! Vele minden lehetséges!

Ne feledjük: az fogja megtapasztalni a vízen járás örömét, aki Jézus hívására ki tud lépni a hajóból. Hallgassuk az előbb idézett éneket, itt! S ha van köztünk olyan, akit hív, annak ma azt mondjuk: lépj! S a vízen járva olyan örömöd lesz, amit máshol, máshogy sohasem élnél meg!