Egy ige, egy szó: "követték"
"Azok azonnal otthagyták a hálóikat, és követték őt." Máté 4,20
Jézus elhÃvja elsÅ‘ tanÃtványait. Egyszer valaki ezekrÅ‘l az emberekrÅ‘l Ãgy péridikált "Nézzétek ezt a 'stábot'!" Azaz, hogy milyen emberek voltak, akiket Jézus maga mellé hÃvott. Valóban: a legtöbbje átlagos ember volt. Mint mi mindannyian. Mégis, rajtuk keresztül kezdödött minden.
Egy alkalommal odament Szoktratészhez egy hasonlóan átlagos kinézetű ember, Aeschinész, és ezt mondta neki: "Nekem nincsen más egyebem, önmagamat adom neked!" "Hát nem látod - mondta neki Szokratész - hogy mindenek felett a legértékesebbet adtad nekem?!"
Ez a követés, a krisztuskövetés esszenciája is: önmagamat adom neki. Azaz, a szÃvemet. A teljességét annak. Ha nem ez, akkor mi más a krisztuskövetés?
De hát mit jelent Ãgy követni Å‘t? Mit jelent nekem, önmagamat adni neki? A teljes szÃvemet? Annak jelenlegi állapota, helyzete szerint? Most elÅ‘ször, vagy sokadszor, újra. Csendes kérdésként teszem fel ezt magamnak ma...