Bibliamagyarázat kávé mellé - délidőben :)

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd."

Példabeszédek 24,10

"A Példabeszédek könyvének alapfogalma a bölcsesség (hokmah), amely az eredeti értelme szerint gyakorlattal megszerzett tudás, szakértelem, valaki valamit csinál és jól csinálja. Sok területről, hosszú időn át megszerzett tudás, szakértelem, tapasztalat alkotja az életbölcsességet. (...) De, (...) az erre való készség teljességében az Isten ajándéka." (Steinbach József) Hol látszik a fenti igazság abban az igében, amit kiemeltünk ma a 24. részből?

Ezt olvassuk: "...a nyomorúság idején". Talán nem szükséges, hogy elemezzük a nyomorúság fogalmát, hiszen naprakész valóság ez napjainkban, az elkövetkezőkre gondolva pedig még inkább az lesz úgy látszik. Nyilván, a nyomorúság, mint olyan, nem kezelhető önmagában, csak viszonyrendszerben. A világ más, kevésbé szerencsés adottságú, történelmű tájain élő emberek mindennapi életéhez hasonlítva a mi életünk itt, még a jelen, kibontakozó helyzetben is más. Mégis. Önmagunkhoz mérve Európa népei régen láttak ilyet. Tegnap figyeltem, ahogy Olaszország különböző városaiban katonai teherautókkal, csendőri felvezetés mellett, az Il Silentio hangjaitól kísérve, elhunyt emberek koporsóinak sokaságát szállították temetőkbe. Olvasom, hogy a magyar tisztifőorvos két héten belül ötvenezer fertőzöttre számít az országban. Kiszámoltam, ez minden 194-ik magyar embert érinti. Lebeg felettünk a kijárási tilalom, az állasvesztés, a nadrágszíj megszorítása, mindennapok harcai, az összezártság küzdelmei, sőt, szeretteink elvesztése, vagy akár a közvetlen életveszély is, egyáltalán - a nyomorúság, ami a világjárvánnyal ránk szakadt.

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy..." Gyenge. Mit jelenthet ez? Gyenge, azaz tanácstalan, gyámoltalan, tehetetlen, aki hamar felteszi a megadást jelző fehér zászlót. Gyenge: akit a hírek mindenféle szele, az információk mindenféle áradata sodor. Gyenge: kapkodó, ideges, krónikusan feszült. Gyenge: akinek nincsen a nyomorúság idején kapaszkodója, idegzete, szíve lelke, hogy bírja. Gyenge: akihez a félelem, a bizonytalanság állandó vendégül költözik.

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd." A nyomorúság nagy választóvíz. Minél nagyobb, annál egyértelműbben látszik az, hogy ki vagyok én, az ember benne. De nem csak ennyi látstzik. Az is meglátszik, hogy kié vagyok. Mert akié vagyok, az vagyok, s azon az alapon tájékozódom, ahová a szívem tartozik. Üzen, felráz a nyomorúság mindannyiunkat, mert megmér. Megméri azt, hogy kik vagyunk, hogy hol van a szívünk, kié a szívünk? Mit jelent mindebben a bölcsesség? Tegnap olvastuk, s ennél nincsen is több a legnagyobb nyomorúság idején sem, mert ez minden megtartatás és erő alapja: "Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék." (23,26) Vagyis: "Azonosítani magam az Ő érdeklődésével, értékelésével és érzületével, vagyis hogy mit, miért, és hogyan tegyek." Ez nem más, mint elrejtőzés az Úrban, az Ő hatalmas erejében, jelenlétében, igéjében, kegyelmében. Ez nem más, mint a megtartatás útja. Erő, megtartatás a nyomorúságban!