Bibliamagyaråzat kåvé mellé 3 percben
Fil 2,1-11
Jegyzetek a mai igéhez:
- PĂĄlnak ez a levele szeretetlevĂ©l, egy szeretett, fĂ©ltett közössĂ©gnek. Az egyik, amitĆl az apostol fĂ©ltette a Filippi gyĂŒlekezetet, az a szĂ©thĂșzĂĄs volt. Furcsa, de ez minden egĂ©szsĂ©ges gyĂŒlekezetben meglĂ©vĆ problĂ©ma. Ennek okai között talĂĄn az egyik az, hogy ahol az emberek ĆszintĂ©n komolyan veszik a maguk hitbeli meggyĆzĆdĂ©sĂ©t, ott ezzel egyĂŒtt hajlamosak is egymĂĄs ellen emelkedni. MinĂ©l nagyobb a lelkesedĂ©s, annĂĄl nagyobb a veszĂ©lye annak, hogy egymĂĄsnak feszĂŒlnek emberek. Ezt megelĆzendĆ Ărja PĂĄl az 1-4 verseket. A szĂ©thĂșzĂĄsnak hĂĄrom fĆ okĂĄt lĂĄtjuk ebben a szakaszban:
1/ Ănös ambĂciĂłk. A gyĂŒlekezetben szolgĂĄlĂłk között mindig ott van az a veszĂ©ly, hogy miközben a szolgĂĄlatukat vĂ©gzik, elĆbb-utĂłbb magukat helyezik benne elĆtĂ©rbe. Ez az Ă©n szolgĂĄlatom! A KĂsĂ©rtĆ sunyi csele itt abban ĂĄll, hogy a gyĂŒlekezetben igazĂĄn nem nekem van szolgĂĄlatom! JĂ©zus Krisztusnak van missziĂłja, amibĆl Ă©n rĂ©szt kapok! Mennyire mĂĄskĂ©nt hangzik Ăgy, ha valaki ennek az alĂĄzatĂĄban marad. Mert ha vallom, hogy JĂ©zus Krisztusnak van missziĂłja, Ă©s nem nekem; s ebbĆl a missziĂłbĂłl Ă©n rĂ©szt kapok egy gyĂŒlekezet közössĂ©gĂ©ben, akkor ez több dologban is alĂĄzatban tart: a/ elfogadom a gyĂŒlekezetben a lelki tekintĂ©lyt, a vezetĂ©st, azoktĂłl, akikre a missziĂł koordinĂĄlĂĄsa bĂzatott. b/ Nem tekintem ragadomĂĄnynak - mai szĂłval sajĂĄt projektnek - a szolgĂĄlatot. c/ Nem igyekszem mĂĄsok fölĂ© nĆni, hanem egyĂŒtt lĂĄtom a magam szolgĂĄlatĂĄt sĂșlyban, Ă©rtĂ©kben mĂĄsokĂ©val a közössĂ©gen belĂŒl. Ha szolgĂĄlsz a gyĂŒlekezetben, hogyan tekintesz a magad szolgĂĄlatĂĄra?
