Bibliamagyarázat kávé mellé 3 percben
Róma 11,11-16
Jegyzetek a mai igéhez:
- A 11. rész elejétől Pál a zsidó keresztyénekhez beszél. Itt azonban már a pogány hátterű keresztyénekhez szól, a zsidókról. Azt bizonyítja, hogy Isten mindazok ellenére, amiket előzőleg láttunk, nem vetette el Izráelt. Nem feledkezett meg róluk, és utánuk megy. Az egyik módja ennek az, hogy féltékennyé teszi őket. Kiválasztja Pált, hogy ő legyen a pogányok apostola. Pál, az egykor igen lelkes farizeus, kitűnően képzett teológus, aki Gamáliel professzor lábainál tanulta a teológiát, aki a mai fogalmakkal élve teológiai doktornak számított. Több nyelven beszélt, és nem mellesleg keresztyénként kitűnően ismerte a zsidó érvrendszert, és az arra való - ahogy ma mondják - tűpontos érvelést, válaszokat, amikkel egyszerűen lefegyverezte a vele vitázó zsidóságot. Azt a Pált hívta el tehát Isten a pogányok közötti szolgálatra, akinek a munkája nyomán élő keresztyén gyülekezetek jöttek létre a semmiből, amely közösségeknek a tagjai közül sokan úgy éltek itt a földön, mint az angyalok a mennyben, s akik az életüket is készek voltak odaadni Urukért, Jézus Krisztusért. Mindezt látva ébredt féltékenység a zsidókban. Pál pedig pontosan azt mondja, hogy az egyik legjobb útja annak, hogy féltékennyé tegye a zsidóságot, az, hogy láttassa, mit tett a keresztyénség a pogánysággal! Ma is úgy kelthetünk vágyat a keresztyénség után az emberekben, ha látják, hogy az élő krisztushit valós változásokat tud kimunkálni bennünk. Ennél nincsen beszédesebb jel! Ha a családod, a munkatársaid, azok, akik közelről ismernek, látnak téged, vajon mit látnak? Több vagy-e ma, mint ami egy évvel ezelőtt voltál? A szeretet, a szelídség, a jóság, az önmegtartóztatás, az együttérzés, a Lélek gyümölcsei teremnek benned? Ez a legjobb tanúságtétel - a láthatóan változó, szentelődő élet!
- A másik fontos üzenete ennek a szakasznak az, hogy Isten valóban nem vetette el az ő népét. Erre Pál két képet használ: a kovász és a gyökerek képét. Azt mondja: ha a kovász szent, az az összes, belőle készült kenyeret megszenteli. Ha a gyökér szent, akkor a fa össze ágacskája az. A kovász képe visszautal a 4Móz 15,19-20-ra. Az Ószövetségben minden ételt, mielőtt elfogyasztották volna, fel kellett ajánlani Istennek. Ha tésztát készítettek, akkor abban a fázisban, amikor a kovász elkészült, egy maroknyit felajánlottak belőle az Úrnak. Ezzel a maradék, azaz, a többi is szent lett, és nem kellett a kovász által megkelesztett tésztából készült kenyereket egyenként az Úrnak ajánlani. Az a marék kovász megszentelte a tésztát, s a belőle készült kenyeret. Ugyanígy a gyökerek is: ha azok jók, szentek, akkor a belőlük, a zsírjukból növekedő ágacskák is azok. Pál itt az ősatyákra hivatkozik ezzel: ezek az alapító atyák Isten által elhívott, és különösen odaszentelt életű emberek voltak. Belőlük eredt a teljes zsidóság. Így tehát, mint a kenyér kovásza miatt a teljes tészta, és a fa gyökerei miatt az összes kicsi ág szent, így ezeknek az embereknek a megszentelt élete révén az egész nép, különös és sajátos módon szent az Úristen szemeiben. Izráel maradéka (ez a kifejezés: maradék, különösen fontos lesz később!) nem önmagától lett az, ami. Az előttük járó atyák végett kapták ezt az áldást. Mert írva van: "megáldom ezerízig (ezer nemzedéken keresztül) azokat, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat" (2Móz 20,6). Mi magunk sem saját magunk "termékei" vagyunk. Az előttünk járók hitbeli örökségét tükrözi vissza az életünk. S van úgy, hogy mint a zsidók, elfordulunk hitbeli örökségünktől, és szégyent hozunk arra, de teljesen akkor sem szakadunk el attól. Ami itt bátorító: te magad is örökíthetsz áldást! Légy te szent, hogy az ágaid, az utánad jövők a te szentségedből örököljenek áldást, és hogy engedelmes, istenfélő életed áldásai ezerízig visszaköszönjenek utódaid életében! Ez a lelki élet egyik alaptörvénye: ahogy ma élsz Isten előtt, és holnap, és azután, az messze kihat az utánad jövőkre! Mit örökölnek hát tőled, áldást, vagy mást?
Áldott napot kívánok!
Napi szakaszunk:
11Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. 12Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor menynyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. 13Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat,14mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. 15Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? 16Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
Forrás: www.szentiras.hu Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája
