Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

Fil 3,1-14 (1)

Jegyzetek a mai igéhez:

- ez a szakasz olyan, amelyből sok aranymondás származik. Ismert, szeretett igék, amelyek sokszor, sokaknak jelentettek már támaszt, örömet, vigasztalást, iránymutatást. Ma arra figyeljünk, amit ennek a résznek a legelején mond az apostol, a lerombolhatatlan, elpusztíthatatlan keresztyén örömről. Pál a mai részünk első versében meghatározza a lerombolhatatlan keresztyén öröm két alapkövét. Ezek a következők:

1/ A keresztyén ember öröme azért elpusztíthatatlan, mert ez az öröm az Úrban való öröm. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy a hívő ember élete minden percében Jézus Krisztus jelenlétében él. Az ő jelenléte pedig olyan valóság, amit nem lehet elveszíteni. Mindent elveszíthet az ember; s itt nem csupán olyan tragédiákra gondolok, amelyek velejéig megrázzák az életünket: szeretteink elvesztése, válás, egészségünk végső megromlása. Hanem olyan korszakokra is, amelyekben folyamatos változásokon megy keresztül az ember, és lesznek dolgok, amikhez hozzászokott, amelyek fémjelezték az élete addigi szakaszát, amiket megszokott, de amiket most, egy új korszakba lépve, el kell engedni: felnőnek a gyermekeink, és el kell engedni őket. Minden idegszálammal, létállapotom szerint, belegyökeredztem abba a feladatba, hogy anya vagy apa vagyok. Most, hogy kirepülőben vannak, mi lesz velem? Hiszen örömem, koronám ők, arra rendezkedtem be, hogy őket támogassam. Hosszú kapcsolatok hűlnek ki, és emberek kerülnek távol, akik olyan közel voltak, mert változnak az idők, élethelyzetek,s benne mi magunk is. Sorolhatnánk. Tempora mutantur et nos mutamur in illis. - tarja a latin mondás. Mindezekben a hívő ember számára egyetlen közös nevező, közös állandó létezik: Jézus Krisztus. Ő nem változik. Jelen van - minden szakaszában az életünknek. Ez azt jelenti, hogy mindennek nem örülhet az ember, de Jézus Krisztusban mindenkor meg lehet találni az örömet! Körülményektől függetlenül. Ettől válik elpusztíthatatlanná az Isten gyermekeinek az öröme. Mert lehet örülni az Úrban:

- annak a kegyelemnek, amiben az Úr részeltetett engem. A kegyelem az, amikor Isten az embernek nem azt adja, amit megérdemel, hanem azt, amire szüksége van. Egy hindu kereskedő a kherwarai piacon, egy napon megkérdezett egy bennszülött keresztyént: „Milyen orvosságot kensz az arcodra, ami ragyogóvá teszi? Semmit nem kenek rá” – válaszolta Pema. „De igen – folytatta a kereskedő makacsul. – Minden keresztyén ezt csinálja. Láttam ezt Agrában, és láttam Ahmedabadban és Szinaton, és láttam Bombayben.” Pema nevetett, és boldog arca még jobban fénylett, mint azelőtt: „Igen, megmondom neked az orvosság nevét: ez a szív boldogsága.” Aki kegyelemből él, az tudja: a kegyelem jelenléte adja a szív örömét a mindennapokban, még akkor is, amikor ömlik a könny a szeméből a nehézségek, tragédiák, veszteségek, nyomorúságok idején is.

