Halottak - élők

"Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban." (Efézus 2,4-6)

Mi sűrűsödik ebben a szakaszban? Nagyon egyszerűen az, ami az Efézusi levélnek a fókuszában áll, vagyis, hogy Isten hogyan állítja vissza azt az eredeti harmóniát menny és föld, Isten és ember között, amely a kezdetekben elveszett. Hogyan foglalja újra egybe azt, amit a bűn megtört, széjjelszórt, és tönkretett. Így először azt lássuk meg, hogy mit jelent az, hogy az ember él, de igazából halott? Majd azt, hogy mit jelent a kegyelem? Végül arról, mit értsünk ez alatt, hogy életre keltett a Krisztussal együtt?

1/ Ameddig a bűnről való bibliai tanítást nem értjük, addig nem fog a számunkra semmit jelenteni sem a testet öltés csodája, sem pedig a golgotai kereszt. Egyszerűen érintetlen marad a szíve annak az embernek ezek iránt, így maga Jézus Krisztus iránt is, aki nem szembesül azzal, hogy ameddig az ember nincs Krisztusban, addig ő nem más, élő halott. Pál, aki azt hitte, hogy hitben él, mégis döbbenten kérdezte Jézustól az Damaszkszba vezető úton a porban: „Ki vagy Uram?”. Hiszen addig nem ismerte Őt, nem tudta, hogy az üdvösséghez Jézusra van szüksége. Ameddig valaki így nem látja magát, addig Istennek az újjászülő ereje, hatalma nem fog belépni, eláradni az életedben, mert nincsen meg ennek a feltétele: a rászorultság tudata. Nincsen meg annak a mély meggyőződése, hogy én is, Jézus Krisztus nélkül halott vagyok a bűneimben. Élek biológiai értelemben, és mégis, lelkileg, az örökéletre nézve - halott vagyok. Ameddig ezt a rászorultságot meg nem élem, semmit sem fog jelenteni számomra a kegyelem.

2/ De igazából mi a kegyelem? A kegyelem teljességében Isten meg nem érdemelt, meg nem szerezhető jóindulata irányomban. Olyan cselekedet, amely teljességében Isten irgalmas voltából fakad. A megváltás pedig olyan valóság, amely teljes mértékben Isten oldaláról árad ránk, onnan fakad a számunkra. A kegyelem nem csak, hogy Istentől árad felénk, hanem annak ellenére árad és kapjuk tőle, amilyenek vagyunk! Ez a kegyelem igazi természete. A kegyelem nem válasz valamire Istentől, nekünk. Mert bennünk semmi sincs, ami Istentől ezt a reakciót, - hogy kegyelmes velünk - kiváltaná. Semmi. Semmiféle jogunk nincs a megváltásra; azt semmiféle értelemben ki nem érdemeltük, meg nem szolgáltuk, mégis, ahogy olvastuk: „De Isten, gazdag lévén irgalomban, az Ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett...” Halld meg ezt, értsd meg ezt! Éld meg ezt! Milyen csodálatos örömhír: az Úr ma is gazdagon árasztja ránk a kegyelmét! S ez a kegyelem életre kelt!

3/ Mit értsünk ez alatt, hogy életre keltett a Krisztussal együtt? Tudjuk, tapasztaljuk, hogy az ember élete egy másodpercnyi idő alatt teljesen megváltozhat. Amikor az orvos azt mondja: daganat. De jó indulatú! Egy szó, egy pillanat, és micsoda felszabadulást él meg az ember. Szükségem volt valami megoldásra, valami állásra, és a HR-es jött, és közölte: fel van véve. Egy szempillantást alatt reménység tölti el az embert, és jövőt vizionál magának. Döbbenetes hát, hogy mi minden zajlik le bármelyikünknek az földi életében egy-egy pillanatnyi idő alatt. Úgy emlékszem, mintha ma lett volna: megtérésem idején. Ott, akkor, egy szempillantás alatt minden megváltozott – visszafordíthatatlanul. Számomra ott az örökkévalóság iránya - bár hosszú folyamatot követően, mégis: egy szempillantás alatt - az életemet illetően megváltozott. Miért? Mert Isten az ő egyszülött Fiát ugyanígy, egy szempillantás alatt, egy tizedmásodperc alatt feltámasztotta a halálból. Pál mondja a levél első részében: „Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely értünk működik, akik hiszünk. Istennek ez az ereje mutatkozott meg akkor is, amikor Krisztust feltámasztotta a halálból…”. Mit mond ez az ige? Azt mondja: ugyanaz az erő és hatalom, amivel Isten feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, ugyanez az erő és hatalom működik értünk! Gondoltatok már erre valaha?

A születésünk dátuma és a halálunk időpontja közötti időben ugyanez az erő és hatalom lép be azoknak az életébe, és ugyanezzel az erővel és hatalommal formálja át, újítja meg azoknak az életét az Úr, akik hisznek. Ugyanaz az erő és hatalom, amivel Ő feltámasztotta Jézust a halálból. A kegyelemből fakadó, mindent egy szempillantás alatt megváltoztató bűnbocsánat és megváltás ereje. Egy új életet itt a földön, amelyben ez az isteni erő munkál és tesz újjá mindent, és működik, hogy végig élhessük, járhassuk az utat az Úrral az utolsó szívdobbanásig. És ugyanez az isteni erő és ugyanez a hatalom fog téged is és engem is feltámasztani majd ama napon, testben is.

Tehát: Istennek az az ereje és hatalma, amellyel feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, ugyanez az erő és hatalom lép be az én kicsiny életembe is, hogy újjáteremtse, megváltsa, megigazítsa azt út közben; és ugyanez az erő és hatalom támaszt fel majd testben ama napon – örökéletre. Ezt jelenti: Krisztussal együtt. Úgy, mint Krisztus.

Élet és élet - élet itt, a maga teljességében, és élet odatúl, a maga teljességében! Micsoda vigasztalás ez minden körülmények között!