Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben

May 25, 2018

 

Róma 10,1-13

 

Jegyzetek a mai igéhez:

 

- Pál ebben a részben a zsidóságnak a valláshoz való hozzáállása tekintetében több igen kemény és ítéletes dolgot mond, amivel a levél első olvasóinak nagyon nehéz lehetett szembesülni. Azonban ami egészen komoly üzenetet hordoz: semmiféle harag, fölényesség, indulat, lenézés, vagy felülről kezelés nincs egy helyen sem ebben a három részben. Ezzel ellentétben szív szerinti vágy és igyekezet arra nézve, hogy a zsidók megtalálják Jézus Krisztusban a kegyelmet. Amennyiben a lélekmentés szenvedélye él bennünk, és Krisztushoz szeretnénk odavezetni őt még nem ismerő, esetleg mást valló, akár ellenségesen ateista felebarátainkat, a mi hozzáállásunk sem lehet más, csak mint a Pálé: szeretet, türelem, leleményesség és okos (!) alázat. A napokban az egyik közösségi oldalon olvastam, amint nem hívő emberek éles, erős kritikát fogalmaztak meg egy keresztyén írással kapcsolatosan. Hadd mondjam: részben jogos kritikákat. S amit azok, és ahogy kaptak az oda kommentelő keresztyének részéről, az égbekiáltó volt: végtelenül egyszerű, lekezelő, fölényes, kioktató, horribile dictu: ostoba megjegyzéseket olvastam, olyanokat, amelyek közül némelyik még a szeretetlenség határait is súrolta. Szégyelltem magam. Ha ilyennek mutatkozunk, így nem fogjuk megvédeni a magunk hitének igazságait, pláne nem fogjuk megnyerni a még nem hívő embereket Krisztusnak! A bizonyságtételnek, az apológiának (hitvédelemnek), az úton még nem járók felé való kommunikációnak kultúrája kell, hogy legyen! A "mindeneknek mindenévé kultúráját" kell elsajátítanunk ehhez. Gondold végig: milyen a bizonyságtételed kultúrája? 

- A továbbiakban Pál a zsidóságnak a törvényhez való engedelmességéről beszél, amiről korábban többször volt már szó. Egy összefüggést emelünk ki ebből: a zsidó embernek a törvényhez való viszonyában azt mutatja meg az apostol, hogy a zsidók éltek-haltak a törvényért, és a törvénynek így engedelmeskedő zsidó ember érdemet kívánt ezzel szerezni Istennél, hiszen ez volt írva: aki "cselekszi a törvényt, az az ember fog élni általa". Ha tehát teszed, joggal hiszed, hogy az mások fölé emel, és Istennél is érdemet jelent az üdvösségre. Korabeli zsidó emberek készek voltak meghalni is a törvényért. A Makkabeusok negyedik könyvében van egy érdekes történet, amely Eleázár papról, és Antiochus Epiphanes-ről szólt, akinek az volt a célja, hogy elpusztítsa a zsidó vallást. Antiochus azt parancsolta a papnak, hogy egyen disznóhúst. Az öreg pap ezt mondta az uralkodónak: "Nem, még ha tűzzel éteted fel a bensőmet, akkor se! Mert számunkra, óh Antiochus, akik az isteni törvény alatt élünk, nincs oly kényszerítő erő, amely nagyobb volna a mi törvényünknek való engedelmességénél!" Ha meg is kell halnia, atyáihoz "tisztán és szentül" mehessen. Kínozták, s az őt kínzó katona szinte könyörgött az öregembernek, hogy egyen a húsból, de ő megtagadta. Utolsó szavai ezek voltak: "A te törvényedért kínoztatom halálra Uram..." Mindezt csak azért, mert a törvény tiltotta a disznóhús fogyasztását. Ez jellemezte a zsidók törvénynek való engedelmességét! Erényt, érdemet láttak benne, amit Istennek felmutattak. 

- Ez a gondolkodás volt a gyökere, mármint a törvénynek való engedelmességből fakadó erényesség, annak, hogy a korbeli zsidóság három "osztályt" állított fel: voltak a jók, akiknek a mérlege Isten előtt a maguk javára billent és voltak a rosszak, akiknek a mérlege adósságot mutatott. Ezen túl voltak a köztesek, akik ha egy kis jót még tettek, akkor a mérlegük kikerült az adós kategóriából. Mindez merőben a törvényen és az ehhez való viszonyon múlott tehát. Ezért mondja itt Pál, hogy "a törvény célja és vége Krisztus" (4). Ez azt jelenti, hogy a mérlegelésnek Krisztusban vége lett! Hiszen a kapcsolat Isten és ember között többé nem hitelező és adós kapcsolata! A bíró és az elítélt kapcsolata. Mert Jézus Krisztusért az embernek - neked és nekem - nem kell azon dolgoznia, hogy megigazuljon Isten előtt, hogy elnyerje az ő jó tetszését! Jézus megdolgozott ezért, ő nyerte el azt nekünk, és adja, kínálja ma is, ingyen ajándékként! Manapság is nagyon sokakat kísért, nyomorít a fenti adós-hitelező gondolkodás! Bárcsak ne lennél közöttük!  

- A 9-10. vers az egyik legelső keresztyén hitvallás, amelynek három része van:  a/ a hívő ember szájjal vallja, hogy Krisztus Úr! A kürios, ha Jézusra használták, akkor az arra vonatkozott, hogy Jézus páratlan, mindenek felett való Ura az életemnek! b/ A hívő ember Jézust feltámadott Úrnak hiszi a szívében! Jézus nem csak mártír - Jézus a győztes! c/ Végül a hívő ember hitének a pecsétje a szájjal való bizonyságtétel! Hiszen a keresztyénség nem magánügy! "Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz!"  Kedves Olvasó, a hit amennyire belső valóság, annyira nyilvános tanúságtétel is! Hited és keresztyénséged nem, és újra: nem magánügy!  

 

Áldott napot kívánok!  

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Kiemelt

Köszöntő

March 29, 2017

1/1
Please reload

Legutóbbiak

September 22, 2018

June 15, 2018

Please reload

Archívum
Please reload

kategóriák