- Mindenkor örömmel tölthet el az, hogy Istennek terve van velem. Az élet nem mindig könnyű. Legtöbbször igen nehéz. Sok rossz dolog történik velünk, körülöttünk, azonban Isten mégis mindenkor jó. Így az ő terve is az életünkre nézve mindenkor jó. Ami aztán a legnagyobb örömhír ebben, az, hogy az Úr mindent – értsük meg ezt – mindent képes beépíteni az ő tervébe; mindent, ami csak történik velünk: jót is, de ami a döbbenetes: a rosszat is. A Jeremiás 29,11-ben olvassuk: „csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”

- Mindenkor örömmel tölthet el Istennek az az ígérete, hogy sohasem hagy el engem. Sohasem kell semmin úgy keresztülmennünk az életünk során, hogy az Úr ne lenne ott velünk. Más kérdés, hogy érezhetjük egyedül magunkat, de sohasem vagyunk, leszünk egyedül. Nincsen olyan pillanata az életünknek, amikor Isten ne lenne ott velünk. A Zsid 13,5-ben ezt olvassuk: „Nem nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Sokak elhagynak, akikre számítottunk: barátok, férjek, feleségek, szülők. Isten sohasem hagy magadra, el nem marad tőled. Miért? Azért, mert érdemled? Szó sincs erről. Azért, mert az ő reád kimondott igenjét semmi, ezt aláhúzom: semmi sem változtatja meg!

- Mindenkor örömmel tölthet el az, hogy Isten folyamatosan formál, változtat engem. A Róma 5,3-4-ben Pál ezt írja: „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.”. Az Egyszerű fordítás ezt így hozza: „a türelmesség eredménye a kipróbált jellem”. Azaz, a karakterünk, a belső, lelki jellemünk. Ithzac Perlman, a híres, de mozgássérült hegedűművész egyszer koncertet adott valahol. Amint elkezdte a koncertet, elszakadt az egyik húr. Mindenki azt várta, hogy majd elmegy a színfalak mögé, és kicseréli a húrt. De nem. Egy hiányzó húrral, egy sérült hangszerrel végigjátszotta az egész koncertet. A közönség fennállva, ovációval fogadta ezt. A koncert után ezt mondta Perlman: „Néha a művész feladata az, hogy megtalálja a módját annak, hogyan játssza végig a koncertet azzal, amije megmaradt.” Én nem tudom, hogy hogyan fogod végigjátszani az életed koncertjét azzal, amid maradt. S azt sem, hogy mi fog történni veled vagy velem a közeljövőben. De ne arra koncentráljunk, hogy mit vesztettünk el. Arra fókuszáljunk, amink maradt, hogy azzal éljünk – az Isten dicsőségére. Ez a karakterformálódás Jézus jelenlétében.

- Mindenkor örömmel tölthet el annak a mennyei otthonnak a reménysége, amelyet Isten készít az övéinek. Nem tudjuk milyen lesz a menny. Azt sem igazán, hogy mit fogunk ott csinálni. Csak azt tudjuk, amit Pál ír az Ef 3,8-ban: Krisztus gazdagsága végéremehetetlen. Ez azt jelenti, mindig tud újat mutatni. Örökkön-örökké. Ott, abban a világban, amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett. Ezt készítette el az úton járóknak. S van, amikor az úton járás olyan nehéz, olyannyira meztelenre vetkőzteti az embert lélekben, hogy más már nem marad. De ez igen. A bizonyosság, hogy megéri felállni, tovább menni, mert ez az, amivel az Úr vár.

2/ A keresztyén ember örömének második alapköve az ismétlés szükségessége. Pál azt írja a filippieknek, hogy őt nem fárasztja, ha újra és újra ugyanazokról a dolgokról ír nekik. Ez azt is jelenti, hogy ez előtt a levél előtt is írhatott nekik, de az a levél, vagy azok a levelek nem maradtak fenn. Pál Kr. u. 48-64 között írta a leveleit. Mint jó tanító, az apostol sohasem félt az ismétléstől. Ahogy nem fáradunk bele abba, hogy kenyeret együnk és vizet igyunk a testünk táplására naponta, úgy ne fáradjunk bele abba, hogy ezekre a fent említett bibliai igazságokra emlékezzünk! Ezek hitünk nagyszerű alapigazságai, olyanok, mint a kenyér és a víz a testnek: alaptáplálékok. Ezek az igazságok, ha forgatjuk magunkban őket, megtartják a lelkünket, életünket örömben - a legnehezebb időkben is! Ma is ez az elpusztíthatatlan keresztyén öröm titka!

Áldott napot kívánok!