Egy ige, egy mondat: "Távozz tőlem Sátán!"


„Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Máté 16,23


Ez az egyik legtöbbeket megrázó mondata az Újszövetségnek, amit a mai Kalauz igében olvasunk. Jézus nagyon határozottan szól Péterhez, amikor ezt mondja neki: „Távozz tőlem Sátán”. Miért ez a határozottság? Holott néhány órával előtte ugyanannak a Péternek mást mond, amikor a tanítványok, Jézus kérdésére, hogy kinek mondják őt az emberek, találgatásba kezdenek. Mikor kérdésére Péter ezt válaszolja: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”, Jézus boldognak mondja Pétert, mert hogy az Atya jelentette ezt ki neki.


De felfigyeltünk-e arra, hogy Jézus mindezek után mégis megparancsolja a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Krisztus! Dehát miért? Nem ez volna a cél? Mi van a mögött, hogy Jézus tiltja, hogy hirdessék: ő a Krisztus? Illetve miért illeti Pétert ilyen kemény szavakkal?


A tiltás mögött, és a Péternek szóló igen kemény dorgálás mögött az rejtőzött, amit a 21. verstől olvasunk. Hiszen miután Péteren keresztül mindenki számára nyilvánvalóvá lett, hogy Jézus a Krisztus, a Messiás, de jó is lett volna ezt a Jordán jobb partján, minden zsidó embernek elhíresztelni! Izráel szerte meghirdetni: „Emberek, itt a Krisztus! Itt a Messiás!” És ezrek és ezrek kapták volna fel a fejüket: „A Messiás? Akkor itt van a paradicsom, visszatér a Dávid ideje, akkor a Messiás lerázza a római igát, lesz kenyere mindenkinek, lesz béke és jólét!” Ezzel szemben Jézus a 21. verstől miről kezd beszélni? A szenvedéseiről! A kereszthaláláról, feltámadásáról! Mert ez hiányzott még nem csak a nép, de Péter és a tanítványok Messiás-várásából is: a szenvedő Messiás képe! Vagyis: a lényeg.


Megtiltja, hogy róla, mint Krisztusról, a Messiás várásba beleszédült zsidóknak úgy beszéljenek a tanítványok, hogy csak annyit mondjanak: Jézus a Krisztus! De azt nem mondják el ezzel együtt, hogy Jézus, a názáreti, az Isten Fia, úgy lesz Messiás, hogy meg fog halni értük is a kereszten, és így váltja meg népét a bűneiből. S ezzel nem úgy lesz Messiás, ahogy ők elképzelik! Tehát a szenvedés nélkül Messiásnak mondani Jézust, rossz messiáskép, amire nem lehet építeni! Ezért tiltja Jézus, hogy csak ennyit mondjanak róla, hogy Ő a Krisztus! Nem! Ez a fele az igazságnak! Hiszen Ő az Isten szenvedő Krisztusa! Ez a felismerés nem volt meg Péterben sem akkor még. Ezért szól rá ilyen zord módon Jézus.


Hypage Satanas! – annyit jelent: „Hátam mögé (vissza a sorba) Sátán!” A gondolat, az idea, amit Péter képviselt, amikor a szenvedéstől mentegette Jézust, emberek szerinti, sőt, sátáni gondolat volt. Hiszen a megváltás nem történhetett volna meg a kereszt, a szenvedés, a halál és a feltámadás nélkül. E nélkül a komponens nélkül a tanítványoknak a messiásképe is hiányos volt. Nem teljes. Ezért ezek a zord szavak.


A modernkori keresztyénség egyik legnagyobb rákfenéje, és egyben a Sátán egyik legnagyobb győzelme az, hogy ha valakiben rossz istenkép alakul ki és rögzül. Hiszen ha valakiben rossz istenkép alapul ki, azaz rosszul ismeri meg Istent, vagyis nem annak, akinek ő Jézus Krisztusban kijelentette magát, az működésképtelen hívő életet eredményez. Mert ha az alap rossz, akkor hogyan állhatnának erős falak rossz alapon? Tanítóként e hely vallom: az, hogy milyen istenképet kommunikálunk, hatalmas felelősség! Rossz istenkép közvetítése révén rengeteg a valláskárosulás, a valláskérosult ember közösségeinkben. Emberek, akiknek a rossz istenkép miatt, amit feléjük kommunikáltak, bakkan, működésképtelen, örömtelen és gyümölcstelen a hívő élete!


Péterben ott, akkor még nem élt teljes kép Jézusról. Hiányzott annak a hite, bizonyossága, hogy Jézus azért jött Messiásként, hogy kereszthalála által, feltámadása által mentse meg az övéit a kárhozattól. Neki itt volt hamis az istenképe, messiásképe, és Jézus erre a hamis istenképre reagál ilyen erősen! Hiszen ha Pétert Jézus meghagyta volna ezzel a hiányos messisáképpel, akkor később nem lett volna belőle kőszikla. Emberhalász. Bizonyságtevő, fénylő csillag, jó, gyümölcstermő óriás lombú fa! S ha engedte volna ezt a fals messiásképet hirdetni, akkor annak beláthatatlan következményei lettek volna.


Az istenkép - kulcskérdés! Kulcskérdés, hogy mit hiszel Istenről, Jézusról, Szentlélekről, váltságról, kegyelemről, törvényről, igazságról, lelki státuszról, stb.? S az, amit tartasz, hiszel, az valós formálódásban, látható változásokban, kemény harcokban, de örömteli győzelmekben, gyümölcsökben igazolódik-e? Igazolja-e azt, amit istenképként a szívedben hordozol?


Jézus Péter esetében és a tanítványok mindegyike esetében is, állandóan munkálta, faragta, formálta azt az istenképet, ami később, pünkösdöt követően, a hiteles életük, erőteljes kegyességük, és gyümölcsöző életük fundamentuma lett. Mert a Szentlélek pünkösdkor azt pecsételte meg bennük, akinek Ő magát kijelentette. S így tesz Ő ma is, mindannyiunkkal. Farag, formál, gyógyít, ha hamis az istenképünk.


Ezért ha van, ha lehet igénk alapján kérdésünk ma, akkor az feltétlenül ez: vajon az én istenképem alapján, - amit kaptam, amire taníttattam, ami bennem él, és munkál - működőképes, gyümölcstermő-e a hívő életem?


Kiemelt
Legutóbbiak
Archívum
kategóriák
Kövess itt is
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Budapest-Külső-Kelenföldi Református Egyházközség

Rólunk

Lelki élet

Közösség

Szolgálat

Honlappal kapcsolatos észrevételeket a

e-mail címre várjuk!

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now