2/ VĂĄgy a szemĂ©lyes tekintĂ©ly megerĆsĂtĂ©sĂ©re. A presztĂzs a legtöbbek szĂĄmĂĄra nagyobb kĂsĂ©rtĂ©s, mint a pĂ©nz, a jĂłlĂ©t. TekintĂ©lyesnek, megbecsĂŒltnek lenni, olyannak, akinek a vĂ©lemĂ©nyĂ©t elsĆ körben megkĂ©rdezik, Ă©s adnak arra; szemĂ©lyĂ©ben ismertnek lenni, a legtöbbĂŒnk szĂvĂ©ben ott Ă©lĆ vĂĄgy a közössĂ©gen belĂŒl. Azonban a keresztyĂ©n ember legfĆbb vĂĄgya nem a magamutogatĂĄs, hanem az Ăr nevĂ©nek megdicsĆĂtĂ©se. Nem azĂ©rt teszek meg bĂĄrmit is, hogy azzal önmagamra szĂĄlljon ĂĄldĂĄs, hanem azĂ©rt, hogy az Ă©n AtyĂĄm nevĂ©re szĂĄlljon dicsĆsĂ©g! Ennek az is a veszĂ©lye, hogy ha rossz a fĂłkusz, akkor könnyen abba a csapdĂĄba sĂ©tĂĄlhatunk, hogy az identitĂĄsunkat a szemĂ©lyĂŒnket Ă©rintĆ emberi vĂ©lemĂ©nyekhez definiĂĄljuk, nem pedig ahhoz, hogy az Ăr mit gondol rĂłlunk. Ăgy, ha rejtve is, de az emberek helyeslĂ©sĂ©t fogjuk keresni az Atya helyeslĂ©se helyett. Erre pedig nem lehet egĂ©szsĂ©ges hĂvĆ Ă©letet Ă©pĂteni. Mi a cĂ©lom? Az-e, hogy az emberek szemei rajtam csĂŒngjenek, vagy az, hogy az AtyĂĄn? S mielĆtt bĂĄrki azt mondanĂĄ: ez szĂĄmomra azĂ©rt nem relevĂĄns, gondolkodjunk! Bizonyos helyzetekben mi a motivĂĄciĂłja a cselekvĂ©semnek: az-e, hogy mit szĂłlnak hozzĂĄ mĂĄsok, vagy az, hogy mit szĂłl az Ă©n mennyei AtyĂĄm?
3/ EgyĂ©ni Ă©rdekek. Az egyĂ©ni Ă©rdekek megtartĂĄsa az ĂŒtközĂ©sek legjobb tĂĄptalaja a közössĂ©geinken belĂŒl. Ha az ember Ășgy tekint az Ă©letĂ©re, hogy az valami verseny, aminek az etapjait feltĂ©tlenĂŒl meg kell nyernie idĆrĆl-idĆre, Ășgy elkerĂŒlhetetlenĂŒl Ășgy fog mĂĄsokra tekinteni, akikkel egyĂŒtt fut a pĂĄlyĂĄn, mint ellensĂ©gekre, de legalĂĄbb vetĂ©lytĂĄrsakra. Ăgy ĂŒtközĂŒnk bele - sokszor Ăłvatlanul, sokszor sunyin intelligens mĂłdon - abba, hogy mĂĄsok felĂ© ne a szeret Ă©s tĂĄmogatĂĄs lelkĂ©vel, hanem a versengĂ©s lelkĂ©vel közelĂtsĂŒnk. Ăgy csĂșszik le a hĂvĆ ember a szeretet törvĂ©nyĂ©nek a fundamentumĂĄrĂłl, Ă©s vĂĄlik Ć maga is, Ă©s az az ĂŒgy is, amit kĂ©pvisel, botrĂĄnkozĂĄssĂĄ.
- S hogy mi az ellenszer, a gyĂłgyszer mindezekre? Figyelmesen imĂĄdkozzunk ezen a hĂ©tvĂ©gĂ©n a Krisztus himnusz szavaival, az 1-4. verseket követĆ gyönyörƱ, JĂ©zus Krisztus legmĂ©lyebb lĂ©nyĂ©t tĂŒkrözĆ leĂrĂĄssal. PĂĄl azt mondja: a fentiek helyett az legyen bennetek, ami a Krisztus JĂ©zusban is megvolt! ImĂĄdkozzunk ma Ășgy, hogy ennek a mĂ©lysĂ©ges Krisztus himnusznak a tĂŒkrĂ©be ĂĄllĂtsuk bele a szĂvĂŒnket, lĂ©nyĂŒnket, szolgĂĄlatunkat, Ă©s engedjĂŒk, hogy az, akirĆl ez a himnusz szĂłl, megszĂłlaljon bennĂŒnk, megmĂ©rjen minket, formĂĄljon minket!
Ăldott hĂ©tvĂ©gĂ©t kĂvĂĄnok!